Szeretet, megértés kell nekik
Bensõséges kis ünnepség zajlott le december 5-én a Cseh Károly Általános Iskola segédtagozatos osztályában. Mikulás napot ünnepelt 25 szeretetre, megértésre, törõdésre vágyó kisgyerek. Ünnepelték Szauer Miklós atya neve napját, egyben születésnapját is, akit rendkívüli szeretettel rajonganak körül. Boldogságtól sugárzó arccal adták elõ rövid kis verseiket, meséket, mondókákat, tudtunkra adva: nézzétek, mi is megtanultunk írni, olvasni, szépen beszélni ugyanúgy, mint a többi iskolatársunk, mindannak ellenére, hogy a mi helyzetünk sokkal nehezebb… Örömmel és nem kis büszkeséggel osztották szét azokat az alkalmi ajándékokat, amelyeket õk maguk készítettek, de még nagyobb öröm volt számukra, amikor Miklós atyától átvehették a Mikulás csomagot, ehettek Bori néni tortájából, kezükbe vehették Marika néni csokoládés adventi naptárát…
– Ma a segédtagozatra összesen 26 gyerek jár, akik tanulási nehézségekkel küszködnek. Ezek a gyerekek nem kapnak kellõ szülõi szeretetet, megértést, néhányuk kétségbeejtõen rossz családi körülmények között él – tudtuk meg Tóth Erika tanítónõtõl, aki az 5. osztályt vezeti.
– Épp ezért igyekszünk mindent megtenni annak érdekében, hogy a gyerekek ne érezzék magukat kitaszítottnak, elhanyagoltnak, ellenkezõleg, több szeretettel, megértéssel vagyunk irántuk. Mindezt õk is érzik, és ezt a maguk módján meg is hálálják. Sokuknak az iskola, a közösség többet jelent, mint az otthon: az életet, a létezést.
A gyerekekkel három tanító foglalkozik. Az elsõ és második összevont osztályt 6 tanulóval Horvát Tibor vezeti, a harmadik és negyedik ugyancsak összevont osztály 9 gyerekének tanítója Gyarmat Valéria, míg az ötödikeseket 11 diákkal Tóth Erika neveli. Ebben az iskolaévben Moholról is ide Adára jár 5 tanuló a segédtagozatra, õk ötödikesek.
– Arra való tekintettel, hogy a segédtagozatra járó gyerekek családi helyzete rendezetlen, igyekszünk más tartalmat is biztosítani számukra itt az iskolában – meséli tovább Erika. Mióta ezt a tagozatot vezetem, 1992 óta, mindjobban és érezhetõen kifejezésre jut az önzetlen, sokszor névtelen adományozók segítõkészsége. Elmondhatom, hogy már régóta kapunk bizonyos támogatást, ami teljesen független az iskolától, és ez az utóbbi idõben rendszeressé vált. Vannak állandó támogatóink, akik rendszeresen hozzájárulnak elsõsorban a gyerekek étkeztetéséhez. Nekik köszönhetõen, sok gyerek csak itt eszik rendszeresen fõtt ételt. Nélkülük ezt nem tudnánk biztosítani. Így Mikulás és karácsony tájékán pedig, amikor a szeretet ünnepérõl beszélünk, jó néhány támogatónk külön ajándékkal is kedveskedik. Mindezért nagyon hálásak vagyunk és a gyerekek, de a magam nevében is szeretném megköszönni minden jóérzésû ember önzetlen segítségét, amit nem érdekbõl, hanem õszintén és tiszta szívbõl teszi.
(Egyik nap éppen ebédidõben az iskolában tartózkodtam. Egy nagy lábasban kolbászos paprikás fõtt, azt kaptak a gyerekek ebédre. Jó néhányuk kétszer is sorba állt, annyira jól esett nekik, vagy ki tudja, mikor ettek utoljára ilyen ízletes ebédet. Akkor hallottam azt a megdöbbentõ esetet az egyik kis elsõsrõl, hogy nem merte megenni a sült csirkecombot. – Miért nem eszed meg – kérdezték tõle. – Nem merem megenni, nem tudom mi az – válaszolta a kicsi. Hét éves gyerek és nem tudja mi az a csirkehús!? Elgondolkodtató.)
Ezeket a nebulókat a betûvetésen kívül munkára is nevelik, más szóval, a munkából is kiveszik a részüket. Már néhány éve ilyenkor, lombhullás után rendbe teszik a központban lévõ parkokat, összegereblyézik a lehullott avart, összegyûjtik a hulladékot, amit aztán a közvállalat emberei elszállítanak. Mindenképen dicséretes dolog.
Látható, hogy évrõl évre mind komolyabb és többrétû munka folyik ezekkel a gyerekekkel. Ennek egyik fõ mozgatója mindenképen Tóth Erika, aki több mint 13 éve vezeti ezt a tagozatot itt Adán. Keze és rátermettsége nyomán nagyon szép eredményekkel büszkélkedhet õ maga, de az iskolája is. Ahogy õ mondja, sok szeretetet és megértést kívánnak ezek a gyerekek, hatalmas türelemmel kell viseltetni irántuk, de állítja, hogy ezt hatványozottan vissza is adják. Ebben rejlik az az erõ, az a türelem, amely arra ösztönzi a nevelõt, hogy a szó legszorosabb értelmében törõdjön ezekkel a gyerekekkel.
Vastag J.
