Fiatalok írják - Mladi pišu
Újsor
(helyi monda)
A Đuro Đaković utcát az idősebb adai lakosok csak Újsornak ismerik és emlegetik. Ennek az elnevezésnek saját története van.
Az utcának az 1920-as évekig csak az egyik, a jobb oldalán épültek házak. A másik oldalon a vasútállomástól a Tisza lejáratáig bozótos erdős rész feküdt. Ez volt a város széle. Idős emberek szerint az I. világháború idején ebben a bozótosban különféle csavargók, katonaszökevények húzódtak meg, akik úgy tartották el magukat, hogy a környező házakból loptak. A háború befejeztével a rendőrség elfogta ezeket a zsiványokat. Az elbeszélés szerint még tűzpárbajra is sor került a rendőrség és a gonosztevők között, míg végül börtönbe zárták a gazembereket. Később sor került ennek a cserjésnek a kiirtására is, majd a vasútállomás környékén megkezdődött az új házak építése az idetelepített lakosok részére. Idővel egészen a Tisza lejáratáig portákat osztott a község, és az 1930-as évek végéig az egész utca beépült és betelepült.
Ezért hívják ezt a részét Újsornak.
Szollár Anna, VIII. f. oszt.
A HALOM
A moholi határban van egy terület, melynek Halom a neve. Ez a domb úgy néz ki, mintha emberi kéz alkotta volna. Mindenütt egyenes, és sík a talaj, csak ez a domb magaslik ki. A domb úgy keletkezett, hogy nagyon régen, valamikor a török időben, egy csata volt azon a helyen. Nagyon sok ember elesett a csatában. Annyi volt a halott, hogy nem tudták őket eltemetni, ezért egy halomba hordták össze a halottakat, és úgy dobáltak rájuk földet. Ekkor keletkezett ez a halom, és innen kapta a nevét is. Azon a területen szántóföldek vannak, és állítólag, néha az eke kifordít a földből csontot és vasdarabokat, ami bizonyítja, hogy a domb alatt katonák vannak eltemetve. Ezt a történetet anyukám hallotta a nagymamájától, még kislánykorában.
Bajúsz Péter 7. f
Hiedelemmonda
Az adai lakosok között elterjedt monda szerint az 1910-es években tanított Adán egy Piller György nevű tanár, aki nagyon szigorú volt a gyerekekkel szemben. Ezért nem örvendezett nagy népszerűségnek.
Tanítóskodása folyamán az iskolában történt egy szerencsétlenség, amelyben egy tanuló meghalt. A szülei a tanítót okolták, hogy az ő figyelmetlensége miatt történt a baleset. A fiuk elvesztése iránti fájdalmukban megátkozták a tanítót, hogy ne legyen neki nyugta halála után sem, vesse ki a föld, mert abban az időben ez elterjedt átoknak számított. Az 1920-as években meghalt a tanító, és eltemették az adai temetőben. Bizonyos idő múlva a sírásó azt látta, hogy a tanítói sír mellett, kivetve a földből, ott volt György koporsója. Újra eltemették, de néhány nap múlva, újra kivetette a föld. Mindenféle módon megpróbálták újra temetni, és végül ahhoz folyamodtak, hogy hatalmas, vastag láncokkal leláncolták a sírt. De az sem segített. A föld újra, és újra kivetette a koporsót. A tanár hozzátartozói elmentek a szerencsétlenségben meghalt fiú szüleihez, hogy vonják vissza az átkot, és a tanító végre békében nyugodjon. A szülők belátók voltak, hogy a fiuk az átok miatt úgysem éled újra, visszavonták a végzetes szavakat. Azóta a tanító békében nyugszik a földben.
Idős emberek azt állítják, hogy még 30-40 évvel ezelőtt is voltak a sír körül láncdarabok, amelyek a sír leláncolása után szakadoztak el.
Pozsgai Zsófia 8.f
A belgrádi Vasúti Múzeum a 2003-as évben, immár 20. alkalommal írta ki a "Vasút a gyermekek szemében" elnevezésű pályázatát, melyre az adai Cseh Károly Általános Iskola is jelentkezett. A kiállitásra 4169 pályamű érkezett 311 iskolából és 36 iskoláskor előtti intézményből az országunk egész területéről. A beérkezett alkotások közül 400 díjazott munkát tekinthettek meg az odalátogatók a belgrádi Nemanja utcai kiállítóteremben. A zsüri elnöke, mgr Nenad Vujičić festő 11 adai tanulót is elismerésben részesített. Ők a következők: Rúzsa Réka 3.e, Vreckó Zsófia 2.d, Szabó Balázs 3.e, Hugyik Rózsa 3.e, Gyarmat Judit 3.e, Almádi Imre 3.e, Hodik Attila 4.c, Dóczi Tamara 4.c, Volford Tamás 2.c, Laták Adrienn 3.e, Pajdusák Ákos 3.e és az 5.e osztályos tanulók csoportmunkája. Az adai általános iskolát külön, ún. speciális diplomában is részesítette a belgrádi Vasúti Múzeum zsürije. A 2003.december 15-i belgrádi ünnepélyes díjkiosztáson Dóczi Tamara és Volford Tamás tanulók személyesen is részt vehettek Berkes Erzsébet tanítónő vezetésével.
Köszönjük a tanítóknak és tanároknak, hogy előkészítették tanítványaikat. Minden kis alkotónak szívből gratulálunk, további sikeres munkát kívánunk!