AZ ADAI ZSIDÓSÁGRÓL - III.

    Ellentétet szült az is, hogy a zsidóság gyorsan gyarapodott. Egyik nemzedékről a másikra meggazdagodtak. Ez a tény magától értetődően növelte a gyűlöletet. A zsidó gyerekeket már régebbi idők óta mindig megverték az utcán, de különösen akkor, amikor 1935-1944-ig a zsidóellenes propaganda is dolgozni kezdett. Ezért a zsidó gyerekek a Hubert malom előtt gyülekeztek. Kaptak a Huberttól egy markos fiatal munkást, aki elkísérte őket az iskolába, hogy megvédjék őket a veréstől. Mégis gyakran előfordult, hogy a König-gyerekek felmásztak egy sűrű gesztenyefára és az ott elhaladó gyerekekre ugrottak, és néhány gyorsan elcsattanó pofon után elszaladtak.
    A zsidók disznóhúst nem ettek. Vágás előtt a baromfit is elvitték a sakterhez, aki a baromfi fejét az arra szolgáló tőkén egy csapással vágta le. Ha sikerült, azt mondták kóser lett, és annak a baromfinak a húsa fogyasztható volt. Ha viszont nem sikerült egy csapással lefejezni a baromfit, azt mondták, tréfi lett és azt a zsidók - legalább is a hívő zsidók - nem ették meg
    Az Otthon vendéglő tulajdonosa egy Oroszországból ide menekült, Borisz nevű zsidó volt. Az első autó Adán a Székely Bertalané (Berci) volt. Ezt az autót Drágin Bóró bácsi vezette, akinek 1928-ban már volt hajtási engedélye. Első hosszabb útjuk Bejrutba vezetett.
    Mikor Szabadkára piacozni jártam a feleségemmel, odajött hozzánk egy 50-60 év körüli asszony és megkérdezte, van-e árusra szükségem? Ő a piacon szívesen besegítene. Megkérdeztem, mennyi fizetségre gondolt napjára? Ő megmondta, hogy mennyit kapott egy másik helyen és már meg is egyeztünk. Valóban szorgalmas volt, mindenhez értett, hiszen előtte is szabónak dolgozott. Mikor piac végeztével bepakoltunk, azt mondja, kérdezhet-e valamit. Kérdezzen, válaszoltam. És akkor megkérdezte, probléma-e, hogy ő zsidó. Én erre azt válaszoltam neki, hogy tőlem lehet hottentotta is, csak úgy végezze a munkáját, ahogy a mai napig tette.

Vastag J. - Az adai egykori zsidótemplom rajza

    Később kiderült, hogy ez az asszony megjárta Auschwitzet, és sok dolgot elmesélt az ott történtekről. Tizenhat évesen került a gettóba (azaz két évvel volt idősebb nálam). Megkérdezte, baj lesz-e, ha Péterpál napján nem jön dolgozni, ugyanis ezen a napon végezték ki a gázkamrában az apját, az anyját és a nagynénjét. A németeket gyűlölte és szidta, ami számomra természetes volt. Elmondta, hogy időközönként csaknem pucérra vetkőzették őket és így kellett körülsétálni a gettó drótkötéllel körülvett udvarán, hol lassabban, hol gyorsabban. Ha látták, hogy valaki nehezebben megy, azt kiválasztották, és a gázkamrába irányították. Ez történt a szüleivel is. A német katonák egy ujjal sem nyúltak hozzájuk. Ott egy hátbavágás, vagy pofon nem csattant el. Egy megrázó történetet mondott. A tábor mellett megállt 4 német leponyvázott teherautó. Az autóból a katonák bementek az őrszobára. Az egyik nő észrevette, hogy a kamionokban zsidógyerekek vannak, akiket egy közeli táborból a gázkamrák felé visznek. Egy anya odament a teherkocsikhoz és gyermekei nevét kiáltozta, és az egyik autóból felhangzott három hang, hogy „Édesanyám!” Egy német katona megkérdezte, hogy mit keres ott, mire az asszony azt válaszolta, hogy mind a három fiam ebben a kamionban van. A német katona megsajnálhatta, és azt mondta, hogy ő kinyitja a kamion hátulját, ő pedig válasszon ki közülük egyet, rejtse el, hátha így sikerül megmentenie. Így is történt, és mindhárom gyermek odaugrott, egyszerre mondván, hogy „Édesanyám!” Erre az asszony azt mondta a katonának, hogy csukja vissza a kamion hátulját, ugyanis egy anyának nincs szíve a három gyerekből egyet kiválasztania, azaz különbséget tenni közöttük.
    Megrázó esemény, de bizonyára számtalan ilyen, vagy hozzá hasonló eset történhetett. A mai kor emberének nehéz megértenie ezt a zsidóellenes hisztériát. Az okokról én annyit tudok, hogy 1920-ban az első világháború győztes nagyhatalmai, Anglia, Franciaország és az Amerikai Egyesült Államok megengedték Franciaországnak, hogy leszerelje a német gyárakat és Franciaországba vigye. Kivételt csak a zsidó gyárak képeztek, ezeket az angolok és az amerikaiak nem engedték Franciaországba szállítani. A német gyárakat meg vagy összerakták Franciaországban, vagy nem, és a rozsda ette meg őket. Németországban meg nagy lett a munkanélküliség, a megmaradt gyárak monopolhelyzetbe kerültek, és alacsony béreket fizettek. Így könnyű volt Hitlernek megalapítani a Hitlerjugendot, a náci nacionalista ifjúsági szervezetet, akik az elégedetlen munkások élére álltak. Mivel a német határokat is átrajzolták, a németek között megerősödött a revansizmus. Hindenburg német államfő nem szívesen látta Hitlert a kancellári székben, húzta is a kinevezését, de sem az angolok, sem a franciák nem voltak segítségére. Végül a lakosság nyomásának engedve Hitlert kancellárrá nevezte ki, és amikor az teljhatalomra tett szert, egy ajánlatot tett a nyugatiaknak: a zsidókat kártalanítja és kitelepíti őket Madagaszkár szigetére. A nyugati hatalmak erről hallani sem akartak, a gyűlölet meg nőttön-nőtt, és végül Auschwitzig vezetett. Az adai zsidóság létszáma 1940 körül kb. 400-ra volt tehető. Ennek háromnegyed része odaveszett.
    Dióhéjban ennyit tudok az adai zsidóságról írni. Remélem, nem sértettem meg vele senkit. De, ha igen, akkor bocsánatot kérek, nem szándékosan tettem. Csupán igyekeztem bemutatni az érem mindkét oldalát.

