RÉGI ADAI SZABÓSÁGOK

• Hasztalan lenne azt várni, hogy most leírjuk az adai szabóság teljes krónikáját, azonban Török Máté szabómester szakmáról mondott vallomása mégis az egyetlen hiteles beszámoló, hisz rajta kívül már nem él senki a szabók közül, aki ismerné ennek az illusztris foglalkozásnak a helybéli történetét 
  

    Máté bácsi Ada központjában, az ún. Zentai utcában lakik feleségével, és ebben a házban van a szabóműhely is, amelynek ő a gazdája és az idén már 62. éve űzi benne ezt a mesterséget.
    – Az ember az élet kezdete óta védte a testét az időjárás viszontagságai ellen – kezdte ismertetőjét mesterünk. – Ezt különböző ruhaszerűségekkel oldotta meg, ám ezeknek a holmiknak az elkészítése még messze volt a szabóságtól. Mégis valahol itt kezdődik a szabók története, de hogy pontosan mikorra tehető, azt már aligha határozhatjuk meg.

Ma is a varrógépnél

    A szabóság két ágra osztódik. Az egyik az előkelő német szabóság, a másik pedig a vásári szabóság. Az első a finomabb munkákat foglalta magába: a frakk, a zsakett, a szmoking, a reverenda, az ünneplő ruha készítését, de ide tartoztak az egyházi, a bírósági, a királyi, a nemesi öltönyök és a palástok is. Ugyancsak ezek a szabók készítették a különböző tiszti öltönyöket is (katonai, tűzoltó, vám- és határőrségi, rendőrségi egyenruhákat).
    A másik ág, a vásári szabóság, a későbbi konfekciós ruhakészítés előhírnöke: ők készítették a szövet öltönyöket, a szövetnadrágokat, a munkásruhákat, a bélelt és béleletlen kabátokat dzsekiszerűségeket, bélelt és béleletlen formában.
    Mit tudott egy úriszabó?
    – Az úriszabónak mindent meg kellett tudni varrnia, a zsakettől a goleszos mellényig. Tudnia kellett, hogy a reverendára 32, a goleszos mellényre 12 gombot kell varrni. Ma már erről a speciális szabóságról vajmi keveset tudnak.

Török Máté szabósegéd-korában

    Hol és hogyan tanulta a szakmát?
    – A 6. osztály elvégzése után, 16 éves koromban lettem tanonc Hodik Lajos adai szabómester műhelyében. A tanulási idő 2 év volt, azzal, hogy napi 12 órát dolgoztunk. Ha ezt a munkaidőt vesszük alapul, akkor a tanulási idő már 3 évet tett ki.
    A tanulás úgy kezdődött, hogy az első napon kaptunk egy tűt, egy gyűszűt és egy posztódarabot. Két teljes napig az üres posztóba szurkáltuk a tűt. A harmadik napon már cérnát is kaptunk a tűbe, de még nem volt szabad csomót kötni a végére, így a cérna mindig kihúzódott a posztóból.
    Mondhatom, ezek voltak a szabóságom leghosszabb és legunalmasabb napjai, hisz négy napon át semmi látszatja sem volt a munkámnak.
    Az ötödik napon aztán már köthettünk csomót a cérnára és ezt a varrást, illetve öltésmódot két hétig gyakoroltuk. Utána ültettek a varrógéphez, ami akkortájt még lábbal hajtós volt és ezt a varrást egy hétig cérna nélkül gyakoroltuk. Utána kaptunk cérnát, megtanultuk befűzni a gépbe és valójában ekkor kezdődött az érdemi munka.
    Időben mikor is volt ez?
    – 1946. október elsején szegődtem el inasnak. 1948-ban segéd lettem és ilyen minőségben öt évet dolgoztam. Utána két évig katonáskodtam, de ott is a tiszti szabóműhelyben dolgoztam. Annyi tiszti micisapkát, mint ott, utána sehol sem varrtam!

A próbababa

    1955-ben önállóan kezdtem dolgozni Adán. Úri, azaz rendeléses férfi- és nőiszabó-munkákat végeztem. Velem dolgozott a feleségem is, aki varrónő volt. A következő évben már volt egy segédem, majd hamarosan egy tanoncot is felvettem. A családtagokon kívül öt munkásig szaporodtunk, ami abban az időben a megengedett maximum volt! Azonban akkortájt Adán 33 szabó működött, így a rendeléses munka mellett kénytelenek voltunk vásári árut is készíteni. 1980-ban az összes rendeléses munkával fölhagytunk, mert a konfekció annyira elterjedt, hogy a hagyományos szabói munkára nem is volt kereslet.
    Elégedett szabó volt?
    – Röviden csak annyit mondhatok, hogy nem volt könnyű. Én végigcsináltam, de ha valakinek tanácsot adhatnék, azt mondanám, hogy a textilszakmát messzire kerülje el! Annak idején az adai Bekoban egy szabó szakmunkás 5000 dinárt keresett, a vasasok meg a Potisjeban 15 000 dinárt! A textilszakmában az anyag költségei a munka kétharmadát teszik ki, a fennmaradó egyharmad részbe bele kellett férnie minden másnak. Más szakmáknál ez a helyzet meg fordított!

