Összefogás…

    Az idei szeptemberi hónap szeszélyes őszi időjárást hozott, ami mindenkit meglepett. Vénasszonyok nyara, vagyis ahogy újabban emlegetik az indián nyár, mindez szinte elmarad, és fejest az ősz kellős közepében találjuk magunkat. A világon a leghatalmasabb üzemben a munkások türelmetlenül állnak, és várnak a lehetőségre, hogy munkához foghassanak, és az őszi termést betakaríthassák. Jelenleg teljes gőzzel csak a párlatfőzés üzemel megszakítások nélkül. Ők fedél alatt működnek, sőt mi több a várakozó listára is fel kell jegyeztetnie magát az igénylőnek, ha cefréjét át akarja tüzes vízzé alakítani. Miközben az idő ily furcsán viselkedik, a településeken az élet mégse állott le teljesen. 
    Elsősorban a vizsgabált szeretném megemlíteni, melyre szeptember 3.-án került sor Törökfalun a Százszorszép M.E. épületében. Keviből Papp Róbert tánctanár készítette fel az ügyes fiatalokat a tánc elsajátítására, ehhez a törökfalusi Lehocki Tibor élő zenével járult hozzá. A több hónapos gyakorlás, tanulás után eljött az ideje, hogy a szülők, ismerősök és jó barátok előtt is megmutassák elsajátított tánctudásukat. A nagy napon felléptek a táncdiákok, és bemutatták tudásukat, ezt követően a bálkirály és -királynő választására is sor került.  Bálkirálynak Laták Szilárdot, bálkirálynőnek pedig Komlós Adriannát választották meg azzal, hogy kinek mennyi kis rózsát sikerült összegyűjtenie, azaz kapnia. A batyubál jellegűen megszervezett vizsgabálon a friss tánctudománnyal rendelkezők és a vendégek is jól érezték magukat, és sokáig elvigadoztak.

    Iskolakezdés alkalmával szeptember 5-én Törökfaluban majd pedig 9-én Völgyparton Kormányos Zoltán plébános táskaszentelést tartott szentmise keretén belül az iskolások számára, ezen tanáraik is jelen voltak. A szentmise után egy kis kedvességgel is szolgált a plébános a gyerekeknek és a tanároknak, kemencében frissen sült kiflivel vendégelte meg őket.
    Völgypart lakosait nagy öröm érte szeptember 5-én, hivatalosan is átadták az új kutat, mely most már el tudja látni a települést ivóvízzel. Az elmúlt hat évben ugyanis sokszor gond volt a vízellátással.  Bilicki Zoltán adai polgármester, Urbán Mónika alpolgármester, Berze Tibor, a Törökfalui Helyi Közösség tanácselnöke és Ilija Ćurćič, a Panakva kivitelező cég tulajdonosa köszöntötték a jelenlévő helybeli lakosokat, és ünnepélyesen átadták az új kutat. Az átadás után Bilicki Zoltán mindenkit meghívott egy kis megvendégelésre.  A Törökfalusi Helyi Közösség 2006-ban már elkészítette a tervdokumentációt, de csak 2008-ban sikerült pályázat által a Tartományi Fejlesztési Alapnál lehetőséget látni a megvalósítására. Sajnos pénzhiány miatt a megvalósításra csak 2011-ben került sor, amikor a helyi közösség Ada Önkormányzata segítségével a Tartományi Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Titkárságnál tudott pályázat során támogatáshoz jutni. Akkor került sor az új kút építésére, azaz valósult meg a furat a szélmalom mögötti téren.  A továbbiakban megint szükség volt várakozni, mire az épület és a felszerelésre is sor került volna. Végül is a Tartományi Fejlesztési Alap és az adai Önkormányzat is hozzájárult ahhoz, hogy ez a kút végleg megvalósult. Most még csak a két utca közötti vízvezeték összekötése van folyamatban, melyet teljes egészében az adai Önkormányzat pénzel. E összekötéssel a lakosok még zökkenő mentesebb vízellátásban fognak részesülni.    
    Már megszokott dolog , hogy Völgyparton minden év szeptember 6-án és 9-én a doroszlói gyalogos zarándokhívők átmennek a településen miközben a templomban megállnak egy fohászra. A helybeliek minden alkalommal szeretettel várják a megfáradt zarándokokat, és megvendégelik őket. Idén Kormányos Zoltán plébános és néhány helybeli lakos mindkét napon szeretettel várták a hitben megerősödött zarándokokat.
    Az idén Törökfaluban két cirokszedő banda is szedte a cirkot. Az egyik a Márity, a másik pedig a Pörke által vezetett cirokszedő banda volt, amely a gazdák cirokját szedték le. Mindkét banda bankettot is tartott az idény végén, különállóan. A Pörke banda szeptember 8-án tartotta a bankettját, melyre már reggel 7 órai kezdettel álarcosan felöltözve járták végig a települést, majd közösen előkészítve a déli menüt, este 23 óráig tartó mulatságot csaptak. Ezzel nem ért véget az idény, mivel más munkákat is fogtak fel, melyekben további pénzkereseti lehetőség valósul meg számukra.

