Nyelvi figyelő
Gördülő kövön…

    Ismerősök beszélgetnek arról, hogy mentális képességeket vizsgáló tesztcsoportban van egy olyan feladat is, hogy értelmezni kell a „Gördülő kövön nem nő moha” közmondást. Hát ez bizony nem könnyű feladat, elmélkedem, nemcsak annak a számára, akinek a szellemi képességei felől problémák merültek fel, de annak a számára sem, akinek a szellemi képességeit illetően egyelőre nincsenek problémák.
    Mert lássuk csak! Ez a közmondás nem tartozik éppen a legismertebb közmondások közé. A magyar kultúra kincsesládájából a kővel kapcsolatban sok más mellett a „repül a nehéz kő” (Arany János: Toldi), vagy „A víz szalad, a kő marad” (Wass Albert: Üzenet haza) szállóige, a „kő kövön nem marad”, „nagy kő esett le a szívéről”, „kőből van a szíve” szólás, „ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel” közmondás jut eszünkbe. A gördülő kőre, mint állandó szókapcsolatra legfeljebb akkor gondolunk, ha szó szerint le akarjuk fordítani a híres-neves rock-zenekar, a The Rolling Stones nevét. Le is fordították annak idején ilyen módon Gördülő Köveknek, de aztán kiderült, hogy mint olyan sok esetben, a szó szerinti fordítás itt sem felel meg az eredeti nyelvi jelentésnek, hanem inkább átvitt értelemben nyughatatlan emberre, bohém csavargóra, földönfutóra értik a gördülő kő szókapcsolatot.
    A közmondás jelentése azonban akkor sem egyértelmű, ha szó szerint értelmezzük, de akkor sem, ha átvitt értelemben. Ráadásul az értelmezések ellentétes jelentésűek. Találkozhatunk igen pozitív értelmezéssel, nevezetesen azzal, hogy a „gördülő kő”, vagyis az a személy, aki állandó mozgásban van, nem gyepesedik be – tehát ilyen értelemben szerencsés, ha állandó mozgásban vagyunk. Úgyszintén pozitív értelmezése a közmondásnak, hogy az ember számára az a jó, ha élete során mindig, idősebb korában is aktív, cselekvő marad.
    Ezektől az értelmezésektől azonban eltérnek, és egészen más megvilágítást adnak a „gördülő kövön nem nő moha” közmondásnak az olyan értelmezések, melyek szerint nem tud meggazdagodni az az ember, aki állandóan változtatja a helyét, vagy a sokat költöző, változtatásra örökösen kész ember nem tud otthonra találni, nem tud megnyugodni, nem tud kiteljesedni, nem tud kibontakozni. A „gördülő kő” bohém csavargó jelentésben mintha ezt az értelmezési tartományt erősítené meg.
    Melyik jelentésnek higgyünk? Akárhogy is nézzük, benne van mindkét értelmezési lehetőség. De ilyen körülmények között hogyan használhatjuk bátran, ha nincs egyértelműen tisztázva a jelentése? És egyáltalán honnan adódik ez a bizonytalanság? Vélhetően onnan, hogy idegen – angol, amerikai – nyelvi kultúrából került be a magyar nyelvbe, és nem spontán, a magyar nyelv fejlődése során alakult ki, s ami az eredeti nyelven teljesen egyértelmű, az másik nyelvi kultúrában már nem az. A gördülő kő szókapcsolat hallatán a magyar nyelvben senki se asszociál csavargóra, kizárólag a szavak konkrét jelentése jut eszébe: egy kő, ami éppen gurul, gördül.
    A tévedések és félreértelmezések elkerülése érdekében általában célszerű kerülni a bizonytalan jelentéshátterű nyelvi fordulatok alkalmazását, amíg egyértelművé nem válnak. A kérdés csak az, hogy ez az igazán komplikált jelentésű közmondás hogyan kerülhet be egy mentális képességeket vizsgáló tesztcsoportba.