Kiválóságaink
A pozn@nici.com megalkotója

• Tinédzserek társaságában tudtam meg, hogy a nálunk annyira népszerű és kedvelt Poznanici.com – azaz Ismerősök internetes társasági oldal szerző-tulajdonosa Csincsik Róbert, adai fiatalember. Azonnal tudtam, hogy ez lesz újévi riportom témája, és még csak az egyeztetés volt hátra. Ez – köszönve a Csincsik-család, és maga a riportalany, Róbert nyitottságának, kedvességének – még a vártnál is simábban ment.

    Egy kellemes ház az adai Disznóháton, ahol paradicsomlé-vásárlás okán valamelyik korábbi évben már jártam, Csincsik Róbert, negyedik éves egyetemista, a szabadkai Műszaki Főiskola informatikai szaka abszolvensének otthona. Az épület elrendezése, berendezése, a „legényszoba” sajátos hangulata kifinomult ízlésre vall. Könnyítette a dolgom emellett, hogy riportalanyom nem is kérette magát, fesztelenül dőlt belőle a szó.
    – Az oldalt 2006-ban ketten alapítottuk, a bácsfeketehegyi Csete Szemesi Győző, meg én. Az övé volt az ötlet, én pedig a technikai részleteket dolgoztam ki, azaz programoztam.

Csincsik Róbert a dolgozószobájában

    Hogyan találtatok egymásra?
    – Annyira véletlenül, hogy az már szinte hihetetlen. Én böngésztem az interneten, és találtam egy Web-oldalt, amiről azt hittem, hogy magyarországi, és annyira megtetszett, hogy írtam a gazdájának, hogy szeretnék vele együttműködni bizonyos termékek szerbiai forgalmazásában. Ő azt válaszolta, hogy ez nem aktuális, mert már vannak bejáródott kapcsolatai.
    Azonban egy-két hónapra rá mégis jelentkezett, hogy nem-e lenne kedvem csinálni egy társasági oldalt? Mondtam, hogy lenne, …megpróbálhatjuk. Utána sokat tanácskoztunk, fél évig, vagy talán egy évig is fejlesztettünk, teljesen ingyen, merthogy semmi hasznunk sem volt az egészből, mégcsak azt sem tudtuk, hogy egyáltalán lesz-e valami az egészből, azaz sikeres lesz-e az oldal?
    Utána szép lassan elkezdett fejlődni a dolog, jelentkeztek a felhasználók. Folytonos és kíméletlen harc folyt azonban a konkurenciával – meg a felhasználókkal is – hogy az előbbieket túlszárnyaljuk, az utóbbiakat pedig megnyerjük magunknak, azaz olyan oldalt készítsünk, amit szívesen használnak.
    Miben nyilvánult meg a piaci harc?
    – Abban, hogy mindig új funkciókat kell fejleszteni és mindig az elsőnek kell lennünk a piacon, hogy a felhasználók ne a másik oldalt használják, hanem mindig a mi oldalunk legyen érdekes nekik. Mindig a legújabb megoldásokat kell alkalmaznunk és mindig figyelni kell a felhasználók igényeit, kívánságait, hogy mit szeretnének látni, vagy csinálni az oldalon. Vagy esetleg, mi zavarja őket.
    Például, hogyha tele lenne az oldal olyan képekkel, amik nem odavalók, akkor egy idő után a szülők sem engednék gyermekeiket, hogy használják, mert egyszerűen nem jót tanulnának az oldalon. De az emberek is elpártolnának tőlünk, mert, ha kamu profilok, meg csúnya képek lennének rajta, akkor előbb-utóbb elvesztenénk a felhasználókat.
    Van is egy külön csapatunk, akik moderálják az oldalt. Az ő feladatuk, hogy állandóan figyeljék a feltett képeket, és ha valamelyik nem odavaló, akkor azt azonnal töröljék.
    Ez a csapat adaiakból áll?
    – Nem, hanem mindenhonnan vagyunk. Szabadkán van egy irodánk és ott van négy marketinges, meg a moderátorok, aki nem az oldalak technikai részével, hanem a népszerűsítéssel és moderálásával foglalkoznak, plusz van két programozó, meg egy rendszergazda, akik a szervereket felügyelik, vagy hasonló ilyen dolgokat csinálnak. De még többen is vannak, akik besegítenek, Magyarországról is, besegítő programozók, hogy ha mi nem tudnánk valamit, akkor ők megoldják.

