Fogadalomtételeink

    Új év, új élet, mondogatjuk gyakran az év utolsó napjaiban, amikor azon morfondírozunk, mi minden történt velünk a mögöttünk álló esztendőben, és mi mindenre vágyunk az előttünk állóban. Aztán fogadkozunk, mondván, ezentúl minden másként lesz, és igyekszünk fogadalmakat tenni, abban bízva, általuk szebbé és jobbá tehetjük a mindennapjainkat, hiszen valljuk be, ez az, amire valamennyien vágyunk: az álmaink megvalósulására.
    Az azonban, hogy mindezt sikerül-e elérnünk vagy sem, nem azon múlik, hogy le tudunk-e fogyni néhány kilót, sikerül-e letennünk a cigarettát, vagy esetleg el tudjuk-e hagyni más káros szokásainkat, hanem egészen más dolgokon. Ezek csupán fogódzók, olyanok, amelyek fontos momentumokat jelenthetnek számunkra, növelve az önmagunkba vetett hitünket, és megerősítést adva számunkra abban, hogy igenis képesek vagyunk változni és változtatni.
    A változásokat az esetek túlnyomó többségében a külsőségekben kívánjuk megélni, még akkor is, ha tudjuk, a gyökerük bennünk rejlik, éppen ezért rendkívül fontos, hogy ne a másoknak való megfelelés miatt, hanem elsősorban önmagunk miatt határozzuk el magunkat a változásra. Ez pedig nem könnyű feladat. Nem véletlen halljuk jóval ritkábban az újévi fogadalomtételekkor azt, hogy valaki leszögezi, mostantól jó ember lesz, senkit nem fog megbántani, senkire nem fog rossz szemmel nézni, és igyekszik másokon minden lehetséges módon segíteni, mint azt, hogy lefogy, leteszi a cigarettát, az alkoholt vagy egyéb hasonló dolgokat. A szakemberek azt mondják, az ilyen döntések meghozatalához nincs szükség dátumokra, hiszen ha valaki igazán elhatározza magát valamire, akkor azt bármikor megteheti, ha viszont nem eléggé komoly az elhatározása, akkor teljesen mindegy, hogy éppen milyen dátumot írunk. Mindez nyilvánvalóan igaz is, arról azonban talán mégsem szabad megfeledkeznünk, hogy ezek a dátumok kiváló lehetőséget kínálnak arra, hogy az ember egy pillanatra megálljon, vagy legalább lelassítson, és számot vessen arról, mi az, amit sikerült megvalósítania, és mi az, amit nem, illetve arra is, hogy terveket szövögessen, célokat tűzzön ki maga elé, vagy egyszerűen csak megfogalmazza, mi az, amire vágyik, hiszen ezek azok a dolgok, amelyekre a mindennapok mókuskerekében oly ritkán kínálkozik alkalom.
    Egy néhány évvel ezelőtt készült felmérés szerint az amerikaiak negyvenöt százaléka köt újévi fogadalmat, de mindössze nyolc százalékuknak sikerül hosszú távon is megtartania. A szakemberek szerint ennek oka egyebek között abban keresendő, hogy sokan igen korán feladják őket anélkül, hogy egyetlen lépést is tettek volna a megvalósulásuk érdekében, ráadásul ez nyomasztó bűntudat kialakulásához is vezethet, és erőteljesen visszahathat a fogadalomtevőkre. Emiatt a fogadalmak igen rossz hatással vannak rájuk. Éppen ezért azt javasolják, mielőtt fogadalmat tennénk, győződjünk meg arról, hogy valóban akarjuk-e a változást, és ha igen, akkor csakis reális célokat tűzzünk ki magunk elé, olyanokat, amelyeket viszonylag könnyen el tudunk érni.
    Annak ellenére, hogy a nagy fogadalomtételek ideje már lejárt – hiszen az ünnepi időszak után valamennyien visszazökkentünk a mindennapok megszokott kerékvágásába, amelynek során nap mint nap meg kell vívnunk az olykor apróbbnak, olykor egészen nagynak, sőt talán kilátástalannak tűnő küzdelmeinket –, akár egyetértünk velük, akár nem, azt hiszem, abban mindenképpen megállapodhatunk, szükség van arra, hogy jobban odafigyeljünk mind egymásra, mind önmagunkra, és megtanuljuk értékelni azt, amink van, ahelyett hogy állandóan amiatt keseregnénk, amink nincs, soha nincs késő, sem most, január végén, sem március, július vagy akár november elején.