PARKRABLÁS ÉS ROMBOLÁS ADAI MÓDRA

    A Magyarok Világszövetségének javaslatára, hogy abban a községben, amelyikben a magyarok többségben vannak, létesítsenek emlékparkot, 1996-ban Adán is megnyílt egy ilyen park. Az akkor megalakult Millecentenáriumi Emlékbizottság közreműködésével, valamint az akkori községi önkormányzat segítségével a Standard Kommunális Közvállalat telepítette be díszfákkal és bokrokkal. Az emléktáblát is akkor helyezték oda.

Megrázó kép a rekreációs parkban

    Sajnos, már az első évben elkezdődött a növények lopása és kiszaggatása. Így bebizonyult, hogy a legnagyobb kártevő az ember, a gondolkodó ember, aki kirabolja és lerombolja környezetét. Az első évben 6 tiszafát loptak el, majd utána a 6 díszfenyőből (ezüst- és omorikafenyő) is csak egy maradt, de annak is levágták a hegyét. A tiszafák helyébe tujákat telepítettünk, azonban azokat is ellopták, sőt a törökmogyoró-fákból is elvittek néhányat. Két virágzó vadgesztenyefát baltával vágtak ki egy május elsején.
    Magam ültettem két akácfát is, mert arra gondoltam, hogy ez nem díszfa, és majd megmarad. Mire azonban megvastagodott a törzsük és szépen virágoztak, barbár módra baltával ezeket is kivágták.
    A park bejáratánál hat díszoszlop állt, vastag, súlyos láncokkal, hogy autóval, traktorral ne járjanak keresztül a parkon. Most már második éve, hogy ezeket a láncokat a barbárok levágták és elvitték, – valószínűleg jó pénzért el is adták. Így jelenleg az autók és a traktorok is szabadon átgázolhatnak a park közepén!
    Alig két hónapja, 2008. decemberében kiástak és elvittek egy tizenkét éves lilaakác-bokrot is. Gyönyörű volt, 4-5 éve kezdett virágozni ez a szép, nagy dísznövény. Valószínűleg csak pótkocsival tudták elszállítani. Ez a vandál tett késztetett arra, hogy tudtára adjam az adaiaknak, milyen felelőtlen emberek rombolják környezetünket.
    A rekreációs parkban, a központi parkban, a Tisza-strand környékén felállított betonasztalok, a padokkal együtt felforgatva, szétverve állnak. A szemetes edényeket szintén felforgatták, a szeméttel együtt szétdobálták. A gondozott parkokban mindenütt műanyagzacskókat, flakonokat láthatunk szétdobálva. A villanypóznákról, csupán szórakozásból, kövekkel leverik a burákat, és az égőket.
    A községi önkormányzat sok pénzt költ parkjaink gondozására, a Standard meg sok szép fával, cserjével és virággal ékesíti városunkat, azonban ezeknél is évről-évre folytatódik a lopás. Kihúzgálják a virágokat, a díszcserjéket, derékba tördösik a facsemetéket, kidöntik az útjelző táblákat. Évről-évre megismétlődik a szúnyoghálók kiégetése egyes utcákban. A polgárok már szinte rettegnek a fenegyerekektől, a kártételektől. De hol vannak a rendőrök? Évek óta még senkit sem tudtak megfogni és megbüntetni.
    A mezőőrök is sokszor tehetetlenek, mert olyan laza törvényeink vannak, hogy ha valakit lopás közben meg is fognak, de az ellopott termény értéke nem haladja meg a megengedett összeget, az illető nem is büntethető. Tehát, bizonyos értékig szabad a lopás!
    Tisztelt becsületes adai polgárok, nekünk kell összefogni, figyelni a lopásokra, és a vandál környezetrombolókra. Ne járjunk becsukott szemmel, próbáljuk jó útra téríteni ezeket az embereket, remélve, hogy lesz még olyan törvény, hogy a rombolókat és a lopókat is felelősségre vonják! Csak így tudjuk megőrizni környezetünket, mert a szép és gondozott közterületek mindnyájunké.
    Védjük és szeressük az állatokat is, mert ők is tudnak szeretni. Ne éheztessük és ne verjük, ne kínozzuk őket, mert az nekik is fáj, ők is éreznek. Aki nem szereti az állatokat, az ne tartson kutyát! Mennyi kóborkutya futkározik az utcákon! Csoportokba verődve éheznek és veszélyt is jelentenek az emberekre, gyermekekre. Tudományosan bizonyított tény, hogy az, aki az állatokat kínozni képes, az embereket sem szereti.
    Valamikor volt olyan jogszabály, hogy a fakivágásra engedélyt kellett kérni. Ma mindenfelé kérdezés nélkül vágják ki a szép, egészséges fákat, vagy lenyakalják a koronáját., sokszor csak azért, mert hullik a levele, és söprögetni kell. Ma már akkora a kényelem, sőt a kis testmozgástól is félünk, pedig a mozgás csak egészségünkre válhat.