A Csincsik család: Imre, Róbert, Annamária, Edit

    Akkor kihez köthető a poznanici?
    – Szerintem több csapatra lehetne osztani bennünket. Előszöris mi ketten alapítottuk, így én tulajdonos és programozó is vagyok, és azért kapom a fizetésemet, hogy a saját cégemben dolgozok. A szerverek Budapesten vannak, ott bérlünk nekik helyiséget, és ott is vannak munkatársak. Lényegében a program éjjel-nappal működik, akkor is, ha mi alszunk, hozzá sem kell nyúlni, csak akkor, ha valami változtatást, fejlesztést végzünk.
    Úgy tudom, nagyon népszerű az oldal. Hogyan lehet mérni ezt a népszerűséget?
    – Vannak erre szakosodott internetes elemző cégek. Az egyik ilyen a szerbiai Mondo cég. Ennek 2009. december 4-ei híre a következő:

    Poznanici.com a hazai Facebook
    Szerbiában a leglátogatottabb társasági hálózat mintegy 3,5 millió havi látogatóval a Poznanici.com. 2006-ban alapították Vajdaságban és rövid idő alatt óriásit fejlődött. Az oldalnak több mint 150 000 bejegyzett tagja van Szerbiából és a környező országokból. 2008. novemberében a Poznanici.com csatlakozott a DMGT (Daily Mail and General Trust) médiacsoporthoz.
    Az oldalnak naponta több mint 100 000 látogatója van, és a felhasználói barátkozhatnak, szórakozhatnak, új ismeretséget, barátságokat köthetnek, vagy ápolhatják az eddigieket.
    A Google Analytics 2009. augusztusában végzett elemzése és közzétett jelentése szerint az oldal felhasználói többnyire a 16-36 éves korosztályból kerülnek ki.
    Az oldal minden olyan lehetőséget biztosít, amit egy társasági oldalnak biztosítania kell: lehetőséget ad a saját profil kialakítására, képfeltöltésre, kapcsolattartásra, szórakozásra, blogozásra és egyéb hasznos tevékenységre. (Mondo)

Robi útnak indul a családi házból:
nem tudni, hogy mit tartogat még tarsolyában

    Mi kell ahhoz, hogy valaki belépjen a poznanici.com-ba?
    – Egy regisztrált e-mail cím, utána rá kell menni a poznanici.com oldalra, ott megkeresni a regisztráció linket. Ott van egy mező, ahol meghívót lehet kérni. Ebbe a mezőbe kell beírni az e-mail címet, és utána néhány percen belül meg fog érkezni egy levél a postafiókba, amiben lesz egy link, és ha erre rákattint a jelölt, egy regisztrációs oldalra fog jutni, ahova beírja az adatait, nevét, életkorát stb. és utána már tagja is az oldalnak és kezdheti keresgélni magának az ismerősöket.
    Mennyien tudják Adán, hogy a tiéd a poznanici?
    – Szerintem nem sokan. Ha végigmegyek az utcán, nem tudják, ki megy itt, vagy mivel is foglalkozok valójában. Lehet, hogy e cikk olvastán majd sokan meg is lepődnek.
    Ezen kívül mi érdekel a világból?
    – Több barátom van – e munka által is – és szoktunk járni szórakozni. Vagy elmegyek Szabadkára, Szegedre, Budapestre, vagy Belgrádba. Mindenhol vannak ismerőseim. Utazásaim főleg a munkámmal kapcsolatosak.
    Évente szeretek síelésre járni, nyaralni. Sárkányrepüléssel is foglalkozom itt Adán vagy Szabadkán. Nemrég kezdtem el foglalkozni siklóernyőzéssel. Ezt a magyarkanizsaiakkal csinálom, és már csak ebből kifolyólag is sokat kell majd olyan helyekre utazni, ahol kedvező feltételek vannak a siklóernyőzésre.