    Végül is meg szeretném említeni, hogy Völgypart lakosai egy kopjafát kaptak a megmaradás és összefogás, valamint a faluturizmus fellendülése nevében. Link Lajos az Aracs 95 törökbecsei civilszervezet és a helybeli faluturizmus alelnöke jóvoltából lett ez az emlék felállítva. Ő már régóta ismeri e vidéket, e települést, és szeretné, ha erősödne az összefogás az emberek között, és a faluturizmuson keresztül a szélmalom és a település lakosai is fejlődjenek, és megújulva megmaradó erőben éljenek itt ezen a vidéken. A kopjafához szükséges fát a Péterrévei Helyi Közösség jóvoltából a Csíkér patak partján vágták. A fafaragók: Berentei Jenő, Fülöp Attila és Borsos István augusztus 20. és 23. között készítették el Aracson, a fafaragó táborban. A kopjafa avatás-szentelésre szeptember 15-én délután került sor, elsősorban szentmisével, majd a malom mellett felalított kopjafánál. Az avatásra a helybelieken kívül sokan vidékről is érkeztek. Urbán Mónika Ada alpolgármestere és Berze Tibor, a Törökfalusi HK tanácselnöke is köszöntötték a jelenlevőket, és megköszönték e szép gesztust az adományozóknak. Kormányos Zoltán plébános, miután megszentelte a kopjafát, a jelenlévők egy verset halhattak, majd a törökfalusi Búzavirág asszonykórus egy dalcsokrot énekelt el, amit Nagy Rózsa szólóéneke követett. A törökbecsei Magyar egység párt alelnöke, Ertman Ferenc a helybeli kisiskolások számára összegyűjtött iskolában használható tanszereket hozott, és adta át Berze Tibornak, ő pedig másnap az iskolában eljutatta a gyerekeknek. Az elmúlt évben már mikulásra és idén húsvétra is gyűjtöttek egy kis szerény ajándékot az itteni gyerekeknek.
    A kopjafa a malom mellett a két feketefenyő között van felállítva, a magassága három méter. A felső végződésénél tulipánmotívum található, majd alatta székely kereszt van, ami az összefogás jelképe. Kétoldalt a Törökbecse és Aracs 95 felirat van bevésve, elülőről pedig a magyar címer.  Maga az ajándékemlékmű csodálatosan illeszkedik a környezetbe, és az útról, a Moholi nagyútról is látszik. A szélmalom és a kopjafa majd együtt turisztikai látványosság lesz továbbra is az érdeklődő turisták és a vendégek számára. 
    A fent említett események arról szeretnének mindanyuinknak üzenetet mondani, hogy a mindennapi életünk összefonódva van, és összefogással még többet, jobbat és szebbet érhetünk el, napról napra lassan, még ha nehézséggel van telve. Az itt maradás és megmaradás nem megy egyedül, ahhoz az összefogás is kell.

Molnár József