"Hol sírjaink domborulnak,
unokáink leborulnak"
Az 1944–45-ös áldozatokra emlékeztünk Moholon, november 2-án

    Halottak napján nem csak szeretteinkre, barátainkra, ismerőseinkre emlékezünk, hanem azokra is, akik tiszteletére összegyűltünk a moholi római katolikus temetőben. 
    A megemlékezés ünnepi misével kezdődött, melyet ft. Mester Dániel moholi plébános celebrált az „új kápolna” előtt. Majd a misét követően a moholi áldozatok emlékére állított emlékműhöz vonultunk.

A gyászszertartást az emlékkeresztnél Mester Dániel atya vezette

    Az 1944-45-ben ártatlanul kivégzett áldozatokra emlékezve tudnunk kell a múltunkat, hogy méltón tudjunk emlékezni. Emlékezni azokra, akiknek abban az időben az volt a legnagyobb bűnűk, hogy magyarok voltak. Ezek az esztendők (1944 – 45) megtanították arra az akkori moholi magyarságot, hogy e hatalmas gyászból, fájdalomból erőt merítsenek. Erőt ahhoz, hogy az akkori szörnyűségeket túléljék, erőt ahhoz, hogy ezt az eseményt ne feledjék, és hogy ennek tudatában mi emelt fővel tudjunk emlékezni azokra az áldozatokra, kiket akkor kivégeztek.
    Az ünnepi megemlékezést a csókai II. Rákóczi Ferenc férfikara nyitotta meg a magyar Himnusszal, majd ezt követően a helyi plébános megszentelte az emlékművet.
    A Novak Radonić Általános Iskola diákjai Madarász Kinga Gési Vali: Apám mosolya című versét, míg Kiss Anikó Reményik Sándor: Sziklák című versét szavalták el.
    Az ünnepi beszédet Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség szerbiai parlamenti képviselője mondta el. Beszédében hangsúlyozta:
    – Az 1944-45-ben ártatlanul kivégzettek mindannyiunk halottjai, ezért ugyanúgy kell emlékeznünk rájuk, mint saját családtagjainkra. Majd hozzátette, ez nem csak a moholiakra érvényes, hanem a más vajdasági településeken elhunytakra is. Elmondta, hogy mi majd hetven évvel később annyit tehetünk, hogy nem csak a novemberi ünnepek alkalmával, hanem mindenki a saját módszereivel őrzi ezeknek az embereknek az emlékét, és segít abban, hogy az áldozatok mártíri szerepkörét erősítsék, hiszen ezek az emberek épp oly mártírok voltak mint például Batthyányi Lajos – akik azért haltak meg, mert vállalták magyarságukat. – fogalmazott Pásztor Bálint.
    Az ünnepi beszéd után következett a kegyelet virágainak elhelyezése az emlékműnél, aholis elsőként a szabadkai főkonzulátus nevében Plank Zoltán konzul koszorúzott. Őt követte a Magyar Nemzeti Tanács képviseletében Lengyel László. A VMSZ nevében Pásztor Bálint és Pál Károly koszorúzott. Az önkormányzat képviseletében Rákos Rózsa, a VMDK nevében Kalmár Gábor, a VMDP nevében Györe Béla, Szerbia Egyesült Régióit Ürményi Ferenc és Bálint Ferenc képviselte. A Demokrata Párt nevében Tóbiás József és Tóth Tamás, az MRM nevében Krizsák Katalin, Rusai József és Jaksa Attila koszorúzott.  A Szerb Haladó Párt nevében Stanka Mihajlov és Darko Bađok, a VMSZ községi szervezete nevében dr. Tóth Barna Elvira és Világos Tibor helyezte el a kegyelet virágait, valamint Világos István, az egykoron Moholon élő, ma már Ausztráliából hazalátogató emlékező koszorúzott, akinek nagyapja szintén áldozatul esett az akkori eseményeknek.
    Az eseményt a II. Rákóczi Ferenc férfikara zárta a Szózattal.

Józó Kis Kővágó Mónika
A képeket Bálizs Vlasity Gizella készítette