IRGALMASSÁG – SZERETET – HÚSVÉT – IMAÉV

Ismét itt a húsvét, a kereszténység csodálatosan szép és jelentős ünnepe. 2006-ban, a feltámadás misztériumán kívül e nagy ünnep tartalma még egy jelentős eseménnyel bővül: a nemzet lelki megújulására meghirdetett imaévvel.

    Ezt kérdeztük Szauer Miklós, adai plébános atyától, aki igazán megörült a hozzá intézett kérdéseknek és részletesen beszámolt egyházközségünk gazdag ünnepköréről és eseménynaptáráról.
    - A húsvéti és a karácsonyi ünnepkörről beszélve gyakran mondják egyikről is, másikról is, hogy a legnagyobb ünnep. Én, amikor a diákoknak beszélek, mindig azt mondom nekik, hogy a húsvét a nagyobb. Miért?
    Az ember nagyon vágyik arra a szeretetre, amit a karácsony hoz magával, ám a húsvét meg olyan ünnep, amikor én adom a szeretetet. Ez nagyon jó, de nem kis odaadással jár! Szoktam mondani, jó a szeretet lángjánál, a tűznél melegedni, de hogy melegítsen, néha rakni kell rá fát is. A tüzelő előkészítése viszont nem kis feladat, fizikai fáradsággal is jár.
    Jézusnak, hogy megmutassa nekünk a szeretetét, szenvednie kellett. A szenvedés során viszont mindenki meg-meginog. Emlékezzünk csak, Jézus is így kiáltott fel a keresztfán: Én Istenem, én Istenem!, miért hagytál el engem? (Márk 15,34). Mi is úgy fohászkodunk, hogy Istenem, segíts, legyen kibe kapaszkodnom!
    Jézus az életét adta a kereszten, és az igazi szenvedés volt. Áldozat. Lelki fájdalom. Elárulták és elhagyták őt. Azokban a napokban Jeruzsálemben talán több tízezres tömeg tartózkodott. Köztük sokan voltak olyanok is, akik mellé Jézus korábban odaállt, akikkel jót tett, tehát ők, családjuk és rokonságuk köszönettel tartoztak neki.

    Ilyen volt az első csodatétele, amikor a kánai menyegzőn a vizet borrá változtatta. A házigazdának a legnagyobb szégyene lett volna, a legnagyobb megvetésben részesült volna, ha nem tudja kiszolgálni a vendégeit. Jézus csodákat tett a betegek meggyógyításával, visszaadta a vak ember látását, feltámasztotta a halottat. A döntő pillanatban azonban mégis azt kiáltották, Feszítsd meg őt! (Márk 15,13).
    Az idei év az engesztelés éve, ehhez kell kapcsolódni nekünk is. Hogy tudjunk Cirenei Simonok, vagy Veronikák lenni! Áldozatvállalással engesztelést nyerünk. Meg kell értenünk, hogy mennyire értékesek vagyunk, és szembe kell néznünk önmagunkkal, még akkor is, ha ez a nagyon nehéz. Ilyenkor, húsvétkor szembesülünk vele, de le kell győznünk önmagunkat!
    - Húsvét után is szép ünnepeink lesznek…
    - Igen, május 14-én elsőáldozás, elsőáldozóink ünnepe, 20-án (szombaton) pedig a bérmálkozás lesz. Az elsőáldozásra a megszokott ütemben és alapossággal készülünk, csakúgy, mint a bérmálásra. Itt újdonság, hogy az idei évtől kezdve csak a nyolcadik osztályosok bérmálkoznak. Ezáltal még szebbé tudjuk tenni az ünnepet, mert kevesebb bérmálkozónk lesz és így a szüleik, a rokonaik is beférnek a templomba, hogy részesei legyenek ennek a felemelő, életre szóló eseménynek.
    A szabadkai egyházmegye területén minden évben eddig csak Szabadkán, Zomborban, Újvidéken és Zentán tartottak bérmálkozást, de a püspökatya az idei évtől kezdve Adát is besorolta közéjük, ami számunkra külön örömet és elismerést jelent. Az idei bérmálási szertartást is személyesen Pénzes János, szabadkai megyéspüspök végzi.
    A következő nagy ünnepünk június 11., Szentháromság ünnepe, templomunk búcsúnapja. Ennek a fényét emeli, hogy már néhány éve ebben az időben tartják a Bárdos Lajos Zenei Napok adai rendezvényét is, így a szemlén részt vevő kórusok éneklik majd templomunkban a szentmisét. Kivételes alkalom és élmény lesz a híveknek, ezért már most meghívom őket, hogy minél nagyobb számban vegyenek részt templombúcsúkor a szentmisén.
    - Szóljunk még a 2006-os imaévről is…
    - Mint ismeretes, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia imaévet hirdetett a nemzet lelki megújulásáért a 2006-os esztendőre. Pénzes János megyéspüspök, a szabadkai egyházmegye főpásztora idei első körlevelében tudatta, hogy mi is bekapcsolódunk az imaévbe. Mire is vonatkozik ez a nagyméretű mozgalom?
    „A 2006. esztendő különleges évfordulók ideje nemzetünk történelmében. Október 23-án, Kapisztrán Szent János ünnepén az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulójára emlékezünk. De emlékezünk a nándorfehérvári diadal 550. évfordulójára is, arra a győzelemre, amelyet II. Mohamed szultán támadó hadseregével szemben Hunyadi János és Kapisztrán Szent János buzdítására a hazája védelmében összefogó keresztény nép aratott. Sok más évforduló mellett, főleg ez a két nagy esemény indít minket arra, hogy a 2006. évre imaévet hirdessünk a nemzet lelki megújulásáért” – áll az imaévet meghirdető körlevél elején, majd így folytatódik:
    „…Sokunk életét a szétszórtság, a reménytelenség, a pillanatnyi előnyöket kereső anyagiasság és karrierizmus, a jövőtlenség érzése és a depresszió jellemzi. …Jézus azonban nem csüggedésre, hanem reménységre hívott meg minket. Isten színe előtt minden ember élete és az egyes nemzetek élete is igazi érték. … felülemelkedve minden elmúlt szörnyűségen, bűnön és szenvedésen, tudjunk Isten előtt bűnbánatot tartani és őszinte szívvel, emelkedett nagylelkűséggel másoknak megbocsátani! … II. János Pál pápa tanítja, az Isteni Irgalmasság ad reményt, hogy a bűn és a gonoszság mégsem okozza vesztét az egész emberiségnek.”
    A mi templomunkban a vasárnapi szentmiséken tartjuk az engesztelő imádságot, melynek során elmondjuk a körlevélből az Irgalmas Istenünk kezdetű imát, a benne foglalt 12 fohásszal együtt. Ezt a szöveget 500 példányban kinyomtattuk, és örömmel mondhatom, hogy mindegyik gazdára talált.
    Az imaév, engesztelésben példaképeink, Árpád-házi Szent Margit és Esztergomi Boldog Özséb könyörgéseinek jegyében indult és a mi imáinkat is egyesítjük minden élő testvérünk imájával, hogy a sok kicsi engesztelő láng egy nagy elégtétel tüzévé legyen, és ezzel hozzájárulhassunk adósságunk törlesztéséhez.
    Tervezzük, hogy az imaév jegyében közvetlenül húsvét után az Árpád-házi Szent Margitról elnevezett Óbecse III. (újfalusi) templomba zarándokolunk, és több alkalommal is itt mondjuk el engesztelő imáinkat.

Király János