Dopping, a sport ördöge

    Ha valaki azt gondolná, hogy a doppingolás új keletű dolog, a XXI. század terméke, az téved, ugyanis a tiltott szerek bárminemű használata nagyjából egyidős az emberiséggel. Aki valaha sportolt, vagy most is aktívan sportol, az tudja, hogy a sportban is ugyanúgy, mint az élet egyéb területein is a siker, a győzelem, a legjobb eredmény elérése az ember célja. Doppingolás során különböző szerek használatával hormonálisan serkentik a teljesítményt, figyelmen kívül hagyva a szervezetre gyakorolt életveszélyes hatását. De jogosan tehetjük fel a kérdést, mindazon sportolók, akik a tiltott szerekhez nyúltak, mit kaptak tőle? Elismerést, világrekordokat, érmet, vagy meghurcoltatást, megfosztást, szégyenülést? Vagy mindkettőt, ebben a sorrendben? Elég csak a legismertebb sportolókra és a körülöttük kialakult legnagyobb botrányokra gondolnunk. Ben Johnson, a kanadai sprinter, akitől az 1988-as szöuli aranyérmét vették el, valamint az elért világrekordját, Marion Jones az amerikaiak női sprinter üdvöskéje, akit a 2000-es sydney-i olimpiai játékokon megszerzett 3 arany és 2 bronzérmétől fosztották meg utólag, és Lance Armstrong az amerikai kerékpáros „ikon”, aki 1999 és 2005 között hihetetlen módon 7 egymás utáni elsőséget szerzett a legendás Tour De France-on. Mindezen sportolók szinte egyik napról a másikra váltak példaképekből, hősökből megszégyenült, meghurcolt csalókká. Az a váratlan esemény, amelynek apropóján a cikkem is megíródott, a héten történt, amikor is Marija Sarapova orosz teniszező, nem mellesleg ötszörös Grand Slam-győztes, korábbi világelső sajtótájékoztatón jelentette be, hogy megbukott egy 2016-os doppingteszten. Személy szerint a teniszt is már a 90-es évek végétől követem, még a Sampras–Agassi rivalizálás időszakától, és ezt a sportágat az amatőr múltjáról ítélve tiszta sportágnak tekintettem, ahová talán nem gyűrűzik be a doppinghasználat, mint egyfajta kártékony féreg. Belátom, ez naiv elképzelés, hiú ábránd volt.  Sokan támadták a jelenlegi világelső Serena Williamset, indokolatlanul erős testalkata miatt, hogy miként sikerült ezt elérnie, és az őt nem kedvelők sokszor szorítottak adott esetben pont Sarapovának, hogy megtörje az amerikai sportoló egyeduralmát, és érdekesebbé tegye a női versenyeket. A sors pedig igen ironikus, csattanós választ adott. Ezek után félve kérdezhetném meg, mennyire lehetünk abban biztosak, hogy a mi favorizált játékosunk, akinek szurkolunk, rengeteg edzéssel, kitartással éri el sikereit? Vagy a legtöbben használnak „segítséget”? Számtalan sportoló a teniszben és más sportágakban is gyerekek ezreinek jelent példaképet, hat motiváló erőként. Csak remélni tudom, hogy a jövőben nem válik mindennapossá egy sajtótájékoztató és egy vele járó beismerés.

Gecse Attila