Ezt is megértük

    A Körkép 200-ik számát tartja a kezében a tisztelt olvasó, és ez nagy öröm számunkra, hogy a sok nehézségek ellenére, amelyek a munkánk során adódnak, ezt is megértük. Kétszáz hónap. Ha minden jól megy júniusban lesz kerek 17 éve, hogy az első szám megjelent. Hivatalos ünneplésre most sem kerül sor, mert a lap egyre nehezebb anyagi helyzete ezt nem engedi meg. A mai kifordult világban az ember, ha csak lelkében is tud örülni és ünnepelni, az is nagy dolognak számit, és mi örülünk, hogy ez a kis csapat, ha nem is teljes létszámban, ezt az elmúlt majd tizenhét évet végigcsinálta. Évekig, évtizedekig csak úgy maradhat fenn egy kis csapat, ha toleránsak egymással szemben, mivel mi emberek nem vagyunk egyformák, és ez így is van jól. Az elmúlt években többször hívtam a fiatalokat, hogy legyenek munkatársai lapunknak, és ez a meghívás továbbra is érvényes. Az évek múlnak és ahol nincs utánpótlás, ott a munka előbb-utóbb elhal.
    A lap jövője szempontjából nagyon sok függ majd attól, hogy választások után az új összetételű városvezetésnek, mennyire lesz fontos, hogy a Körkép tovább éljen, mert akármennyire is keménynek és szívósnak mutatja az ember magát, az évekig tartó küzdelem meggyengíti a túléléshez és minden erejét össze kell szedni a fennmaradáshoz.
    Ez a jubileum alkalom arra, hogy a magam és minden munkatársaim nevében megköszönjem hű olvasóinknak, hogy ennyi év után is kitartanak mellettünk és megveszik az újságot. Köszönjük, és azt is, hogy biztatnak bennünket a kitartásra, és nem utolsó sorban köszönjük a hozzánk intézett dicsérő szavakat. Köszönet a támogatóinknak is, és itt elsősorban az adai I. és II. Helyi Közösség tanácsaira gondolok, mert a két helyi közösség nélkül már régen lakat került volna a szerkesztőség ajtajára.
    A fenti kesergéseim ellenére azt kívánom, hogy a Körkép még sok évig sok kellemes pillanatot és kikapcsolódást szerezzen olvasóinknak.

Gecse István