Az 1940-körüli adai zsidóházak és létesítmények jegyzéke és fekvése

1. Dr. Szemere Pál, gyógyszerész
2. Kohn Béla, bőrkereskedő
3. Ismeretlen
4. Dr. Tóth Sámuel, orvos
5. Goldsmidt&Társa gombgyáros
6. Weiß Imre, fatelepes
7. Brandeiß Hermann, bocskoros
8. Hubert Dávid, malmos
9. Hubert Nándor, malmos
10. Sennfeld Sámuel, tisztviselő
11. A zsinagóga
12. Rabbi-lakás
13. Kohn Béla, bőrkereskedő
14. Birn Jenő, esernyős
15. Menzel Bernát, fatelepes
16. Székely Bertalan, szöggyáros
17. Neuberger Adolf-Dolfi, fatelepes
18. Kastiher Imre, mészégető
19. Epstein Jakab, kereskedő
20. Herz Mihály, kocsmáros
21. Lőrincz Izsó, órás
22. Spíró Sándor, kereskedő
23. Dr. Mannheim Mihály, orvos
24. Ismeretlen
25. Kastiher Jakab, kerékpár-kereskedő
26. Ismeretlen
27. Fischer Róza, vegyeskereskedés
28. Adler Lipót, textilkereskedő
29. Stein Sándor, üvegkereskedő
30. Groß-mama
31. Lederer Lipót, pék
32. Dr. Pető Matija, orvos
33. Cilcer Izsó, bőrkikészítő
34. Ismeretlen
35. Ismeretlen
36. Neubauer Dezső gabonaraktára
37. Spíró Albert gabonaraktára
38. Rosenbaum Sándor, fatelepes
39. Offner Antal, borkereskedő
40. Zsidó iskola
41. Mandel Salamon, nagykereskedő
42. Neubauer Dezső lakása
43. Bálind Dezső, állatorvos
44. Heller Jakab, hentes
45. Edelstein Izidor, hosentrogeros
46. Fekete Róza, vegyeskereskedő
47. Slaime/Fränkel Sámuel, kereskedő
48. Fridmann Simon, sakter
49. Bleier Gyula
50. Müller Sándor gabonakereskedő
51. Wachs Miri, Wachs Sámuel, szövő- és kötöde
52. Grünwald Imre, pék
53. Rosenfeld, Rákosi Mátyás, kifutó
54. Engelmann kastély (Törökfalun kívül - Utrina)
55. Zsidótemető
56. Zsidó járványkórház
57. Hubert malom
58. Bosán Tekla, bábasszony háza
59. Otthon vendéglő - Borisz

  Id. Török Máté