Az adai futballpályák története III.
(Befejező rész)

    Ez a pálya sem maradt sokáig ezen a helyen, mert a kiparcellázott házhelyeket foglalta el, a magánépítés pedig mindjobban követelte a telkek felszabadítását. Ezért 1951-ben áthelyezték a November 29. utca déli oldalára, olyan formában, hogy elzárta a mai Moša Pijade utcát, más szóval, ebből az utcából egyenesen a pályára lehetett menni. Nagyobb ráfordítással ezt már bekerítették, lelátót építettek, ami nem volt más, mint egy hosszú domb a pálya nyugati oldalán, ahova rögzített padokat helyeztek. Építettek egy megfelelő öltözőt irodahelyiséggel és a pályagondnoki lakással együtt. Ezt a futballpályát már hosszabb távra rendezték be, ami igazolta is az elgondolást, hisz mintegy 15 évig használatban volt.
    Az újabb követelmények viszont arra ösztökélték az illetékes klub- és városvezetést, hogy a sport terén egy tartós, állandóan használható sporttelepet alakítson ki. Már 1964-ben a Testnevelési Szövetségben tervbe vették egy új sporttelep építését és befejezését. Az új futballpálya építésére 1965-ben került sor, a strandra vezető út mellett, ezúttal a jobb oldalán, ahol különben mintegy 15 hektár területet láttak elő egy komplett sportközpont építésére. Mindez néhány éven belül meg is valósult.

Képek a jelenlegi pálya és stadionépítés kezdetéről

    A labdarúgó pálya a város alatt végighúzódó csatorna mellett kapott helyet észak-dél irányban. A nyugati oldalon, a pálya teljes hosszában húzódó mesterséges dombon alakították ki a lelátót – ülőhelyeket, amit öt sor lépcsőzetes megoldással értek el, ami betonlapokból állt. A pályát drótkerítés vette körül beton oszlopokra erősítve, az öltöző és az irodahelyiség a keleti oldalon, kissé távolabb a pályától kapott helyet. Eredetileg a pálya körül négysávos futópályát is kiépítettek, de mivel Adán az atlétika sem akkor, sem később még csak részleteiben sem fejlődött ki, használaton kívül maradt, így mára zöld felületként övezi körül a futballpályát. Meg kell említeni, hogy valamivel később egy segédpályát is kialakítottak, közvetlenül a pálya déli végénél.
    Nem sokkal az után, hogy kiépült a pálya, újabb nehézségek és gondok jelentkeztek. A feltörő talajvíz teljesen tönkretette a pálya talaját, ami szinte használhatatlanná vált. A csapat ebben az időben stabil volt, hozta az elvárt eredményeket, viszont a játéklehetőség egyenlő volt a nullával. A talajt újra füvezni kellett. A klub vezetősége úgy döntött, hogy a pályát új gyepszőnyeggel borítják be, ami tartósabb megoldásnak ígérkezett. Természetesen a pálya újjáépítése anyagilag is sújtotta az egyesületet, másrészt pedig azt jelentette, hogy az AFK legalább fél évig nem játszhat a saját közönsége előtt. A bajnoki mérkőzéseit kénytelen volt a szomszédos Moholon játszani, nem a saját közönsége előtt, és ennek következtében a szurkolók száma, de a bevétel is a minimálisra csökkent. A jó játékszellem, a bizakodó hangulat azonban nem hagyott alább, mert az akkori egyesületi elnök így nyilatkozott: „Lesz egy fiatal, fejlődőképes csapat, és a jó helyezés sem marad el.”

A jelenlegi adai futballpálya távlati képe (2012)

A Termometal cég által gyártott és felállított vaskerítés

    A pályát 1971-re teljesen rendbe hozták, így a 60. évfordulóját ünneplő labdarúgás a következő évben, 1972-ben már a felújított pályán ünnepelhette.
    Nagy meccsek, kemény küzdelmek helyszíne volt ez a pálya, amikor esetenként ezer vagy még több szurkoló biztatta a csapatot. Ezen a pályán lett az AFK a Szabadkai liga bajnoka és játszott barátságos mérkőzést a liga válogatottjával, majd jöttek a selejtezők a Bácskai ligába jutásért. Az AFK-nak ez is sikerült, az összeszokott gárdának köszönve, a szurkolóknak és az adott fizikai körülményeknek, amelyek biztosítva voltak csapat zökkenőmentes játékához. Ám ebben az esetben is érvényes az a mondás, hogy semmi sem tart örökké. Szubjektív és objektív tényezők hatására hanyatlani kezdett az adott helyzethez képest magasan ívelő csapat, jöttek a nehéz gazdasági évek, így a pálya állapota is megváltozott. Ki kell azonban emelni azt is, hogy a pálya elkészülte után annyira sikeres és jó volt a talaja, hogy első ligás csapatok több esetben is itt készültek fel egy-egy bajnoki idényre. Az is tény viszont, hogy a pálya állapota egyenes arányban áll a csapat minőségével, a rangjával, a helyezéssel, hisz az alsóbb osztályban nincsenek meg azok a szigorú feltételek, mint egy magasabb osztályban. Nem sokat fordítottak a pálya környékére, amikor a csapat a legalsóbb (a Tisza menti) ligában versenyzett, ekkor a már jól megroggyant állapotban is megfelelt az előírásoknak. A 2000-es évek elején a pálya szinte gazdátlan maradt. Senkinek sem volt érdeke, a feltételek sem követelték meg, de anyagiak sem voltak arra, hogy a pálya környékét rendbe tegyék. A betonoszlopok tartotta drótkerítés tönkrement, a lelátót gaz és cserje borította be, az ülőhelyeknek tekintett betonlapok kimozogtak, sok helyen széthullottak, veszélyessé vált a rajtuk való tartózkodás.

A lelátó fedett része

    Ez az állapot 2006-ig tartott, amikor már nyilvánvalóvá vált, hogy Ada község kapja meg a 9. Vajdasági munkásolimpia szervezését. A játékok között természetesen a futball is szerepelt, de ilyen körülmények között, ilyen lerobbant pályán ezt nem tarthatták volna meg. Az egyesület vezetősége, karöltve a városvezetéssel és az olimpiát előkészítő bizottsággal, a futballpálya teljes felújításába kezdett. Az anyagiakon kívül meg kell említeni a Termometal magáncéget, amely többszöri önkéntes munkaakció során hatalmas segítséget nyújtott a felújításban. Eltakarították a tönkrement lelátót, helyébe újat építettek, azzal hogy a központi részen egy 250 személyt befogadó fedett lelátó is helyet kapott. A pályát teljes hosszában ízléses és a követelményeknek megfelelő vaskerítéssel látták el. A felújított pályát 2007 júliusában, a munkásolimpia megnyitása előtt adták át a rendeltetésének. Nem sokkal utána elkészült a sportpanzió, megfelelő szálláshellyel, öltözőkkel, irodákkal, így adva van minden lehetőség a sport, a rekreáció további fejlődésére és alkalmazására.
Végül leszögezhetjük, hogy a száz éves adai futball a továbbiakban nem szenved pályagondokkal, hisz már több mint 40 éve megoldódott a játéktér kérdése, és az említett felújítás után, nyugodtan állíthatjuk, hogy ez már örökös.

Szöveg és képek: Vastag János