NYÁRUTÓ

    Lassan elcsendesül a város és a szülők már az üzleteket járják, hogy megvásárolják gyermekeiknek az iskolakezdéshez szükséges tanfelszereléseket. Most már elmondhatjuk, hogy igazi forró nyáron vagyunk túl. amely nagyban kedvezett a turizmussal foglalkozóknak. Telt házakkal dicsekedtek a vendéglátók. Kis községünk is a nyári hónapokban megtelt fiatalokkal. Hétvégeken és augusztusban egy héten át több ezer fiatal fordult meg Adán. Voltak emberek, akiket zavart a korzón esténként gyülekező több száz fiatal, ellenben vegyük figyelembe, hogy a központban lévő, és a központhoz közeli üzletek forgalma a többszörösére nőtt. Nagyon sok pénzt itt hagytak nálunk. Az több, mint valószínű, amit az egyik üzlet eladója mondott, hogy ettől a forgalomnövekedéstől az ő fizetésük nem lesz nagyobb, de az is igaz, hogy amelyik üzletnek kicsi forgalma az előbb-utóbb bezár, és oda a munkahely. A textilipari tevékenységet folytató vállalkozók, azaz a „kötödések” sem az ott dolgozók fizetését emelik abból a támogatásból, amelyet az önkormányzat ítélt nekik oda, hanem az elfogyasztott elektromos áram költségeire fordítják. Mondjuk úgy, hogy a munkahelyek megvédése érdekében. Visszatérve a fiatalokra, a szervezők az első este után, amikor látták, hogy a városban nagyon sok szemét volt, másnap már mindenhol konténereket állítottak fel, a kommunális vállalat pedig minden reggel tisztességesen feltakarított. Az, ami nagyon hiányzott a központban, a nyilvános illemhely üzemeltetése lett volna. Ezekre az estékre feltétlenül ki kellett volna nyitnia, úgy mint az Aranykapu-vásárkor. Hadd ne írjam le hova járt a városban tartózkodó több száz (ezer?) fiatal a dolgát végezni, mivel annak szemtanúja voltam. Minden hiányosság ellenére, gratulálok a szervezőknek, hogy ennyi embert sikerült idecsalogatni Adára.
    Más... A munkámból adódóan követtem, hogy községünkben a beígért tervekből mi valósult meg, hol tudunk besegíteni, mint helyi közösség. Közel egy éve írtam a Cseh Károly Általános Iskola benti épületének állapotáról. Akkor azt írtam, hogy az épület siralmas állapotban van, és sajnálom gyermekeinket, hogy napjaik nagyobb részét, ilyen körülmények között élik! Utána az önkormányzat vezetése több tíz millió pályázati pénzekről beszélt és hogy sor kerül az épületek felújítására. Nagyon sok szülő megelégedettséggel nyugtázta a kecsegtető híreket. Egy másik párt vendégül látta a tartományi oktatási titkárt, aki egy pillanatra sem vonta kétségbe, hogy az intézmény sürgős felújításra szorul, és igyekeznek majd segíteni. Ennyit az ígéretekből, a valós helyzet pedig ugyanaz, mint tavaly volt, azzal, hogy most egy tisztább, rendezettebb környezet fogadja az odalátogatót, és igyekeznek saját lehetőségeikhez mérten karbantartani az épületet.
    Az iskola újabb épületrészében található mosdók 2005-ben lettek felújítva, és azóta az idő (és a gyerekek) megtették a magukét. A legfrissebb számítások szerint kb. 900 ezer dinárból fel lehetne (lehetett volna szeptember 1-ig) újítani a mosdókat. Az önkormányzat az I. és II. Helyi Közösség ezt meg tudta volna oldani a tanév kezdetéig. Ami késik, az nem múlik, mondhatnánk, csak az a baj, hogy tanítás ideje alatt „építkezni” sokkal nehezebb, de a szükség törvényt bont.

Gecse István