Teológiai gondolatok
Nagyböjt ideje

    „A szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat!” (Joel, 2,13)
    Amikor minden nagyböjt kezdő napján, hamvazószerdán elhangzik az ismert isteni intés: „…por vagy és a porba térsz vissza” (Ter 3,19), akkor nem kevés alázatot kell kieszközölni magunkból, hogy a fenti igazságot elfogadjuk, és az életünk vezérfonala legyen. Elemzése által ugyanis rájövünk, hogy életünk nemcsak a körülöttünk lévő világ része, hanem bűnös mivoltunk és végességünk jelképe is, vagyis felhívás lelki életünk áttekintésére, megtisztítására, megváltoztatására. Ezért a hamvazószerdával kezdődő böjti idő szívünket hivatott megtisztítani, és felkészíteni a bűnbánat és megtérés megélésére, hogy majd méltón vehessünk részt Krisztus húsvéti misztériumában: szenvedésében, halálában és feltámadásában.
    A nagyböjti szent idő nemcsak a test önsanyargatásának ideje, hanem egész lelki életünk átformálásának periódusa is. A nagyböjt szívünk megtérésének, őszinte bűnbánatunknak az időszaka. Bűnbánatunk akkor lesz őszinte, ha az Isten iránti szeretetből, szívünkből bánjuk elkövetett rossz cselekedeteinket, a jó elmulasztását, a bűnös gondolatainkat, és ha a jövőben kerüljük ezek újabb elkövetését.
    A nagyböjt az önvizsgálat ideje is: nem árt, ha áttekintjük múltbéli viselkedésünket, hogy előbbi hibáinkból tanulva építsük keresztény életünk jövőjét.
    A böjt az Isten és az ember iránti szeretet ideje. Ezért ebben az időszakban különösen nagy figyelemmel olvassuk-hallgassuk Isten igéjét, Jézus evangéliumát. Ha ugyanis megértjük Isten üzenetét, akkor magunkra tudjuk ölteni Krisztus alakját, akkor meg tudunk nyílni irgalmas szeretete előtt.
    Amennyiben hagyjuk, hogy Isten szeretete működjön bennünk, akkor mi magunk is átformálódunk: meg fogjuk látni a rászorulókat, türelmesen tudjuk végighallgatni embertársainkat, megértjük majd gondjaikat, bajaikat, meg fogjuk őket vigasztalni, tanácsot nyújthatunk problémáik elhárítására.
    Nagyböjtben tanuljunk meg jól imádkozni! Szakítsunk az imaelmondás monotóniájával! Ügyeljünk arra, hogy az imát ne csak „mondjuk”, hanem őszinte szívvel imádkozzuk is! Odafigyelve és összeszedetten, igazi átéléssel.
    Az Isten kegyelmével eltelt új szív már a jótettek gyújtópontja. Így lesz a nagyböjt a javak másokkal való megosztásának, a rászorulók észrevételének és megsegítésének, az adakozásnak az ideje is egyúttal. A megtért és szerető szív már meg tud bocsátani minden megbántónak, de ő maga is bocsánatot tud kérni minden megbántottól. Csak az így megélt megtérés lesz a Joel próféta által kért isteni felszólítás mércéje, nagyböjt lelkületének alapja. A nagyböjti idő csendje legyen a fentiekben elmondottak hiteles közege és háttere.
    Isten segítségével lépjünk rá a negyvennapos böjti időszak útjára, és járjuk végig Urunk iránti szeretetből, keresztény alázattal!