A vágyak, vagy a szeretet ünnepe?

    Nem volt eseménytelen év ez, a mostani. Világ-szerte így volt ez, legyen az fejlett vagy fejlődő ország. Merthogy a jómódban élő, látszólag stabil országokban sorra dőlt össze, a dicsőített eszmény, a jólét fogalma. Ott vajon hogyan értékelik az idei évet? Nálunk tisztábban látszik, hol is tartunk. Annyi magas beosztású személy került az újságok címoldalára 2013-ban, hogy szinte kerestük, ha egy-egy napilap számából kimaradtak. Hány nap is van egy évben, 365? Az sok, ennyi ideig képtelenség a maszkot viselni. Ők nem dobozolták be. Elfelejtették. Errefelé mi nem statisztálunk sokat, mert a mérce alsó foka alatt nincs méretezés. Ez az állapot annyira hozzánk nőtt, hogy ha valami éppen jól sikerül, azt már csak a  véletlennel kapcsoljuk össze, és nem számítjuk eredménynek igazán. Tudjuk, hiba ez a mi részünkről.

    Egy fejlett országban mindent mérce fontos, mikroszkóppal is átvizsgálják. A menedzser részletes év végi beszámolóját szóról-szóra elemezgetik.  A következő év programját már az újítással  nyitják. Ott is van retusálás, a korrupció letépi láncát, különben gyakrabban sérülne a rendszer. Nálunk mi képezzük a láncot, azzal húznak bennünket. Erősek vagyunk, de mára már pattanásig feszültek. Ezért jó az év vége, újból elmondhatjuk a be nem teljesült kívánságokat, melyek tavaly ilyenkor már elhangoztak, és nem váltak valóra, vagy akár tehetünk hozzá még néhányat. Vigyázva, nehogy most azért ne sikerüljön, mert túl hosszú a lista. Csak tapintatosan, szépen, ahogy kell! Talán a karácsony majd átmelegíti lelkünket, önt belénk bizalmat. Feltölt bennünket újabb reménnyel a következő 12 hónapra, s tudunk annyi szeretetet adni, ami kamatozva, más formát öltve bőséget hozhat. Most persze nem az ingadozó kamatlábról, a devizahitelről beszélünk, ugye? Annyira összeolvad az érzelem az anyagiassággal, hogy észrevétlenül fogalmazódik meg itt, és ott is. Tehát a hitelkártyákat legjobb otthon felejteni, hogy ne vásároljunk feleslegesen, legyünk megfontoltak, gondoljunk arra, hogy a kevés néha több. A mi szüleink  karácsonya nem az ajándékokról szólt. Alma, narancs, dió díszpapírba csomagolva, vagy csupaszon, kézzel vágott papírdíszek pompáztak a kandalló fényében a magasba emelkedő fán. Eszembe jut a két véglet, ahol minden pici részletre maximális figyelem jut, és anyagi keret, és az, ahol mindez csak a napi imába foglaltatott. Egy árvaház, ahol a család szó fogalom, egy korház, ahol az embereket, a betegség tartja láncon. Az ott élők sorsához képest a miénk megváltás, akár díszek, csillogás és ajándék nélkül is. Ha e két képet egymás mellett figyeljük, akkor elégedettek lehetünk a magunkéval, de amint a  másikról nem veszünk tudomást, akkor már ránk tör a többre vágyás. Ha szeretet van bennünk, kevésbé érdekes, mi vesz bennünket körül, megszűnik az általunk kreált  formaság. Lebegünk a gyönyör mámorában. Ezt kellene kiadnunk magunkból. Ha meg is tesszük, ha gondolunk másokra, vagy segítünk is rajtuk, csak az ünnepek küszöbén szánjuk ilyesmire magunkat. Lehetne több, hasonló ünnep is egy évben, hogy az örömtől szinte lángra lobbanhatna belül a lelkünk.
    Hogy jut-e mindenkinek fa az otthonába, lesz- e meghitt szenteste, sosem tudjuk meg. Amennyiben körülnézünk, és ott, ahol tudunk, segítünk, már egy lépéssel közelebb leszünk önmagunkhoz. Mert, ahogy megtanultunk járni, beszélni, tanultunk szeretni is. A világra is szeretetből jöttünk, tehát az élet célja is az lenne. Megtört bennünket a sorsunk, de ne feledjük, a sorsunk kovácsa mi vagyunk.
    Érzéseinket nem elfojtani, hanem kifejezni kell. A karácsony a legszebb ünnep az évben.  Arra készülünk a legtöbbet. Figyeljünk egymásra, készítsünk meglepetéseket! Próbáljuk meg ezt a napot igazán széppé tenni! Kívánom, hogy minden fa alatt  bőség legyen, hogy minden szerető család összegyűljön. A gyertyák fényében a szeretet lebegjen, köszöntsük így a 2014- es évet!