Aratás

    A poros, narancssárga naplementében zúgó határban az estébe nyúló aratásban felbőszülő bikákhoz hasonlító aratógépek és őket körül futkosó, termést elszállító munkagépek, melyeket tehéncsordához tudom összehasonlítani, folyt az aratás. Mindez egy jó rajzfilmhez illő el képzelésre van szükség mely e rohanó világban egy kis vidámságot kelt az ember életében. A naplemente tényleg csodálatos volt, miközben jómaga is kinn voltam a határban rakodva a szalmabálákat.

Jelenetek a Valkai sori aratóversenyről: kitálalt reggeli, bűvészkedés a kaszával (kaszapergetés, marokszedés)

    Az aratás bő két hét alatt lebonyolódott vidékünkön, melynek a mai technika könnyedsége és gyorsasága is hozzájárult. Nem azért, mert nem volt elegendő búza vetve, hanem mert ezek a mai munkagépek már sokkal másabbak az elődeikhez képest, nem beszélve a kenyérgőzösről. Miközben a határban ügyeskedő technika és az embereik minden erejüket bevetve dolgoztak, Valkai soron a kenyérgőzös erőgépek is összemérték erejüket. Június 29-én a reggeli órákban az ifjúsági otthon udvarában tizennégy arató csapat jött össze, hogy a hagyományos aratástudásukat bemutassák egymásnak és az érdeklődő, kíváncsiskodó, netán még drukkoló látogatóknak. Az adai és környékbeli hagyományápoló csoportokon kívül Muzslyáról, Erzsébetlakról és Magyországról, a bogyiszlói testvértelepülés aratócsapatai jöttek össze. A parcellák kisorsolását követően lovaskocsikkal mentek a csapatok a kijelölt búzatáblához, nekilátva az egykori hagyományos aratásnak. A csapatok elsődleges feladata az arató reggeli kiállítása és fogyasztása volt, valamint előkészülni a megmérettetéshez. Az aratást zeneszó kíséretében kezdték meg a csapatok. Itt-ott az aratók közben még énekszóra is pendültek, mind hajdanán, ami a munka fáradalmait könnyítette. Az aratók között a bírók is ott sürögtek, forogtak, akik minden lépést és mozdulatot megfigyeltek. Az aratás végzetével a bírálóbizottság az adai Mezei csokor aratócsapat munkáját értékelte a legjobbnak, a második helyen a Mezei virág csapata került, akik Zentáról jöttek.  A harmadik díjazott is zentai lett és pedig A kicsi és a forgó fiatalokból álló aratócsapat. Az aratást követően szentmisére került sor, amit ft. Szauer Miklós adai plébános és segédlelkésze mutattak be hálaadásként Isten népe nevében. Az ebéd és a hajnalhasadásig tartó mulatság következett, melyen az aratók, a szervezők és a vendégek jól érezték magukat. Délután mulatságos játékok kerültek elő a tarsolyból, valamint este a kolbász és szalonnasütés tábortűz mellet tette még szebbé az ünnepet. A zenészek reggelig húzták a talpalávalót, a táncot pedig fáradhatatlanul ropták a résztvevők. Az ünnepség megszervezésében a helybeliek fáradhatatlan munkájukkal tették sikeressé az ünnepséget, melyhez anyagiakban az adai Önkormányzat is jelentős összeggel hozzájárult.
    A poros határban az aratást az eső is kissé késleltette, mely elverte a port, tiszta és friss levegőt hozott magával. Tisztán lehetett látni messziről az adai és moholi templomot, de még a Fruška Gora halvány vonalait is. Az aratásban résztvevők mindezt nagyon nem vették figyelembe, mivel volt, ahol el is akadtak munkagépeikkel a földeken, meg hát a gond, hogy nem halad az aratás mind mellőztette a szépet és a változást a tájban.
    A törökfalusi tűzoltó testület épülete kívül-belül megújult. Tavalyi pályázaton megnyert pénzből most sikerült megvalósítani a terveket. Kívülről világoszöld színű lett a homlokzat, valamint az ablakok is festésre kerültek. A beltérben a hiányzó mennyezetet pótolták, és fehér színnel festették be a falat. A pályázati pénzből még betonozásra is jutott, ez az udvarrészben valósult meg. A pénzeszközt a tartományi titkárság adta a tűzoltóépület karbantartására és felújítására hogy, ezek az épületek is szebbek és barátságosabbak legyenek a kisebb településeken, ahol önkéntes tűzoltóság áll helyt katasztrófa esetén.

Molnár József