Legújabb szám - Najnoviji brojSzerkesztõség - UredništvoAnyakönyvi hírek - Vesti od matièaraArchívum - Arhiva

2004. január

Címoldal
Egyhelyben topogunk
A II. Helyi Közösség négyéves munkájának rövid összefoglalója
Ismét Varga Elfride a II. Helyi Közösség titkára
Cselekvő szolidaritás
A Harcos Szövetség...
Értsük meg egymást mindkét nyelven
Nyitás a világ felé
Harmonika-virtuóz fiatalok koncertje
A tervek megvalósítása az elsõdleges cél
Községünk amatőr festői
"Célunk: a fiatalok kikapcsolása, szórakozása "
Decemberi mulatság
Selyemtenyésztés Adán és Moholon
Gyökerek mentén
Minél többet pedálozni!
Körképtől - Körképig
Rendőrségi hírek
Az első manökenlépések
10 éve történt...
XLIII. zöld levél
Együtt sokkal erosebbek vagyunk
Zöldebbé tenni a zöldet!
Tíz éve, hogy megszabadultunk a milliárdoktól
Fiatalok írják
Nem minden hulladék szemét
Új vezetőség az AFK élén
Süssünk - főzzünk együtt
Sport
Az adai Reménysugár segélyalap...
Petike levele
Tarka oldal

XLIII. ZÖLD LEVÉL - 2004. JANUÁR

    Az idei év hőmérsékleti szempontból jól kezdődött, hisz az igazi télből még alig éreztünk valamit, és a január eleji időszak is inkább a kora tavaszi napokra emlékeztet, nem pedig fagytól, hótól, zúzmarától kell szenvednünk. Január 14-én +14°C, tehát igen magas, a sokévi átlagot meghaladó volt a hőmérséklet. Évekre visszamenőleg nincs adatom, de ez a hőmérsékleti érték akár még évszázados rekord is lehet. Ebben a XXI. században biztosan az!
    Egy ismerősöm mondta, hogy tavaly ezen a napon - 14 °C mért saját portáján. Nahát! Ez egy esztendő távlatából 28 fokot jelent, ami igencsak elgondolkodtató.
Van rá példa, amikor háziasszonyok, falusi, vagy városi emberek irkalapokra jegyzett naplót vezetnek, amibe beírják a családi, a falusi jeles eseményeket, többek között az időjárási megfigyeléseiket, a csapadékot, a szeleket, a hőmérsékletet. Később ezek a füzetek jelentős tudományos értéket képviselnek, amit még a tudósok is szívesen használnak egy-egy visszatekintésük, vagy állításuk igazolására.
    Így egy Balaton-környéki nyugalmazott tanítónő 60 évet felölelő napló-füzetei már a helyi múzeum kuriózumai, és a fővárosból is járnak oda a tudósok egy-egy időszak adatainak tanulmányozására! Úgy gondolom, Adán ugyanilyen értékesek Szabadi Ferenc tanító évtizedes csapadék-mérései és feljegyzései.
    Jó hír az, hogy az ADICA Közvállalat tulajdonában lévő egyetlen adai, és az állatkert sarkánál folyó ártézi kutat sikerült rendbe tenni, és a már-már csak csöpörgő folyását felerősíteni. Fél Ada onnan hordja a gyógyvizet, és amikor oda lemegy az ember, szinte mindig találkozik valakivel.
    Január elején egy érdekes találkát lestem meg. Az állatkert kerítés melletti részében két ketrecben két holló "tanyázik" (bezárva) körülöttük pedig ott ugrált, röpködött nagy hangoskodással egy harmadik, de ő már szabadon mozgott. Szemmel láthatóan udvarolt valamelyik ketrecbe zárt társának, mert a hollóknál már megkezdődött a párzási időszak és február elején, magas fák ágai közé készített fészkükbe már le is rakják tojásaikat. Mondhatjuk, hogy ők a legkorábban költő madaraink.
    Érdekes a rendkívül szűkös anyagi feltételek közepette működő állatkertünk lakóinak téli megfigyelése is. Rossz hír az állatkertből, hogy január elején elpusztult a strucc, a jó hír pedig az, hogy a tavaly sikeresen költő uhu-pár - miután a hím váratlanul szintén elpusztult - ismét kiegészül, mert Belgrádból hamarosan egy új hímet hoznak és összepárosítják őket.
    Van egy vadgerle-pár is (Streptopelia turtur). A vadgerle évtizedekkel ezelőtt még őshonos volt nálunk, és parasztházaknál, az eresz alatt gyakorta kalitkában is tartották. Szép ku-kruuu! hangja van, de mostanság teljesen kiszorította a Törökország irányából egészen Skóciáig elterjedt balkáni gerle, így a mi vadgerlénket - ami különben költöző madár - ma már csak állatkertben mutogathatjuk.
    Kedvező jelenség az is, hogy a teveházat övező akácfákon, akárcsak a kompra vezető út mellett lévő fasoron megjelentek a házi verebek fészkei is, és sikeres költések folytak bennük. Reméljük, így lesz ez az idén is, és ez jó hír, mert szegény házi verebünkkel az évek során ugyanaz történt, mint a vadgerlével: kiszorította őt az agresszívebb mezei veréb, úgyhogy ma már - kivéve ezt a néhány helyet - mindenütt csak ez utóbbi ugrándozik, és nagy csapatokban csivitel.


A megcsonkított fasor

    Ezek a fasorok, fák önmagukban élőhelyet jelentenek a ma már ritkának számító madárcsaládoknak, ezért is vesszük annyira zokon, amikor gondatlan emberek, pusztán haszonszerzés céljából, tűzifaként megsemmisítenek fasorokat, parki fákat, erdőcskéket. A kompra vezető fasort az idén példásan megnyesték. A fák is szépek maradtak, a madarak fészkelő helyei is megmaradtak. De nem így történt a lóversenypálya mögötti japánakác-fasorral, ami évtizedekig természeti kincsként díszelgett, most azonban valakik nekiestek, és végig lenyakazták a törzseket, az így "nyert" fát pedig tüzelőként felosztották maguk között. A lenyakazott fákon voltak kis őrgébics (szőriszarka), házi veréb-, harkály- és búbosbanka-fészkek, kocsonyás anyagba ágyazott, bőséges termésükkel pedig terített asztalként szolgáltak a csikorgó teleken északról hozzánk látogató csonttollú madaraknak. Pillanatnyilag ez a fasormaradvány a környék szégyene és több arra lakó embert is megnevezhetnék, akiknél végtelen nagy elkeseredést váltott ki ez a pusztítás.

Király János

januar 2004.

Naslovna strana
Udruženje boraca...
Kako smo glasali
Tradicija i poslovnost
Vesti iz policije
Prvi koraci na pisti
Kako dalje?
Mladi pišu
Sport
Impresum


Design by VA