Az eltûnt idõ nyomában c. sorozatban közzétett felhívásunkra szép számú történelmi fénykép érkezik, amelyekbõl most, az újévi számunkban hármat teszünk közzé. Varga Elfride küldte a Teleki család emlékeibõl. A képek felirata és ezzel a története is igen sokatmondó, regényes; az elsõt Teleki András (a képen balról a hatodik) a Cs. és kir. 86. gyalogezred, katonája küldte Galíciából (1917. ápr. 2.) Teleki Mátyás, Gunaras, B(ács) B(odrogh) M(egye), Ada címre, a következõ szöveggel: Szeretett Kedves szüleim, és kedves testvéreim, kellemes, boldog húsvéti ünnepeket a távolból. Isten velük a mielõbbi viszontlátásra, szeretõ fiuk és testvéretek, András
A második képet ugyancsak Galíciából küldte a másik Teleki testvér, Károly 1917. III. 20-án, ugyanarra a címre, a következõ szöveggel: Kedves szüleim, itt küldök egy tábori fényképet, egy ezer hónapos fa mellett tábortûznél melegszünk Galíciában. Igen hideg volt, s bár nem valami remek (kép), de azért emléknek megfelel. Kedves, szüleim, most úgy melegszünk, mint a makkdisznó a kártyán, ezt úgy õrizzék, mint a tulajdon könyvet. Én a tuskón ülök, két szakállas káplár van köztünk…
A harmadik képen maga az elõzõ lap írója, a költõi tehetséggel megáldott Teleki Károly látható, közvetlenül a bevonulása elõtt Budapesten készült fényképen. Sajnos õ, nem sokkal késõbb, idegen földön, a harctéren elesett.
