Egy kis helytörténet
130 ÉVES LEHETNE
az adai Földműves-iskola (5.)

    Az iskola élete a megnyitás napjától kezdve a fejlődés szakadatlan láncolatát mutatja, a növendékek száma évről-évre nő, és az iskolát nemcsak Bácsmegyéből, de az ország legtávolabbi vármegyéiből is felkeresik. Erdélyből, Szlavóniából, Szepességből, Pozsonyból, Pest stb. vármegyékből minden évben van több-kevesebb növendék. Hasonlóan van ez a szolgálatot adó birtokosokkal; eddig még sohasem végezte el az iskolát annyi növendék, hogy a beérkező megkereséseknek elégséget tudott volna tenni.
    A 18-19 éves parasztfiú, midőn két év alatt végzett, a ménesbirtokok valamelyikére önkéntesen besoroztatja magát, s midőn ismereteit kibővítve 21-22 éves korában mint altiszt hazakerül, a birtokos-, a bérlő-, és a gazdatiszti osztály oly elemet nyer benne, mely a rendelkezések okos végrehajtására alkalmas.
    Az utóbbi időben különösen lábra kapott az az irány, hogy az 1-2 hold birtokú kisgazda földecskéjét pénzzé téve, az iskola elvégzésére adja magát azon reményben, hogy kiképeztetése után, mint majoros gazda, munkafelügyelő vagy munkavezető kedvezőbb helyzetbe jut, mintha otthon marad; ily növendék már évek óta rendszerint 10-12 szokott lenni.
    Adának ekkor – az 1895/96 iskolaév idején – van posta-, távíró-, gőzhajó- és vasúti állomása.

Az adai Magyar Királyi Földmíves-iskola
tantestülete az 1895/96. iskolaévben

    Előbb Szobonya Bertalan, igazgató, okleveles gazda, utóbb Lukácsy Imre, az iskola vezetésével megbízott segédtanító, okleveles gazda.
    Szeles János, segédtanító, okleveles gazda.
    Horváth Samu, ösztöndíjas gazdasági segéd, okleveles gazda.
    Kiss István, kertész, végzett vincellér.
    Tanulók. A bentlakók száma 28. Mint az iskolára jellemző felemlíthető, hogy a tanulók legnagyobb része, mintegy 80%-a, földmívesgazdák fiai, ami az iskolára nézve kedvezőnek mondható. Jellemző továbbá, hogy néha a tanulók 40, sőt 50%-a feleséges, nős ember, kik, ha a tanfolyamot bevégezték, megállapodottságuk és megbízhatóságuknál fogva, a szolgálatadók részéről előszeretettel részesülnek alkalmazásban, nevezetesen olyanok, kik katonakötelezettségüknek már eleget tettek.

Hogy a közölt anyaggal kapcsolatban némileg tájékozódhassunk, bemásoljuk egy igazi tündérkert, Bácsbodrog-Vármegye korabeli térképét és az adai tantestület tagjait ábrázoló fényképet. Közülük többen is tanítottak a Földműves-iskolában.

     Szobonya Bertalan, az adai Földmíves-iskola igazgatója kiváló szakember hírében állt és szakcikkeit az akkori folyóiratok, újságok előszeretettel közölték.    A már említett Borovszky-monográfiában Szobonya ezt írja:
    A föld termő ereje. Bács-Bodrog vármegye az ország leggazdagabb vármegyéje a talaj termő ereje s a talaj kedvező összetétele alapján; és ha éghajlata szélsőségekre annyira hajlandó nem volna, valósággal kánaáni terméseket hozhatna a föld. Így azonban a gazda csak előkészíti a vetést, a termést gyakran a szárazság, néha meg a sok esőzés teszi tönkre.
    A csapadék mennyisége kevesebb a vármegyében, mint a felsővidéken, de azért nem a csapadék elégtelensége miatt panaszkodhatunk, hanem főleg a miatt, hogy az évi csapadék mennyisége a nyárra jut és pedig többnyire záporok alakjában és tekintettel a talaj alakulására, a zápor vize gyorsan leszalad a mélyedésekbe, úgy hogy egy nagy zápor nem juttat annyi nedvességet a talajba, mint egy aránylag csekélyebb mennyiségű eső, mely permetezve húll alá.
    A talaj alakulása Bács-Bodrog vármegyében felettébb kedvező mindenféle mezőgazdasági termelésre, termőképessége sok helyütt igazán a csodával határos.

Király János (folytatás a következő számban)