Teológiai gondolatok
A nő a jézusi környezetben

    A Biblia korabeli zsidó társadalomban a nőnek alárendelt szerep jutott osztályrészül. A feleség úgy szólította meg férjét, mint rabszolga a rabszolgatartót, a Dekalógus pedig a feleséget a férj által birtokolt dolgok közé sorolta. A feleséget ura elbocsáthatta, de a nő sohasem kezdeményezhetett válást. A feleség és leánygyermek nem örökölhetett a férj, illetve apa halála után. Az asszony becsülete csak akkor növekedett, ha fiúgyermeket szült.
    Jézus korában a zsidó közösségbeli nő főleg háziasszony volt, de a ház körüli munkák elvégzésén kívül a nyáj őrzése és a földművelés is az ő feladata volt. A zsidó nők a közéletben nem szerepelhettek, vagy ha igen, akkor csak nagyon ritkán. Háttérbe szorításuk, társadalmi megkülönböztetésük a mindennapi élet velejárója volt.
    Ebben a kortörténeti helyzetben Jézus megjelenése és tevékenysége mély változást hozott a nő személyének és méltóságának elismerésében. A Názáreti Jézus Isten országáról szóló igehirdetésében párhuzamosan szerepelnek a nők, és egyik evangéliumban sem találunk példát arra, hogy Isten Fia elítélné a nőket, illetve hogy egyetlen pillanatra is alárendelt szerepben beszélne róluk. Az evangéliumok eseményei kapcsán azonban azt is ki kell hangsúlyoznunk, hogy egyetlen esetben sem számolnak be olyan történetről, melyben a nők negatív álláspontot tanúsítanának az Úr iránt.
    A nők Jézus Krisztus környezetében a férfiakkal egyenrangú, egyenjogú és velük egyformán megbecsült tagok voltak. Az Istenember közösségének tagjai között ugyanis megszűntek a különbségek. Ennek a változásnak tömör, de gyönyörű megfogalmazását találjuk meg Szent Pál apostolnak a Galatákhoz írt levelében, ahol a szerző így fogalmaz: ”Mert mindannyian Isten fiai vagytok a hit által Krisztus Jézusban. Hiszen mindannyian, akik megkeresztelkedtetek Krisztusban, Krisztust öltöttétek magatokra: nincs többé zsidó, sem görög, sem szolga, sem szabad, sem férfi, sem nő, mert mindnyájan egy vagytok Krisztus Jézusban”. (Gal 3,26-28)
    Ha a Szentírás azon részeit tanulmányozzuk, amelyek Jézusnak a nőkkel való beszélgetését, találkozását írják le, akkor egyértelműen megállapíthatjuk, hogy Krisztusnak a nőkhöz való viszonyulása egészen más, mint a korabeli zsidó társadalom többi tagjáé. Jézusnak cselekedetei bizonyították: a nőknek az evangéliumban (örömhírben) betöltött szerepe azonos a férfiéval. Nem fontosabb és nem is alacsonyabb rangú nála, hanem mindketten ugyan olyan méltósággal és teremtményi céllal rendelkeznek. Valójában sorsuk is egyforma: jó és balsors közös vállalása.
    Jézus környezetének nőtagjai szomorú sorban élő özvegyek, gyógyíthatatlan betegek, gyermekek és bűnös nők voltak. Valamennyien a társadalom peremére szakadt emberek, akik a társadalomtól kitaszítottak keserű sorsát élték. Ezeket a nőket emeli fel Jézus a megkülönböztetés mélységéből a személyi egyenlőség szintjére. Gyógyításaival, a bűnök megbocsátásával, határtalan szeretetével Krisztus Urunk visszaadta a nőnek azt a méltóságot, mellyel őt, mint embert, a Teremtő megalkotta.

Morvai Matild