Háztűznézőben Akasztón

    A barátságtalan hideg téli nap ellenére nemrégiben küldöttség indult Adáról a magyarországi Akasztó településre. Meleg baráti meghívásra érkeztünk, a testvér-települési kapcsolatok körvonalazásának folytatására, ugyanis ez irányban még tavaly elkezdődtek a megbeszélések Adán az Első Helyi Közösség képviselőivel. Az ötfős delegációt helyi közösségbeli vezetők és üzletemberek alkották.
    Akasztó Bács-Kiskun megyében, Solt és Kiskőrös közé ékelődött több mint hétszáz éves múltra visszatekintő kisközség.

Községháza Akasztón

    Amikor megérkeztünk, olyan gondolatok keringtek bennem, mintha már jártam volna itt, pedig dehogy, természetesen csak átutazóban. Hamar rájöttem, a médiából emlékszem a településre, a Stadler-ügy kapcsán, de mint később kiderült ez a helybelieknek már lerágott csont. Nem foglalkoznak már vele.
    Vendéglátóink, Suhajda Antal polgármester és Varga Béláné, Márta jegyző asszony a polgármesteri hivatalban vártak bennünket, és látogatásunk során végig ők kalauzoltak.
    Miután behatóan megismertették velünk a jól szervezett önkormányzatuk és a polgármesteri hivatal munkáját, elvittek bennünket, hogy láthassuk a falu „jövőjét”. Először az óvodát tekintettük meg, ahol 130 gyermekkel foglalkoznak háromtól hét éves korig. Mikor körbejártuk a felújított óvodát és az igazgatónő elmesélte, milyen ütemben folyik a munka, a picinyek nem állták meg, hogy ne üdvözöljék az ismeretleneket, versel köszöntöttek minket – igazán csodálatosak voltak. Az általános iskolában is barátságos hangulat fogadott bennünket. Az előcsarnokban gyermekrajzok, virágok, a hirdetőtáblán különböző információk, majd az igazgatónő beszámolt arról, hogy nagy örömükre az iskolának mind a 260 tanulója használhatja a számítógépeket, mivel valamennyien informatikai oktatásban részesülnek. Büszkék a felújított tantermekre, új padok, székek, a falak tiszták – egyszóval kellemes környezet a gyerekek számára.

Eszmecsere ebéd közben

    Suhajda polgármester úr és Márta jegyzőasszony ezután a település mezőgazdaságáról mesélt. Röpke betekintést kaptunk az itt folytatott állattenyésztésről is, ami bizony messze földön ismert. Ellátogattunk Német György helybeli farmer birtokára is. Családi vállalkozásként indult, de ma már a kb. 900 darab juhval és szintén többszáz szarvasmarhával, legelővel, földterülettel, saját gépállománnyal, takarmánykeverővel a munka kinőtte a család létszámát, így néhány helybeli személyt is tudnak foglalkoztatni. György gazda igazi kisüstivel, felesége pedig hurkával és kolbásszal vendégelt meg bennünket.
    A talajminőségnek köszönhetően virágzó szőlőtermesztéssel is büszkélkedhetnek az akasztóiak. Egy borászatot is meglátogattunk, nevezetesen az En-Gros borospincét, amely idestova 20 éve működik. A kiválóan felszerelt üzemben, ahol már európai mércék szerint dolgoznak, három ember két hónap alatt 32.000 mázsa szőlőt dolgoz fel. Főleg külföldön értékesítik termékeiket, de azért a hazai piac is élvezheti a jó minőségű nedűt. Természetesen mi is megkóstoltuk az itt készített borokat. Volt itt Cabernet, Zweigelt, Chardonnay és Kékfrankos, az egyik jobb, mint a másik. Nem vicc! – A jó borok itatták magukat, és természetesen mi ittunk is belőlük!

Az akasztói Stadler-stadion

    Miután vendéglátóink és a település valamennyi képviselője barátságunk fokozására még egy  érdemleges beszélgetésre invitáltak bennünket, ahol Akasztó település egyéb értékeiről beszélgettünk, többek között a közművesítésről, a turizmusról, a horgászatról és a lovassportról, valamennyien biztosak voltunk abban, hogy látogatásunk mindenképpen hasznos volt! Mindkét fél kölcsönös megelégedését nyugtázva búcsúztunk egymástól. További terveink szerint már február végén sor kerül Akasztó Község és az adai Első Helyi Közösség testvértelepüléssé nyilvánításának hivatalossá tételére is.
    Reményeink szerint, a közelebbi és a távolabbi jövőben, mindkét település lakosai is élvezni és hasznosítani fogják az általunk elkezdett kapcsolatokat.

Sáfrány Ágnes