Így néz ki az oldal

    Tervek?
    – Szeretnénk tovább fejleszteni az oldalt, mert az említett Daily Mail csoport most pénzbelileg is beszállt, komolyan támogat bennünket. Ők is azt szeretnék, hogy még sikeresebb oldal legyünk és általunk ők is terjeszkedjenek Szerbia felé. Ebben határtalan lehetőségek rejlenek.
    Másik fontos tervem, hogy 2010 júliusa körül diplomázzak a szabadkai főiskolán, és utána jöhetnek az újabb feladatok, az újabb kihívások, olyanok, amelyeket ma még talán sejtetni sem tudunk.

---

VÉLEMÉNYEK A POZNANICIRÓL

Sáfrány Ágnes, lapunk munkatársa, Ada:
 - Én nem vagyok fent a Poznanici társasági      oldalon, de a lányom, Jutka, napról-napra azt bújja. Úgy látom, tökéletesen elégedett, hisz nagyon jól szórakozik vele. Mondtam neki, hogy ha majd én is felmegyek, kétszer annyi barátkozási jelentkezőm lesz, mint neki.
Ez persze csak tréfa!
Azt, hogy egy adai fiatalember rendezi ezt az oldalt, igazán nem tudtam, de így, hogy már tudom, mondhatom, hogy le a kalappal előtte! Sohasem kételkedtem a mai fiatalok tehetségében, de, hogy egy adai fiú ilyet csináljon, hát az valami kivételes. Gratulálok neki!

Szollár Éva, végzős tanitónőképzős, Ada-Szabadka:
- Korábban én is fent voltam a Poznanicin, barátkoztam is több fiatallal, ismerkedtem is az oldal segítségével, de most már kinőttem belőle. Jobban mondva, ma már nem az ízlésem szerint való, túlságosan „kidíszítették-bővítették”, úgy, hogy szerintem átestek a ló másik oldalára! Jelenleg csak a Facebookot használom
Eddig csak azt tudtam, hogy Csete Szemesi készíti, de most, hogy hallom, hogy Robi a társtulajdonos és a programozó, igazán kellemesen meglepődtem. További sok sikert kívánok neki, és javasolnám, hogy többször kérje ki véleményünket és hallgasson meg bennünket!

Tóth Dorottya, érettségiző-gimnazista, Ada-Zenta:
- Persze, hogy ismerem a Poznanicit, fent is vagyok rajta, ahogyan nagyon sok barátom és ismerősöm is. Nagyon szeretem az oldalt, lehet ismerkedni, üzenni, csetelni, képeket feltölteni. Azt nem tudtam, hogy Csincsik Robi készíti, pedig őt ismerem. Hát ez nagyszerű.
Ismerem a húgát, Annamáriát is. Robiról tudtam, hogy vállalkozó szellemű, és azt üzenem neki, hogy csak így tovább!
Véleményem szerint Ada büszke lehet rá, hogy egy tehetséges fiatal ilyet alkotott, és öregbíti helységünk hírnevét. Csak az a baj, hogy eddig ezt kevesen tudták róla.

Sóti Juli, a kőbányai zenei stúdió végzős hallgatója, Ada-Budapest:
- Már régóta fenn vagyok a Poznanici oldalon és úgy vélem, nagyon dicséretes, hogy magyar oldal és magyarul lehet társalogni. Tudom, hogy éppen ezért Magyarországról is sokan fent vannak, köztük nagyon sok ismerősöm is. Nekem így, ahogy van, nagyon megfelel!
Használom a Facebookot is, úgyhogy mind a kettő kiváló, csak a Poznaniciben az a jobb, hogy vajdasági, meg hogy magyar.
Meglepett, hogy hallom, Csincsik Robi a tulajdonos-programozója. Hát, úgy gondolom, ez egy nagyon nagy és okos dobás volt tőle. Szerintem ezzel kivételeset és nagyot alkotott, minden elismerést megérdemel. Mi, adaiak, büszkék lehetünk rá…

     Öt elemista újságíró-palántával is beszélgettem, akik közül mind ismeri az oldalt, többnyire rajta is vannak. Egyikük – egy szimpatikus leányzó – azt is tudta, ki a szerzője. – Honnan tudod? – kérdeztem. – Informatikatanárunk mondta, mert ő a Robi szomszédja! – volt a válasz.
    Az adai számítógépes üzletben viszont hitetlenebbül reagáltak. Egyikük majdhogynem azt mondta, „ne állítsam már meg a napot!”
    A túlnyomó többség azonban hisz Robiban, és nagyra értékelik.
    Ennek igazán örülök.

Király János