ADAI GYŐZTES GALAMB(ÁSZ)OK

    Majd negyedévig tartó bajnokság után győzteseket hirdetett az adai Sampion Postagalamb-tenyésztők Klubja: az első helyen Petrics Sándor, a másodikon Veréb Károly, a harmadikon pedig Ürményi Sándor végzett versenygalambjaival. Mint ismeretes, a postagalambok olyan kiváló (máig megmagyarázhatatlan) tájékozódó képességgel megáldott madarak, amelyek akár ezer kilométer távolságból is nagy biztonsággal, gyorsan hazatalálnak fészkükre.

Buckó Nándor, Petrics Sándor, Veréb Károly az elektronikus bejáró előtt

    Ezt a képességüket kihasználva az emberek versenyzésre fogták őket, és egymás közt azért versenyeznek, hogy a sok-sok ezer galamb közül az övéké legyen az első. Nyugaton ezek a versenyek nagy összegre rúgó tétekért folynak, ezért nem csoda, hogy a legjobb, a győztes galambok fiókái csillagászati áron adhatók el.
    Az adai galambászok versenyei is ilyen séma szerint folynak, azzal a különbséggel, hogy ők nem annyira eladásra tenyésztik a galambokat, hanem ha valamelyik pénzes ember külföldről – mondjuk Belgiumból – nagy-nagy költséggel behoz egy híres tenyészpárt, azt tovább tenyésztik, és a szaporulatát fogják versenyre, mert azoktól várják a győztes helyezéseket.
    Nos, az adai galambászok közül Petrics Sándornak vannak ilyen belga álomgalambjai: Vielleket, Mühlemanns, Janssen, Desmet-Mateus tenyészetűek, és ezekkel már tizenöt éve a klub örökös győztese. Így történt ez az idén is.
    – Bátyám külföldön dolgozik – mondja Petrics Sándor – és nemrégiben újabb növendék galambokat hoztam be általa, mégpedig a ma legnagyobb ásznak számító, német Bollmeier fiókokat. Még nem tudni, nőstények lesznek-e, vagy bakok, de ezektől újabb sikeres versenyzést remélek. Igaz, a tizenöt évi sikeres és állandó győzelmeim miatt most úgy döntöttem, hogy mostantól kezdve visszavonulok az aktív versenyzéstől, átengedem a terepet és a lehetőséget másoknak!

Versenyre váró fiókgalambok

    Meghagyom viszont magamnak a szövetségi hosszú távokat és az all round kategóriát, ami külön varázzsal bír és nagy-nagy szakértelmet, meg kiváló galambokat követel.
    – A galambászaink jelenleg három távon versenyeznek – kapcsolódik a beszélgetésbe Veréb Károly, versenybizottsági elnök. – 100-350 km-ig a rövidtáv, 300-600 km-ig a középtáv és 500-tól felfelé a hosszú táv. A mi klubversenyünk rövid és középtávú bajnokai megegyeznek a klubverseny fent említett győzteseivel: 1. Petrics Sándor, 2. Veréb Károly, 3. Ürményi Sándor.
    Egy-egy versenyre a galambjainkat a zentaiakkal és a moholiakkal együtt szállítjuk konténerben, közös teherautón, és amikor a kísérő, a helyi ellenőr jelenlétében, ott a távolban (pl. Leskovacon, Vlasotincén) kiengedi őket a ketrecekből, és azok hazafelé repülnek, mi itthon várjuk őket. Átlagban 70km/h sebességgel repülnek és 5 óra elteltével kezdenek leszállni a galambházban. A gazdájuk izgatottan várja őket, becsalja a dúcba, megfogja és a lábukról lehúzza az ellenőrző gumigyűrűket, azokat egy speciális regiszter órába helyezi és leüti velük a pontos időt. Ennek alapján állapítják meg később az érkezés sorrendjét, végső soron pedig a győzteseket.
    – Azt is meg kell jegyezni, hogy Petrics Sándornál már korszerűbb az időmérés: ahogy a galamb leszáll és belép a bejárati nyíláson, a lábára szerelt chip segítségével egy automata regisztrálja a belépés pontos idejét, meg a galamb számát, így külön gyűrűleszedésre nincs szükség. Ez a legtisztább módszer, de még eléggé drága. Beszerelése 500 euróba kerül. Adán egyedül Petrics Sanyinak van ilyen, de a zentai versenyzők túlnyomó többsége már beszereltette. Ott csak kettőnek nincs még, és ők – akárcsak mi – Benzing órákkal regisztrálják a galambok érkezését.
    Mondjanak néhány alapvető információt a klubról!
    – Pontosan 36 évvel ezelőtt alakult meg az egyesület Sampion néven és azóta sikeresen működik. A jelenlegi tagság a következő: Buckó Nándor, Doszkocs Tibor, Horváth Sándor, Laták Ervin, Nagy István, Onjin Milovan, Petrics Albert, Petrics Sándor, Pozsgai Ferenc, Radašin Jovan, Renkó Dezső, Ridički Marko, Török István, Ürményi Sándor, Ürményi Zoltán, Veréb Károly, Vuksić Milisav, Zsomolya András.
    Elnökünk Ürményi Zoltán, a titkár Milisav Vuksić, a versenybizottság elnöke Veréb Károly – elnökségi tag, a körzeti versenyek koordinátora Petrics Sándor – elnökségi tag és Nagy István – elnökségi tag.

