A hagyomány újraéled

    Szilvesztertől a farsangi időszakban egészen hamvazó szerdáig tart a bálak, a mulatság-szórakozás időszaka, ezt valamikor hagyományosam megtartottak a falun élők vidékünkön. Amióta a modern világ belépett a családi otthonokba, és az első helyre került, sok minden feledésbe is merült. De azért mégsem lehet azt mondani, hogy többet már nincs törekvés, mely a régit vissza szeretné hozni, s újból feléleszteni. Törökfalun az elmúlt pár évben lelkesen és kitartóan törekszenek a bálak megszervezésére, melyek most már hagyománnyá válnak. Az egyik ezek közül a tejbál, melyre idén január 29-én került sor. Ez alkalommal a Közösségi házban, az egykori Ravnica üzlethelyiség épületében tartották a szervezők. A tejbál egyik szervezőjével beszélgetek, Solymosi Judittal. A következőket osztotta meg velem:
    – Tejbál, hogy is kezdődött e rendezvény megszervezése?
    – Az idei tejbál sorrendben a negyedik. Az elsőre 2008-ban került sor. Annak idején onnan jött az ötlet, hogy településünkön sok a tejtermelő van. Prisztál Imre (akinek tejátvevő helyisége is van, mely a szabadkai tejgyárnak veszi át a tejet) hozakodott elő az ötlettel, hogy szervezzünk tejbált. Régebben Tornyoson volt megtartva, de valami ok miatt megszűnt. A szabadkai tejgyár nyersanyagosztályának igazgatója, dr. Goran Stoparić biztatására nagy lendülettel kezdtünk neki az első tejbálnak Törökfalun. Akkor még az Ifjúsági otthon termében került sor a rendezvényre. Azóta már a negyedik alkalommal szervezzük meg, és mondhatom ez az egyedüli tejbál a környékben. Most már hagyománnyá válik, a termelők is várják örömmel. Már most vannak ajánlkozók, akik segítségükkel és tombolával szeretnének részt venni a jövő évi tejbálon. Ha ideér az időpont, akkor csak meg kell kezdeni a szervezést, mivel van rá igény és érdeklődés is. A résztvevők száma minden évben szaporodik, vegyesen vannak jelen a korosztályok, és ennek örülünk. Tehát a fiataloktól kezdve a középkorosztályokon át egészen az idősek is részt vettek a bálon. Nekem ez nagyon tetszik, hogy minden korosztályból voltak résztvevők, és jól érezték magukat. Az idén 214 résztvevő volt a bálon, ez a helyiség maximális befogadóképessége is, és még a táncra is volt hely.

A főnyeremény egy élő kisboci

A teríték

A többi nyeremény

    – Kik voltak a fő hordozói e rendezvénynek?
    – A fő hordozója a tejbálnak Prisztál Imre és mi hárman, akik a szervezést irányítottuk: Gál Erika, Nagy Némedi Ágoston és jómagam. A legelején nehezen indult a szervezés, de most már könnyebb, mivel azt a jót és rosszat, amit az előző években megtapasztaltunk, most már jobban fel tudtuk használni. Minden évben az összegyűlt pénzből félreteszünk egy keveset, hogy a következő nekiindulásnál legyen egy kis segítség a szervezés zökkenőmentesebb beindulásához. Az idén más volt egy kissé a helyzet, mivel más teremben tartottuk, most mi készítettünk el mindent, az ételtől az utolsó simításig. Így ez nehezebb volt, de mégis sikeresebb, a legjobb hangulatú és nyereségben is a legnagyobb. A szervezést már egy hónappal előbb megkezdtük, és nagyon jó benyomást keltett bennünk maga a szervezési időszak is. Jó volt együtt eltölteni az időt beszélgetésben és munkával. A díszeket az asztalokon és magát a termet is mi magunk készítettük el.
    – Mi volt a főnyeremény?
    – A főnyeremény egy kis boci volt, amit a helybeli Kiss András és neje, Aranka ajánlottak fel. De emellett volt még sok más értékes ajándék, mint pl. Prisztál Imrétől egy kerékpár, a szabadkai tejgyár tejcsomagokat ajánlott fel, sokan mások pedig különböző ajándékokkal gazdagították a tombolát. Az idén kb. 150 db tombola volt. A kis bocit Almádi Anita adai lakos nyerte meg. Minden évben eddig volt egy vigaszdíj is, plüss-boci, hát azt most én nyertem meg.
    – A tombolából összegyűlt összeget mire hasznosítják?
    – Az elmúlt évek során a helybeli óvodának ajánlottuk fel a tombola bevételén vásárolt szükségleti eszközöket. Volt már televízió állvánnyal együtt, valamint vizes porszívó is. Az idén még nem döntöttük el, hogy mivel szeretnénk az óvodát megajándékozni, de remélem, nemsokára eldöntjük, és meglepjük a kicsinyeket.
    – Visszapillantva egy összegzést a bálról?!
    – Ami a hangulatot illeti, az egyik legjobb bál volt, reggel 9 óráig tartott, és a jelenlévők mindannyian táncoltak. Anyagiakban is jó volt, még ha sok kiadással is járt, de mindenre lett elegendő pénzünk. Mi nem mentünk külön gyűjtögetni a szervezéshez, hanem ez mind lassan jött össze. Voltak hibák melyeket nem mi okoztunk, de mindezt nekünk kellett megoldani. Mindebből tanultunk, és remélem, a jövőben ezeket az apróságokat könnyebben tudjuk kezelni.
    Köszönöm az interjút, a magam és az olvasók nevében is. Kívánom, hogy munkájuk elismerést nyerjen és, hogy a „tejbál” a jövő évben is helyet kapjon a helybeliek naptárában.

Molnár József