"A rút varangyot véresen megöltük"

Ez a zöld varangy csöppség testvéreivel a kertünkben 'cseperedett'

Eltaposott testük most az úttesten hever

    A béka a fenntartható környezet fontos láncszeme, ezért fáj a szívem, amikor eső után az úttesten, egyik saroktól a másikig, autóktól eltaposott 20-30 zöld varangyot is látok. Míg a biciklivel kerülgetem a tetemeket, Kosztolányi Dezső híres verse jut eszembe, amit az iskolások ma is szívesen szavalnak, pedig az állatkák véres kivégzéséről szól.  Nem enyhít a fájdalmamon, hogy a mostani gyakori kivégzőkre, az autókra, nem ritkán hasonlóan gyászos sors vár! Hova vezet ez?

Ó iszonyú volt.
Vad háború volt.
A délután pokoli-sárga.
Nyakig a vérbe és a sárba
dolgoztunk, mint a hentesek,
s a kövér béka elesett.
Egész smaragd volt. Rubin a szeme,
gyémántot izzadt, mérgekkel tele.
A lába türkisz, a hasa zafir,
a bőre selymek fonadéka,
s regés kincsével elterült
a gazdag, undok anya-béka.
Botokkal nyomtuk le a földre,
az egyik vágta, másik ölte,
kivontuk a temető-partra,
ezer porontya megsiratta,
s az alkonyon, a pállott alkonyon
véres szemével visszanézett.
Kegyetlenül, meredten álltunk,
akár a győztes hadvezérek. 
Most itt vagyunk. A tiszta kisszobában.
Szép harc után. A szájunk mosolyog.
Maró fogunk az undort elharapja,
s gőggel emeljük a fejünk magasra,
mi hóhérok, mi törpe gyilkosok.

A békataposó, karambolozott autók is az úttesten 'hevernek'. Szörnyű.

Király János