Gyerekszeretet: galambsimogatás a röptetés előtt

    Ki lehet a klub tagja és versenyzője?
    – Már több mint egy éve folyik a postagalambászat népszerűsítése a fiatalok között – mondja szinte egyszerre Petrics Sándor és Veréb Károly is. – Akinek hajlama és kedve van erre a nemes versenyre, a postagalamb-tenyésztésre, annak csak jelentkeznie kell nálunk és mi minden segítséget megadunk neki a sikeres kezdéshez. Építünk galambházat, adunk minőségi galambfiókákat és beavatjuk a tenyésztés, a versenyzés tudományába. Egyszóval, befogadjuk a közösségünkbe és megosztunk vele minden tapasztalatot, tudást. Figyelemmel kísérjük a munkáját, a versenyzését, úgyhogy röpke néhány esztendő alatt felküzdheti magát a klub versenyzőinek élvonalába.
     – Erre élő példa az én esetem – mondja Buckó Nándor újdonsült tenyésztő, aki ott ült a társaságunkban. – Én már nem számítok fiatalnak, de ifjú koromban megszerettem a galambokat és hosszú időn át galambászkodtam is. De úgy hozta a sors, hogy abba kellett hagynom, azonban még akkor megfogadtam, hogy nyugdíjas koromban újrakezdem. Most elérkezett az idő, hogy beváltsam az ígéretemet!
    Tavasszal neki is álltam és jöttek a barátok, a klub tagjai és a vezetői, akik mindenben segítettek, olyannyira, hogy az augusztus 24-én induló fiatalgalamb-versenyen már rajthoz is állok, azaz elküldöm az idei gyűrűzésű fiók-galambjaimat az első, bejárató versenyekre.
    Jó minőségű fiatal tenyészgalambokat kaptam az indulásra, és nagyon örülök nekik. Sok időt töltök közöttük, és nagy reményekkel várom az augusztus 24-én induló versenyt.
    Mi ebből a tanulság?
    Az, hogy a galambászat egy gyönyörű foglalatosság, szenvedély, hobbi, amit egyszer meg lehet szeretni, de soha elfeledni. Most az adaiak betagosodásra hívnak minden fiatalt vagy idős embert, és akik elszánják magukat erre a sportra, azok minden segítséget megkapnak a Sampion Klubtól: galambdúcot, tenyészgalambokat és szaktanácsokat, útmutatót.
    Tehát jelentkezni kell Karcsinál, vagy Sanyinál, a többi már megy, mint a karikacsapás. Mekkora öröm az, amikor a saját tenyésztésű galambok lepik el és hasítják a kék eget! Pláne, ha gyorsak is, ha győznek is!

Írta és fényképezte: Király János