Nyelvi figyelő
Politikailag korrekt beszéd

    Újabban gyakran megüti a fülemet, hogy a televíziós hírcsatornák bűnügyi jelentéseiben – melyek egyre jobban kitöltik a műsoridőt – a rablással, fosztogatással, gyilkossági kísérlettel, garázdasággal, erőszakkal és még számos más súlyos bűncselekmény elkövetésével gyanúsított személyeket úrnak és hölgynek nevezik. Úr? Aki magányos öregemberre támad rá egy tanyán? Hölgy? Aki magatehetetlen öregasszonytól ellopja az utolsó megtakarított pénzét?  Az úr és a hölgy szó jelentéséhez egészen eddig egészen más gondolati tartalmak járultak, és az adott személyre vonatkozóan udvarias, tisztelettudó, választékos stílushatást kölcsönöztek. Nos, hogyan lehet akkor bűnözőre, antiszociális viselkedésű, a társadalmi együttélési normákat lábbal taposó emberre alkalmazni? Lehet, sőt kell – próbál meggyőzni erről manapság a hivatalosság –, mert meg kell adni a tiszteletet mindenkinek, nem lehet kirekesztőnek lenni senkivel sem, ez a politikailag korrekt beszéd.
    A politikailag korrekt beszéd számos megnyilvánulására tudunk példát felhozni. Maga a fogalom (politically correct), mely Amerikából terjedt el, és több formában is használatos – PC  (píszí) beszéd, polkorrekt beszéd – eredetileg olyan meggondolásból jött létre, hogy a rosszalló jelentésű szavak helyett semleges töltetű szavakat, kifejezéseket használjunk különböző népcsoporthoz tartozó emberek származásának megnevezésére, vagy vallással, nemmel, nemi identitással, fogyatékosságokkal kapcsolatos gondolataink közlésére, s így csökkenthetjük a hátrányos megkülönböztetést, mely e népcsoportokat, kisebbségeket sújtja. Így pl. a néger helyett ma a politikailag korrekt megnevezés az afroamerikai, a cigány helyett a roma, s minden bizonnyal az is a politikai korrektség körébe tartozik, hogy pl. Finnországban a törvény lehetővé teszi, hogy adott esetben a gyerek nevéből ne lehessen egyértelműen megállapítani a nemét. (Azaz a fiúnak nem kell feltétlenül fiúnevet adni, a lánynak meg lánynevet.) Folytathatnánk a példák sorát szinte a végtelenségig, és még azt is nyomon követhetjük, hogyan változik időről időre a politikailag korrekt szöveg. Ami pár éve még korrekt beszéd volt, az ma már lehet, hogy nem az. Példának említhetjük, hogy néhány év alatt a homoszexuális felvonulásból meleg felvonulás lett, az idén pedig már Pride Felvonulás néven tájékozódhattunk erről az eseményről.
    Nehéz egyértelműen állást foglalni a politikailag korrekt beszéd kérdéskörében. Hiszen egyik vagy másik identitásközösség kirekesztése, sérelmes helyzete nem a megnevezéstől függ, hanem a megnevezéstől független társadalmi körülményektől. És ha mai viszonyaink között elfogadhatatlan, hogy bárkit is sértő szavakkal illessünk, az sem tekinthető természetes hozzáállásnak, ha a ló túlsó oldalára átesünk, és pszichológiai hadviselést folytatunk mindenki ellen, akinek fenntartásai vannak az újonnan bevezetni kívánt megnevezésekkel kapcsolatban. Ezek közül egyébként nem egy annyira szélsőséges formában jelenik meg, hogy nevetségessége miatt többet árt a „politikai korrektségnek”, mint amennyit használ. Ilyen pl. a csúnya helyett a szépségdeficites, a befejezetlen helyett a befejezés korai stádiumában járó, a pazarló helyett a negatív megtakarító, a lusta helyett a motivációhiányos, és a kedvenceim: a különböző kihívásokkal küzdők, mely szerint van, aki horizontális kihívásokkal küzd (kövér), van, aki kronológiai kihívásokkal (öreg), van, aki az időbeli kihívásokkal nem tud megbirkózni (késik), és a korrekt beszéd jegyében tetszés szerint folytathatjuk a sort.

Hódi Éva