Teológiai gondolatok
ISTEN IRGALMA

    Isten irgalma állandóan visszatérő témája az emberekhez mondott szavának, a Bibliának. A Szentírásban ugyanis olyan Isten tárja fel arcát, aki a tökéletes, teljes és feltétel nélküli Szeretet, akinek „része” és lényege az ember és az egész teremtett világ teljes elfogadása. Isten a szerető édesapa, aki a legjobbat akarja teremtményeinek. Ő az, aki nem azért szeret bennünket, mert mi jók vagyunk, hanem azért, mert Ő a jó. És Isten jósága nem kötődik semmilyen előfeltételhez, semmiféle előzményhez.
    Amíg mi a gondjainkkal, bajainkkal, munkánkkal,  szórakozásunkkal vagyunk elfoglalva, amíg belegabalyodunk az önzésbe,  az irigységbe és féltékenységbe, amíg elragad a magunk fontossága  és Istenre egyre kevesebb időt szánva éljük életünket, addig az Ő szerető tekintete rajtunk nyugszik, megannyiszor megbocsát az elkövetett bűnökért, ha a lélek igaz megtérését látja bennünk.
    Legyen szó Ószövetségről vagy Újszövetségről, az irgalmasság Isten alapvető jelzője, mely teljes egészében egybeforr az Ő lényével. Már a teremtés elbeszélésnek a középpontjában is egy olyan Isten mutatkozik be, aki nem akarja megtartani gazdagságát, hanem szeretné megosztani teremtményeivel azt, amije van. Az emberbe saját lelkét leheli. Népet akar magának, akit kiszabadít szolgaságából és szövetséget köt vele. Amikor népe elfordul tőle, Ő megmutatja a Hozzá visszavezető utat, és mindig kész a megbocsátásra.
    Isten irgalmasságának legfontosabb történetét Jézus élete tárja elénk. Isten ugyanis olyan irgalmas, hogy saját Fia életét nem kímélve, mindnyájunkért odaadta Őt. Isten egészen a keresztig hajolt le, hogy megmentse az embert és az egész teremtett világot. Ebben rejlik az ember iránti isteni irgalom felfoghatatlan nagysága.
    Jézus maga is a szeretetre és irgalmasságra tanított. Az Ő egész lénye és tettei is az irgalmasságról szólnak. Arról az irgalmasságról, mely Isten szeretetével szoros egységet alkot.  Aki Jézust látja, a világban működő Atyát szemléli. Látja a magát kinyilvánító Szeretetet, akinek célja elérni az embereket és megmutatni, hogy a világ működhet a szeretet és irgalom elve alapján is. Ha ezt az isteni ajándékot nem engedjük be az életünkbe, akkor mi sem tudunk majd segítséget nyújtani a gyengéknek, és a rászorulókat sem fogjuk felkarolni.
    Annak az irgalomnak a gyakorlására, melyet Krisztus Urunk mutatott be, külön felszólítást kapunk a Hegyi Beszédben. Jézus ugyanis a beszéd fontos részét képező Nyolc boldogságban irgalmasságot ígér azoknak, akik maguk is irgalmasok. Isten irgalmassága kell, hogy legyen az a vonatkoztatási pont, mely az embertársunk iránti irgalmasságra sarkall bennünket.
    Annak érdekében, hogy ne váljunk érzéketlenné, könyörögjünk az Úrhoz, és imádságainkban hallgassunk Istenünkre! Hagyjuk magunkat Isten Lelkétől vezetni, és mondjuk a zsoltárossal együtt:
    „Irgalmas és kegyelmes Isten vagy, késedelmes a haragod, nagy a szereteted és hűséged”.(Zsolt 86, 15)

Morvai Matild, MA