Nyelvi figyelő
Megérkezett a villanyposta!

    Mind gyakrabban lehet találkozni azzal a fogalommal, amelyet a villanyposta szó és szinonimái (drótposta, elektromos posta) hordoznak. Több évszázados története során a posta intézménye, úgy látszik, újabb fordulóponthoz érkezett, a hagyományos üzenettovábbítási módoknak (postabusszal, vonattal, repülővel való levélküldés) vetélytársuk jelentkezett a számítástechnika jóvoltából az e-mail formájában. A villanyposta megnevezést voltaképpen már a távíró és a telefon megjelenésekor is használni lehetett volna, hiszen mind a távírókészülék, mind a telefon az elektromos áram segítségével továbbít üzeneteket különböző távolságokra. Az e-mail minőségileg különbözik tőlük, benne nem annyira az elektromos, mint az elektronikus jelleg jut kifejezésre. Mivel azonban korábban nem volt szó sem villanypostáról, sem drótpostáról, az egyszerűség kedvéért jóváhagyhatjuk köznyelvi használatukat. A drótposta szó akkor jött divatba, amikor meghirdették a DrótPosta Galamb nevű vállalkozást. Az első magyar ingyenes elektronikus levelező rendszer hirdetésekből akarta fenntartani magát. Használóinak csupán a helyi telefonhívás költségeit kellett állniuk.
    A posta mint intézmény eredetileg lovasfutár-állomásként működött, és kizárólag az államigazgatást szolgálta. A posta középkori latin szó, a ’felállított’ jelentésű posita melléknév származéka. Azt a helyet, állomást nevezték hajdan postának, ahol a lovas futár vagy a postakocsi megállt pihenni. A posita statio-k, azaz a postaállomások rendszerint kétmérföldenként voltak felállítva. A vasút elterjedése előtt a lófogatú postakocsinak és könnyebb változatának, a postacsézának a menetrendszerű személyforgalomban is fontos szerepük volt. A postalovag olyan postalegény vagy postakocsis neve volt annak idején, aki a nyeregből hajtotta a lovat. Amikor a postakocsis az állomáshoz közeledett, belefújt a postakürt be, hogy az emberek tudjanak a postakocsi érkezéséről.
    Ami a villanyposta szót illeti, a villany- előtagú összetételeknek abba a csoportjába sorolható, amelynek tagjai elektromos eszközre utalnak ugyan, de csak előtagjukban, és nem közvetlenül az utótagjukban megnevezett dolog elektromos változatát jelölik, mint ahogyan az izzólámpára utaló villanykörte, a szemaforra vonatkozó villanyrendőr és a villanyárammal erősített kerítést jelentő villanypásztor. A bizalmas stílusminősítésű villanykörte köztudomásúan onnan kapta a nevét, hogy a háztartásokban használatos elektromos izzók olyan alakúak, mint a körte. A villanyrendőr piros, sárga és zöld lámpa váltogatásával szabályozza, irányítja a forgalmat. Lámpáinak megvan a gyakorlatban kialakult nemzetközi mérete, amely az autós várható figyelméhez igazodik. Az igen forgalmas helyeken még a szokásosnál is nagyobb a lámpák mérete, nehogy a közlekedők figyelmét elkerülje. Egyébként csúcsforgalom idején a villanyrendőr monoton rendje nehezíti a közlekedést, ezért a zsúfolt nagyvárosokban élő rendőröket állítanak be a villanyrendőrök helyett, akik a szükségletnek megfelelően terelik a forgalmat a kívánt irányba, és ily módon növelik az adott városrész áteresztőképességét. A villanypásztor leggyakrabban alacsony feszültségű árammal töltött kerítésként jelenik meg, amelyet farmokon és állatkertekben húznak az állatok tartózkodási helye köré. A ritka madarak fészkét többek között villanypásztoros hálóval is szokták védeni a fészekrablóktól.