LVII. ZÖLD LEVÉL – 2005. MÁRCIUS

    Amikor március elején megjelentek felettünk az északkeletnek repülő, hangosan szóló darvak, madarász kollégáimmal még azt hittük, itt a tavasz. Ám – meg kell mondani – végzetesen csalódtunk, mert a melengető napsugarak helyett terhes hófelhők jöttek, és alig néhány nap alatt húszcentis hótakaró fedte be a tájat.
    A darvak elszállak, nekünk pedig itt maradt a márciusi tél, a hideg és a zúzmara. Lehet, hogy fehér húsvétunk lesz? – kérdezgetik egyesek. Egyelőre nincs felelet, de minden lehetséges. A tavasznak azonban már más jelei is vannak: természetvédelmi területeken kinyílt a sárga virágú téltemető, a harkályok már sorozatosan dobolnak az ágakon, a gerlicék szárnyaikkal csapkodják egymást, és párzásra készülnek, elkezdtek tojni a tyúkjaink (több helyen szét is szítta a fagy a tojásokat).
    Kihasználva a hosszúra nyúló, fehér telet, a sűrűn hulló, hatalmas hópelyhek látványát, szólni szeretnék néhány kivételes fizikai és természettudományi kutatásról, amelyeknek eredményeivel február-március folyamán ismerkedhettünk meg.
    Először a Mindentudás Egyetemén a szférák, azaz a csillagok zenéjéről hallhattunk élményszámba menő előadást, később pedig a hópelyhekről szóló fizikai kutatások eredményei kápráztattak és gondolkodtattak el bennünket. Miért fehér a hó, a gőz, ha a víz színe szürkéskék? Miért van az, hogy a Föld felszínének 75 százaléka, a néhány hetes embrió „anyagának” pedig 95 százaléka víz?
    Van-e számunkra a víznek valami megfejtetlen üzenete? Nos, a hópelyhek és a jégvirágok valamit mindig üzennek! Mégpedig változatos kristályformáikkal, eszméletlen formagazdagságukkal. A hópelyhek hulláskor hallatlan kristályformákat öltenek és mutatnak. Ha laboratóriumi körülmények között állítják elő őket, akkor nagy zeneszerzők szimfóniáinak hangzása közben ezek a formák egyre bonyolultabbá, mondhatni szebbé válnak. Így más a hópelyhek alakja Mozart zenéjénél, más Beethovennél, és más Chopinnél. Ütközésükkor csodálatos hangokat hallatnak, amelyek felerősítésekor és hallgatásakor az ember különös révületbe esik.
    Nemcsak az ember, hanem a félálomban lévő növények, állatok – emberi és állati embriók – is hallják („hallgatják”) a hókristályok, a víz szimfóniáit, üzenetét és tőle ilyen-olyan kedélyállapotba kerülnek. Ha mindezt meg akarjuk fejteni és érteni, sokat kell még tanulnunk. Mindenesetre, e különbözőségek felismerésével is nagy lépést tettünk előre. Egyelőre tudjuk azt, hogy rábízhatjuk magunkat a szférák (gyógyító) zenéjére, a hópelyhek kavargó hullása, játéka közben pedig tudatalatti lényünk pozitív élményekkel töltődik fel.
    Nos, a természeti lények már csordultig lehetnek ezzel az energiával, és ha jön az enyhülés, szétpattannak a bilincsek, beindul a fejlődés nagyüzeme. Próbáljunk ráhangolódni a természeti jelenségekre és értsük meg, hogy talán sohasem azt kapjuk tőle, amit kérünk, vagy várunk, hanem mindig azt, amire szükségünk van!
    Ebből egyenes következtetés fakad: ne tegyünk ellene semmit!

Király János