186. Zöld levél
2016. év rovara a MEZEI TÜCSÖK

    A Magyar Rovartani Társaság idén hatodik alkalommal bocsátotta szavazásra az év rovarát. Idén is három jelölt közül lehetett választani: mezei tücsök, nagy szarvasbogár, kisasszony-szitakötő.
    Az év madara, fája, vadvirága mintájára létrehozott az év rovara kampány célja, hogy felhívja a társadalom szélesebb rétegeinek figyelmét egy-egy rovarra, a rovarok védelmére és az élővilágban betöltött szerepükre. Ezzel nemcsak az adott faj, hanem annak élete, életkörülményei is előtérbe kerülnek, így a rovar bemutatása a természeti folyamatok jobb megértését is elősegíti. A védett vagy védendő fajok bemutatása a természetvédelem eszméjét terjeszti, egyben pedig a rovarvilágnak, mint a természet védelemre érdemes részének jelentőségére is felhívja a figyelmet. 
    Még 2015 november-decembere folyamán a mezei tücsök 2021, a nagy szarvasbogár 1581, a kisasszony szitakötő 884 szavazatot kapott. Én a nagy szarvasbogárra szavaztam, de örülök annak is, hogy a mezei tücsök (Gryllus campestris), szerbül poljski cvrčak, németül Feldgrille, angolul field crickets győzött, hisz egy szép tavaszi napon, 2014. május elsején majdnem egy egész délelőttöt szántam a mezőn a tücsök fényképezésére, videózására, ami nagyon jól sikerült, ahogy erről a címkép is tanúskodik. Nálunk a tücsök népi elnevezése trücsök, de régiesen prücsöknek is hívták ("...a fű közül. Még csak egy kicsiny kis prücsök sem hegedűl" - mondja Petőfi A puszta télen c. versében, de közismert La Fontaine A tücsök és a hangya tanmeséje is, amelyikben a hangya egész nyáron át "hangyaszorgalommal" dolgozott, míg a tücsök csak hegedült, így télire élelem nélkül maradt és "fölkopott a koma álla").
    Tavasz végén és nyár első felében hallhatjuk a hazai tücsökfajok legjobban ismert és legnépszerűbb képviselőjének, a mezei tücsök hímjeinek ciripelését. Nagy termete, csillogó fekete színe, különösen a hímek esetén feltűnően nagy, gömbölyű feje valamint az ugrólábak combja tövén látható narancsvörös színezet könnyen felismerhetővé teszik. A nőstények potrohvégén egy hosszú, vékony és egyenes tojócső látható, amelynek segítségével petéiket nyár elején a talajba helyezik.
    A petékből néhány hét elteltével bújnak ki az apró tücsöklárvák. Szárnyatlanok, más tekintetben azonban a kifejlett tücskök apró másolatai. Őszig nagy lárvává fejlődnek, ez alatt nagyjából 10 alkalommal vedlenek, kövek alatt, talajrepedésekben telelnek át. Április végén vagy májusban történik az utolsó vedlés, ami után már a kifejlett, szárnyakkal és ivarszervekkel rendelkező példány bújik ki a lárvabőrből.
    A hím tücskök a maguk által ásott egyenes lyukban töltik idejük nagyobb részét, amelynek bejáratánál egy kisebb részt megtisztítanak. Ezen a porondon hallatják a nőstényeket csalogató hívóhangjukat, nappal és az éjszaka első felében is ciripelnek. A nőstények megjelenésekor a ciripelés megváltozik, a hívó hang egy jóval halkabb udvarló énekbe csap át. Kevésbé közismert, hogy a nyár végi, őszi estéken hallatszó folyamatos, halkabb és vékonyabb ciripelés nem a mezei tücsök, hanem egy másik gyakori faj, a pirregő tücsök (Oecanthus pellucens) hívóhangja. Számos európai ország vörös könyvében (veszélyeztetett fajok listája) szerepel, esetenként jelentős védelmi programokkal is segítik a faj túlélését. Nálunk azonban a mezei tücsök szerencsére még kifejezetten gyakori fajnak számít.

Király János