Teológiai gondolatok
"AZ ÚR KÖZEL VAN."
(Fil 4,5)

    Az Advent a latin adventus – eljövetel szó magyar formája. Az ádventi idő az Egyház életében az Úr Jézus eljövetelét előkészítő idő neve és a december 25-ét megelőző négy vasárnapot magába foglaló időszak.
    Az egyházatyák, a szentek – Isten Igéje alapján – gyakran figyelmeztetnek Krisztus hármas eljövetelére. Krisztus először a megtestesüléskor jött el, harmadszor pedig majd a végső időkben fog eljönni. Van egy közbülső eljövet is: ezt éljük meg most! Szent Bernát apát ezt így fogalmazza meg csodálatosan:
„Ez a közbeeső időben való Úrjövet, mintegy átívelő út az első megjelenéstől a végső eljöveteléhez. Az elsőben Megváltónkká lett Krisztus, a végső eljövetelekor pedig megjelenik mint a mi életünk, akiben megtaláljuk megnyugvásunkat és vigasztalásunkat. A közbeeső időben való advent akkor lesz igazi, ha megtartjuk az Úr tanítását, ha nem feledkezünk meg Isten Igéjéről, ha Ő átjárja érzéseinket, ha hűségesek leszünk hozzá”.   
    Hogyan jön el az Úr?
    Csendesen és észrevétlenül. Ha Istennek tetsző életet élünk, ha haladunk Isten útján, akkor Krisztus megérkezése valóság lesz bennünk. Ehhez kell, hogy a hit átjárja gondolkodásunkat, életszemléletünket és döntéseinket. Kapcsolatainkban ezért nincs helye a magamutogatásnak, a másik ember kihasználásának, semmibevételének, megalázásának és meggyalázásának.
    Amennyiben őszintén várjuk Krisztus eljövetelét, akkor nem engedhetjük meg a hazugság és csalás legkisebb formáját sem a szívünkben, nem kívánhatunk másnak rosszat, nem lehetünk embertársaink gazdái. Nem homályosíthatjuk el, és nem hallgattathatjuk el a másikat, mert a mi szavunk többet ér, nem gúnyolódhatunk mások iránt, nem viselkedhetünk lekicsinylően embertársainkkal szemben, de tudnunk kell megbocsátani és másoktól bocsánatot kérni.
    Az Úrra való várakozás teljen meg a családért és a közösségért Istennek mondott hálával és imával. Ha engedjük, hogy Krisztus munkálkodjon bennünk, akkor az a világosság, ami bennünk él, majd kicsalogatja a fényre azokat is, akik még sötétségben élnek.
    Az adventi időben ne feledkezzünk meg örülni – akár a legapróbb dolgoknak is. Igyekezzünk a fájdalom, szenvedés és boldogtalanság ecsetelése helyett az örömről beszélni és azt  meg is élni. Azt az örömöt igyekezzünk magunkévá tenni, amely nagyon mélyről, a Végtelenből jön, melynek forrása Istenben van…”, ne a dolgokra szegezzük tekintetünket, hanem Őrá, az élet szerzőjére” (v. ö. Lk 21,28).  A Biblia szerint az öröm és boldogság az Istennel való kapcsolat rendezettségének a következménye. E kapcsolat hiánya vagy felszínessége a boldogtalanság bölcsője. 
    Advent alatt (is) emeljük fel szívünket Istenhez, és hagyjuk, hogy Ő magához vonzzon bennünket, hogy mint minden korban, most is eljöjjön minden emberhez, aki vágyakozva megnyitja előtte a szívét.

Morvai Matild, MA