Csendélet a szabóságban

    Mégis megmaradt a szabóságnál…
    – Meg. Talán szerettem is a sok piacozást, az utazást, a változatos életet. Vásározás közben sok tapasztalatot gyűjtöttem, megismertem az embereket, kiismertem az észjárásukat és – mivel én is szeretek gondolkozni, spekulálni – mindent a hasznomra fordítottam.
    Ha visszagondolok a múltra, eszembe jut, hogy hány esküvői, hány elsőáldozói, hány ballagási és bérmálási öltönyt készítettünk, közben pedig egyszer sem fordult elő, hogy akárcsak egy napot is késtünk volna! Kérdezem én önöket, melyik az a szakma manapság, ahol nem késnek nemcsak napokat, hanem hónapokat is? Talán ezért van az, hogy manapság már csak részben tudom megérteni ezt a mai világot!
    Elmondaná, mi kellett ötven évvel ezelőtt egy öltönyhöz?
    – Három méter szövet, bélésnek 120 cm selyem vagy klott, 1 méter zsebnek való fehér vagy sárgavászon, 50 cm szita, 80 centi kanavász, vagy vadírvászon, gombok, cérna, koptató. Ez az úgynevezett rendeléses öltöny, elkészítéséhez 48 óra kellett. (Közben a mester felálltatott és méretet vett rólam, akárcsak gyerekkoromban Laták Béla bácsi szabó, amikor édesanyám elvezetett rövidnadrágos elsőáldozási ruhát varratni. Az volt a szép, most meg eszembe jutott minden régi emlék, küszködtem is velük, amíg Máté bácsi körülöttem foglalatoskodott!) Mértékvételnél mindig a hasbőségből indulunk ki és utána jön a többi mérték levétele, amit centivel végzünk.

A magyarkanizsai piacon (télen)...

    Különleges története van-e?
    – Van bizony, sok. Emlékezetes dolog a levizsgázásom története. Egy Fekete nevű úriember-szabó vizsgáztatott Zentán és azt kérdezte, hány gombja van a reverendának, és hogyan mérjük ki a helyüket. Megfeleltem neki, csodálkozott is ezen és azonnal megadta az átmenő osztályzatot.
    A másik eset meg a Bagi Fülöp esete. Ő vitte fel ökrösfogattal Pestre az adaiak adományát az Országház felépítésére. Amikor jelentkezett, az ajtónálló azt mondta neki, mindjárt leküld egy embert, hogy vinné fel a pénzt, mire Fülöp hetykén azt mondta neki, ne egyet küldjön, hanem kettőt, mert ő annyi pénzt hozott egy nehéz faládában, hogy azt csak két ember tudja felvinni!

...és a szabadkai nejlonpiacon, vásáron

    Kapott is meghívót az esti fogadásra. Oda azonban nem engedték be, mert goleszos mellényben volt, és csak frakkban lehetett bemenni. Mit lehetett tenni, elment egy pesti szabóságba és vásárolt magának egy frakkot, mert a fogadásról semmiképp sem akart lemaradni.

Szabás (kabát háta)...

... és nadrágvasalás, -nyomtatás

    Soroljuk fel az ötven-hatvan év előtti adai szabókat!
    – Megpróbálhatjuk. Mondom is: Pergel István, Sterbik Pál, Csányi Ferenc, Laták Antal, Ürményi István, Molnár István, Klosák József, Lajkó András, Bacsi József, Katona Antal, Hodik József, Hodik Dániel, Hodik Lajos, Törteli Lajos, Zaj Sándor, Tajti Ferenc, Szomorú Antal, Mrđanov Petar, Vreckó Gábor, Solymosi Elemér, Bajusz István, Laták Béla, Komlós László, Ádám József, Csuzdi Imre,  Véber Mihály, Györe István, Petrics Sándor, Klosák  József, Szabó Ferenc, Hangodi Béla, Ürményi László, Török Máté, Csonka István, Bíró László.

    A szabóknak is – akár a borbélyoknak a réztányér – volt egy jellegzetes cégjegyük: egy nadrág két szárát kétfelé húzó 3-3 ember, szemléltetve, hogy olyan erősen meg van varrva, hogy hatan sem tudják szétszakítani! Ilyen cégtábla volt Laták Béla Zentai utcai műhelyének bejárata felett, de azt már, akárcsak a régi mestereket is, elmosta az idő. Csak az emlékezetben maradtak meg, amiből most Máté bácsival oly bőven szemezgethettünk.

Szöveg és képek: Király János