PORBAN JÁTSZADOZÓ GYEREKEK

    Zúgó határ, mely útjait vastag por fedi. Most eléggé forgalmas, nemcsak az általunk használt munkagépek miatt, hanem maga a természet is sűrűn-sűrűn végigmegy rajta. Nem oly rég porfelhőket láttam, amelyek magasan a földek felett haladtak. Tölcsérszerű forgószél játszadozott a határban, felemelve a port és a szárat, mely olykor lehullott a természeti jelenség elvonultával. Érdekes jelenségnek tudom mondani, mivel errefelé ritkaság volt, de manapság már megszokhatjuk. Egyszer négy forgószelet is láttam amint a magasba emelkedve vitték a port, és haladtak előre, míg az aszfalthoz nem értek, mert itt elvesztek, majd később a messzeségben újból megjelentek. A kisebbik lányunkkal kimentem a frissen kaszált herét összeszedni a földünkön, miközben látom, hogy mit is csinál a Tomi kutyájával. Az út menti porban játszadoznak ők ketten, és jól érzik magukat. Vitte a kicsi markában a port az egérlyukba, hogy ne jöjjenek elő. Régi élmények merültek fel bennem, melyeket ma ritkaság látni. A számítógépes világ kissé elidegenítette gyermekeinket a valós világtól... Lehet, hogy mi szülők nem eléggé figyelünk oda gyermekeinkre, sokszor az apró és egyszerű dolgok öröméből kihagyuk őket. A kicsi lányunk poros lett, de örömmel játszadozott el a poros úton a határban, hisz rengeteg a por. Közben én is örültem neki, hogy el tud játszadozni egymaga a Tomi kutyusával.

A völgyparti piac

    Mindennek ellenére a falubúcsúk Törökfalun és Völgyparton, melyeket augusztusban szoktunk megtartani, jól sikerültek. Mi helybeliek készülődtünk a rokonok és ismerősök fogadására, ami évente egyszer ezen a napokon kiváltképpen fontos és különleges. Ilyenkor találkoznak a rokonok és ismerősök is egymással, különösen azok, akik távol laknak. A kirakodó búcsúsok is izgatottan készültek, és rakták ki portékáikat a vásárlóknak. Így hát teljes volt az ünnepség, aminek igazából legeslegjobban a gyerekek örültek.
    Törökfalun az idén is megtartották a cirokszedési megvendégelést a gazdák és a szedő munkások között. Jaramazov Erzsébet bandagazda udvarában mulatságos jókedvvel múlt el ez a kis ünnepség. Igaz, hogy az idén csak három gazdának volt cirokja, amit leszedtek. A gazdák is meg a munkások is elégedettek voltak, csak a cirokszedő idény volt túl rövid az elmúlt évekhez hasonlítva.
    Völgyparton, a doroszlói kegyhely felé gyalogoló zarándokok, akik Moholról indultak, e kis településen keresztül szoktak minden évben áthaladni. Az első, valamint visszajövet az utolsó állomásuk, ahol megpihennek és felfrissülnek. Ez most a huszadik esztendő, hogy a kitartó zarándokok gyalog teszik meg a 104 kilométernyi távot a kegyhelyig, majd ugyanennyit visszafelé Moholig, a kiinduló helyig. Útközben betérnek a település templomába egy imára, majd azt követően a helybeliek szeretetét élvezik.
    Völgypartnál tartva még szeretném megemlíteni, hogy itt hetente egyszer van piac a központban. Csütörtöki nap az, amikor helybeli és a szomszédos településekről érkező árusok árulják portékáikat. Van élelmiszer, lábbeli de még használt ruhák is, amikben lehet „válogatni”!
    Néhanapján, ünnepek előtt a kis piac szűknek is bizonyul, annyi az elárusító és a vevő. Akkor még jobban zajlik az élet, de amúgy a csendesebb alkalmakkor is lehet ezt-azt venni, elbeszélgetni s megtudni sok mindent a mindennapok bonyodalmairól. Ahogy szokás mondani, „zajlik az élet”, hát a piaci nap is ilyen ezen a kis településen.
    Ezeken a poros napokon is van mit tenni, lassanként mind több, mivel itt az őszi betakarítás ideje. Mindannyian szomorúan nézünk, mert a termés nagyon gyenge. Jobban és jobban sürögnek a munkagépek meg az emberek is a határban, mihamarább menteni azt, amit még lehet. Az áldásos esőre várva továbbra is nagy az igény, mindenki sokat vár tőle, legalább annyit, hogy ne porba vesse el a magot.

Molnár József