Ahova mindig jó belépni
Kukkantás a moholi Nyugdíjas-egyesület szerdájába

    Azért szerda, mert ez az összejövetel napja. A legutóbb éppen születésnapot ünnepeltek, de ha nincs kihangsúlyozott oka, akkor is víg kedélyűek a tagok. Minden alkalommal hellyel kínálnak, mosolyogva szólnak és kérdeznek, a harapnivalóból mindig jut a „betolakodóknak” is, szóval, jól érzem magam náluk.
    Meghívtak több rendezvényükre, ezáltal részese lehettem szellemi és kézzelfogható értékeik igényes ápolásának. Náluk mindig történik valami!
    Bózsó Erzsébet, a moholi Nyugdíjas-egyesület kultúrcsoportjának vezetője boldogan mesélt az egyesület keretein belül működő énekkar- és tánccsoportban betöltött szerepéről. Elmondta, hogy az énekléssel 2007. október elejétől foglalkoznak. A ma  22 tagot számláló énekkart Zsótér Ida ajándékozta meg egyforma öltözékkel. A csoport első sikerei után bővítette a repertoárját vidám programmal (amit érdemes meghallgatni).
    A tánccsoportot 2008. október elején olyan táncolni szerető önkéntesek alakították, akik szívügyüknek érezték. Végül a 20 jelentkezőből sajnos 6 tag lemaradt annak okán, mivel koruk miatt nem tudták követni a próbák sűrű órarendjét. „tuk be első ízben december 28-án Adán. Népi táncegyveleg a miénk, csárdás mozdulatokkal, melyeket a 60 és 75 év közötti tagok is el tudnak lejteni. Mint vezetőt az motivál, hogy senki sem orrol meg rám, ha a próbák alatt rámutatok a hiányosságokra. Nem elismerésért énekelünk és táncolunk, hanem azért, mert jól érezzük magunkat együtt! Szívvel, lélekkel, mindent beleadva akarjuk ezt az egészet, és munkánk gyümölcse így édesebb! Ha meghívást kapunk, műsorunkkal szívesen tesszük ünnepélyesebbé más intézmények programjait.”
    A beszélgetés végébe mások is bekapcsolódtak, és egy-egy hozzászólásukkal jelezték terveik színességét, és már a farsangra való készülődés izgalma csillogott szemükben – de erről majd legközelebb.