180. Zöld levél
2015. ÉV GALAMBJA
KISKUNFÉLEGYHÁZI KERINGŐ

    A Magyar Galamb- és Kisállattenyésztők Szövetsége rendszeresen meghatározza az Év Galambfajtáját, így 2015-re a kiskunfélegyházi keringő, szerbül kiškunfeleđhazi visokoletač, németül Kiskunfelegyhazer Tümmler kapta ezt a kitüntető címet. Azt is elárulhatom, hogy tavaly a komáromi bukó volt, jövőre, 2016-ban pedig a budapesti rövidcsőrű galamb lesz az Év Galambja.
    Egy vonzó magyar keringő galambfajta címmel Jürgen Wutzler, a Geflü-gel Börse galambász szaklapban 1989-ben a következőket írta róla:
    "A keringő galambok tarka palettáján vannak, amelyek nagy tenyésztői népszerűségnek örvendenek. Ide tartozik egy "gyöngyszem", amelyet Magyarországon, Kiskunfélegyházán a 19. század elején tenyésztettek és fejlesztettek ki. Különleges rajzolata és szeretetteljes lénye vezetett arra az eredményre, hogy Németországban is egyre növekvő kedveltségnek örvend.
Magyar hazájában a szárazföldi klímának megfelelően szereti a meleget, télen pedig a –20ºC alatt is jól tűri a hideget. Hála szelíd lényüknek, a galambházat gyorsan megszokják. A legkedvezőbb számukra, természetesen a szabad repülés."
    Kitenyésztésének helye Kiskunfélegyháza és környéke. A magyar keringő galambfajták üdvöskéjét, "orchideáját" Kiskunfélegyházán és Alpáron (Tiszaalpár), mint önálló galambfajtát a XIX. század második felében már tenyésztették. Kitenyésztése a XVIII. század második felében kezdődhetett el. A török megszállók által hozott ázsiai keringő galamb fajták itteni fajtákba történt beolvadásából származó utódok módszeres szelekciójával született meg a helyi fésűs galamb, melynek rajzos és egyszínű változata ismert. A rajzosok fekete, kék, sárga és vörös, az egyszínűek, pedig fehér, fekete, sárga és vörös színűek. Közülük a rajzosok, vagyis a szívesek a népszerűbbek. Azért nevezték el e fajtát keringőnek, mert zárt falkában a házak felett kis köröket és nyolcasokat leírva igen gyors röpmodorban repültek 2-3 órán keresztül, olykor még tűnőben (láthatatlan magasságban) is jártak.
    Ez a kedves kis galamb nagy fehér előkéjével, fehéren bélelt fésűjével és szelídségével, meghódította Európa számos országának galambtenyésztőit és hírnöke megjelent az óceán túlsó partján is, így például Afrikában, Ausztráliában és Észak-Amerikában. Hódítása 1963-ban a  Lipcsében megrendezett galambkiállításon aratott osztatlan sikerével kezdődött. Ugyanis az ott bemutatott félegyházi szíves galamboknak csodájára jártak a kiállítás látogatói. A lipcsei sikert követően óriási érdeklődés kezdődött e fajta iránt. Elmondható, hogy mára e fajta díszgalambbá vált, amit a tenyésztői divat és a tartási viszonyok megváltozása okozott. Lezárult egy sikeres korszak a repülő fésűsök tenyésztésének történetében, és kezdetét vette a kiállítási galambtenyésztés, mely a repülés helyett a szépséget helyezi előtérbe.
    Ma tehát két változata ismert, a fésűs és a sima fejű. Tenyésztői szerint a fésűs szelídebb és bizalmasabb a hozzá közelítő emberhez, de szépségét, csak a számára nyugodt környezetben mutatja meg, ugyanis ott veszi fel eredeti testtartását. A fajtát széppé és különlegessé teszi a rá jellemző karakteres fej, a fésűvel és a csőrrel, a közepes nagyságú és párhuzamosan elhelyezkedő szemek, valamint a test felépítése, nagysága, állása, a rajzosok esetében pedig, a fehér színű fésűbélés és a nagy kerek, fehér előke.
    A hódmezővásárhelyi képviselő-testület döntése értelmében e (két) galambfajta, a kiskunfélegyházi keringő és a kiskunfélegyházi simafejű keringő is bekerült a helyi értéktárba. Adán tudtommal manapság nincs ilyen galamb. Utoljára a hatvanas években néhai Miklós Lászlónál láttam gyönyörű példányait.

Király János