    Meggondolatlan, önző magatartású polgáraink bizonyos hányada a ház körül összegyülemlett szemetet, vagy talán még az elpusztult baromfit, és egyéb háziállatok tetemét is zsákokba rakva a Topolyai úti árokba, a budzsáki Barába, vagy éppen a Tiszába dobja. Sőt, a különféle gyárak és üzemek állandóan szennyezik a Tiszát, úgy, hogy minden évben jelentkezik a halpusztulás, és sokszor fürödni sem ajánlatos a vizében.
    A budzsáki Bara is ki van téve a szennyezésnek. A földművesek a Bara vizéből töltik fel permetező-tartályaikat. Itt keverik a különböző mérgező vegyszereket, a kiürült vegyszeres edényeket pedig a vízbe dobják és mérgezik vele a víz élővilágát. A becsületes és gondolkodó emberek az ilyen flakonokat a szeméttelepre juttatják, vagy elégetik. A szemetet minden utcából, minden háztartásból elszállítja a Standrad Kommunális Közvállalat szemeteskocsija. Ne az utak mentén és vizeinkbe szórjuk szét a szemetet! A szemétkihordást különben a házadón keresztül minden háztartás fizeti.
    Sajnos, a temetőben történő lopásokat is meg kell említenem. Egész éven át, de főleg mindenszentek és halottak napja tájékán gyakoribbá válnak a lopások. Nem tudom, milyen emberek azok, akik szeretteink sírjáról elviszik a különböző kegytárgyakat és virágokat, koszorúkat? Megengedi a lelkiismeretük, hogy ezeket áthelyezzék saját halottaik sírjára, vagy talán a piacon még áruba is bocsátják?  Mi mindenre nem képes a gondolkodó ember!
Hadd számoljak be most valami kedvező dologról is! Tavaly az őszi levélhulláskor levélégetést szinte nem is láttam. Azelőtt mindig kérni kellett a polgárokat, hogy ne tegyék ezt. Alakítsák trágyává, vagy pedig szállíttassák el a szemétszállítóval. Évekkel ezelőtt őszi estéken nem lehetett látni a levélégetés lehúzódott füstjétől. Jó lenne, ha ezután minden évben így gondolkoznánk és igyekeznénk megőrizni a tiszta levegőt, amit különben is annyiféleképpen szennyezünk!
    Meg kell említenem a kábítószerek elképesztően növekvő fogyasztását, a mértéktelen alkoholfogyasztást, és a dohányzók számának rohamos növekedését is a fiatalok között. Tudjuk, hogy a kábítószerek mennyire károsak az egészségre, és hogy a drogfüggők mindent megtesznek e kábító méreg megszerzéséért. Ha kell, lopnak is, gyilkolnak is érte. A dohányzás meg hozzájárul a tüdőrák rohamos terjedéséhez és az érrendszeri betegségek kifejlődéséhez.
    Sajnos, a petárdázás elleni tilalom sem vált be. Az újévvárás alkalmából a zajos őrület tovább folytatódott. Nem tudom, hol van ilyenkor a rendőrség?  De hol van a szeretet, a megbecsülés, az emberi érzés, amikor embert látunk feküdni a járdán? Rá se nézünk, hanem kikerüljük és továbbmegyünk anélkül, hogy megnéznénk, van-e szüksége segítségre? Lehet, hogy tudnánk is rajta segíteni!
    A turizmus fejlesztéséről is sokat beszélünk, de a legalapvetőbb dolgokat sem tudjuk megoldani. Hosszú évek óta nincs városi illemhely! Igaz, egy új épület már elkészült, de ki tudja, mikor nyitják meg a polgárok előtt? A katolikus templom udvarában és a temetőben levő illemhelyek pedig lesújtó képet mutatnak. Ha a vidékről idelátogató vendégek oda bekényszerülnek, lesz mit látniuk és szagolniuk a XXI. század elején!
    A szabadtéri rendezvények idején, a május elsejei „táborozások”, a Luna-park ittartózkodása alkalmával, vagy a motorostalálkozók idején egész szeméthegyek keletkeznek: Fehérlik a környezet a szétdobált műanyag zacskóktól, a söröspoharaktól, a flakonoktól. Napokig takaríthatnak utánuk, akkor is sok szétszórt szemét marad a parkokban! Hol van hát az öntudat? Miért kell mindent szétszórni a természetben? Hiába vannak kirakva a szemeteshordók, észre se vesszük őket?!
    Addig, amíg a pénzes emberek könnyedén kifizetik a környezetszennyezés utáni büntetéseket, nem lehet megvédeni a környezetünket. A nagyszennyezőket csak magas büntetéssel lehetne megfékezni. Azonban már hosszú évek óta nincs igazi kapcsolat a községi önkormányzat és a környezetvédelmi mozgalom között. Ezt a kapcsolatot kellene megerősíteni. A polgároknak, a községi önkormányzatnak és a környezetvédelmi mozgalomnak együttesen kellene tevékenykedniük, mert csak így tudnánk kellő eredményeket elérni a környezetvédelem terén.

Tóth László,
az adai Zöld Sziget Ökológiai Mozgalom elnöke