HOVÁ JUTUNK?

    Még néhány évvel ezelőtt az iskolákban kötelező tantárgyként szerepelt az elsősegély-nyújtás elsajátítása. A vállalatokban kötelező volt minden munkásnak elsajátítani a legalapvetőbb tudnivalókat. Minden munkaszervezetnek volt kiképzett csapata. A gyárak falán jól ellátott elsősegélyes dobozok függöttek. Mi van most?
    Az új generációk, amelyek az utóbbi 20 évben nevelődtek ki, már nem tanultak elsősegély-nyújtást az iskolapadokban. Viszont aki érdekelt volt, annak mindig maradt lehetősége a Vöröskereszt szervezetében megtanulni, gyakorolni az életmentést. Néhány éven keresztül (míg voltak tanárok, akik ezt propagálták az iskolában) ez a képzés kitűnően működött is.
    Hány olyan magánvállalkozó van Adán, aki maga is tud tökéletesen elsősegélyt nyújtani, vagy biztosított a munkásai között bár 1-2 embert szükség esetére?
    A Vöröskereszt ma is szervez elsősegély-nyújtási tanfolyamot felnőttek és gyerekek számára. De, sajnos erre igény a felnőttek körében nemigen van. Pedig kiképzett elsősegély-nyújtó oktatók várják a tanulni vágyókat.
    Mi is az elsősegély?
    Az elsősegélynyújtás célja, hogy a sérült mielőbb és minél jobb állapotban jusson szakavatott orvosi segítséghez a legközelebbi egészségügyi intézménybe. Elsősegélynyújtás az a ténykedés, amellyel sérült embertársunknak segítünk, mégpedig a baleset színhelyén vagy közvetlen közelében.
    Elsősegélynyújtásra mindenki köteles, aki erre képes, aki megszerezte az alapvető ismereteket, és olyan helyzetbe kerül, hogy azt alkalmazhatja. Az elsősegélynyújtás eredményének első feltétele a gyorsaság.
    A baleset színhelyén éppen olyan káros a tudatlan vagy bűnös semmittevés, mint amilyen végzetes az ugyancsak tudatlanságból eredő hibás beavatkozás. Rendkívül fontos, hogy milyen formában nyújtjuk az elsősegélyt, mert nem minden forma egyenlő értékű. Kötelességünk, hogy a legmegfelelőbb eljárást válasszuk ki és alkalmazzuk.
    Elsősegélynyújtáskor csak az orvosilag indokolt rendszabályokat és eljárásokat kell alkalmaznunk.
    Soha nincs elég korán megtanulni az életmentést. Higgyék el! Élő példaként szolgál egy eset, amikor is egy 10 éves kisgyerek életet mentett egy adott helyzetben. Csak annyi tennivalója volt, hogy elfogta az eret, amiből ömlött a vér. Tudta mit kell tenni!
    Hiányolhatjuk mi még mindannyian az életmentő embereket, akik érdektelenül, elfásulva ránk sem nézve elhaladnak mellettünk, még mi segítségért esedezünk.

V.T.