108. Zöld levél
Bársonyos darázscincér

    Ilyenkor, nyár elején van egy roppant népes, és nagyon szimpatikus rovarcsalád, a cincérek életének igazi időszaka. A figyelmes szemlélő úton-útfélen találkozhat velük. Megvallom, szívemhez ezek a rovarok az utóbbi néhány évben kerültek közel, amikor a mezei virágok fényképezése közben láttam, hogy szinte mindegyik virág fotóján ott van valamilyen rovar (bogár) is. Ez pedig a legtöbbször cincér.
    Nos, itt van például a szöveg fölött álló fénykép, amit idén pontosan a születésnapomra szervezett kiránduláson fényképeztem az adai vasút melletti határrészben levő pasztinák-virágon (mi úgy mondjuk, hogy pasterna). Egy bársonyos darázscincér-pár (szerb neve strižibuba, angolul Longhorn beetle, németül pedig Bockkäfer, tudományos neve Plagionotus arcuatus) látható rajta, párosodásra való előkészület közben. Amikor a nősténytől jóval kisebb hím elhelyezkedik párja hátán, torát a nőstényéhez érinti és megtermékenyíti a lárvákat. Ez után a nőstények beteg vagy frissen kidöntött fák kérge alá rakják petéiket. A lárvák a háncsban élnek, ahol szélesen elágazó járathálózatot készítenek, amit faliszt tölt ki. Bebábozódáshoz körülbelül 7 centiméter mélyen horog alakú lyukat rágnak a fába. Az áttelelés lárva, báb vagy fiatal bogár alakjában egyaránt lehetséges.
    Ezeknek - de más - rovaroknak is a legfőbb tevékenységük a táplálkozás és a párosodás, ami a fajfenttartásukat biztosítja. A bársonyos darázscincér 0,6-2 centiméter hosszú, fekete cincér, feltűnő sárga rajzolattal. Az előtor gömbölyded, csaknem olyan széles, mint a test hátsó része. A sárga farú darázscincérhez hasonló, de szárnyfedői a csúcson lekerekítettek, a csáp és a lábak pedig sárgásvörösek.
    A bogarak májustól júniusig a virágokat látogatják; a lárvák elhalt vagy beteg fák farészével táplálkoznak, csak tömeges fellépés esetén kártevők.
    A cincéreket hosszú csápjukról ismerhetjük fel, melyek bajusz módjára ülnek a fejen és sokszor a test hosszát is messze felülmúlják. A csápok hossza a csápízek megnyúltságától függ; a csápízek száma 11, némelykor azonban 12, az egyes ízek sokszor bunkósan megvastagodottak vagy szőrcsomókkal díszítettek, ami ezeknek a hosszúcsápú bogaraknak külsejét még csodásabbá teszi. A cincérek pompás családjában valóságos óriásokat, legnagyobbrészt feltűnő szép alakú és színeződésű aránylag kevés apró és jelentéktelen külsejű alakot találunk.
    Alkonyatkor a bogár élénkebb lesz, nehézkesen és zümmögve repül körül, amíg párját megtalálja.
    A cincérek békés növényevők, semmi kárt nem tesznek, de például a hőscincér lárvái a fatörzs belsejében rágják tekervényes, széles meneteiket, melyek metszete harántos-tojásdad és így a 8 cm hosszúra növő lárvák 3–4 éves munkája előbb-utóbb a legtekintélyesebb fára is veszélyessé válik.
    A cincérek nem némák, mert ha rendes ciripelő készülékük hiányzik is, a hátulsó lábszár lécének a szárnyfedőszélhez való dörzsölésével elég hangos cirpelő hangot hallatnak. A tropikus fajok között számos ércesen tündöklő faj van, de a mieink között is akad nem egy díszes színű. Ilyen a most bemutatott bársonyos darázscincér is.

Király János