Ember tervez, Isten végez!

    Ez a közmondás az emberiség életében mindég megtalálható volt. Néha nagyon is odafigyeltek ezen igazságra, de többször félrelett magyarázva valamint a különféle emberi logikával és érveléssel elfeledtették az igazságot mely mégis itt van a mindennapi életben.. A XXI. század elején nagyon is erőteljes tendencia uralja az emberiség gondolkozását, amely szeretné még jobban és erőteljesebben kizárni és elhomályosítani az igazságot. Mindenre ad és talál magyarázatot, hogy ne a tanulságból találjuk meg az élet nagy kérdéseire a választ, hanem másokat okoljunk a megtörtént eseményekért melyek érnek bennünket. Sikeresen kutatjuk a világunkat melyben élünk, de sokszor csak egy helyzetben toporgunk és tétlenül állunk a megtörtént események után, ismeretlenek voltak számunkra eddig, de még most is teljes mértékbe ismeretlenek. Mindenesetre a mi emberi világunk technikailag fejlődik, csak a nem várt eseményekre nem tudunk megnyugtató választ adni - kapni. A média által sok mindenről tudomást veszünk kicsiny otthonunkban a tv-készülék előtt, de lehet hogy azt sem tudjuk pontosan, hogy mi is történik közvetlen közelünkben. Ez is a mai modern „civilizált” társadalom egyik nagy betegsége, amely mellet csak úgy elsiklunk, mert az élet megy tovább, és rohanunk vele együtt.
    Mi is mindannyian várjuk az áldásos csapadékot, amitől elvárjuk, hogy jó termést tudjunk magunknak vélni. De valahogy nem akarnak megeredni az égi csatornák felettünk. Hal-latszódnak a hírek, hogy merre mennyi és mekkora esőzések voltak, csak számunkra nem jut abból semmi sem. A januári köd megfigyeléseket nézegetem napról napra, reménykedve a hagyományos megfigyelés beválásában, de egyelőre mindhiába. Kaptam is a kérdő meg-jegyzéseket ezzel kapcsolatban, de sajnos csak rövid választ tudtam adni, ami nem volt kielégítő. Semmi gond a megfigyelésben, csak nem itt esik az eső. Április hónap közepétől május végéig többszöri esőzésnek kellet volna lennie, amit a száz nappal előbbi ködös napok jeleztek a megfigyelés által, amit az őseink jobban ismertek és követtek, mint mi. Mi okozhatja mindezt? Nem-e a választásoknak ez a hatalmas kisugárzása, melyekbe sok energiát fektetünk az idén? Számunkra marad a szárazság és a remény, hogy valahogy mégis lesz valami, ami túlsegít minket a nehézségeken.
    Ft. Szauer Miklós adai plébános április 25-én Szent Márk napján a Valkai soron búzaszentelési szentmisét tartott, melyen helybeliek és a környékbeli hívek is jelen voltak. A megszentelt búzatáblát az aratóünnepségen aratjuk majd le. A szentbeszédben elhangzott szavak bátorításra és Istenbe vetett hitre szólították a jelenlévőket, valamint arra, hogy tudjunk hálát adni mindenért, ami megtörténik velünk, de különösen azokért az apró dolgokért is, melyeket sokszor figyelembe sem veszünk. Mindennek megvan a miértje, csak mennyire vagyunk hajlandók jó oldalukat meglátni és elfogadni.
    Majális alkalmával sokan a természetben ünnepelték meg a munka ünnepét a napos, csapadékmentes napok alatt. Szinte harapni lehetett a településen belül a csendet, és megcsodálni az énekes madarak csodálatos hangversenyét. Völgyparton a megszokott hagyomány szerint az idén is majálisfát állítottak a település központjában, mely az idén nagyon szépre sikerült. Településünkön egy nagyon fontos esemény is megtörtént megelőzve a májusi ünnepeket, amire már régóta vártak a Petőfi Sándor utca lakosai, akik közös összefogásukkal és munkájukkal megvalósították és kiépítettek 200 méter hosszú kétsávos betonjárdát. A lehetőséget az adai Önkormányzat sóderban valamint a Helyi Közösség cementben adta meg, melyet lelkesen építettek az érintett polgárok. Hosszú idő eltelte után ők is most már a sáros időszakokban járható úton tudnak eljutni a kövesúthoz mely eddig messze volt hozzájuk.    
    Úgyszintén Törökfalun az adai Nagyúton található tanyacsoport lakosai is folytatják a tavaly megkezdett kétsávos betonjárda tovább építését. Az adai Önkormányzat és a Helyi Közösség cementet és sódert biztosított, melyből továbbépíthetik a feléjük vezető szakaszt, és evvel közelebb kerül hozzájuk az aszfaltos út, mely Törökfalut és Kevit köti össze. Az eddig 1 km megépített járható út most még közelebb érkezik a tanyacsoporthoz, és nagy segítség az itt élő lakosok számára.
    Törökfalun folytatódnak a munkálatok az új kút építésénél, melyet már részben kipróbáltak a kivitelezők, de még mindig sok munka van hátra. Nagy örömmel közlöm, hogy a munkálatok befejezéséhez újbóli pályázati pénzösszeget kapott a Helyi Közösség a kút befejezéséhez a Tartományi Mezőgazdasági, Vízügyi és Erdészeti Titkárságtól, ez 3.000.000 dinár tesz ki. Ezzel az összeggel már harmadszor segített a Titkárság a település vízellátásának problémáját megoldani, ami remélhetőleg hosszú távú lesz.
    Realizálásra jutott sor a régi téglagyár helyén található szeméttelep rendezése is, ahol a Törökfalu és Völgypart településekről a felhalmozott szemét van tárolva. Az elmúlt évben pályázat által elnyert 250.000 dinárt a Tartományi Mezőgazdasági, Vízügyi és Erdészeti Titkárság támogatásával, amit az idén kapott el a Helyi Közösség. A temerini CRAMER magáncég munkagépével összetúrta és eligazította a felgyülemlett szemetet, hogy a telep körülkerítése könnyebben kivitelezhető legyen. A körülkerítéssel megakadályozható lesz a szemét szanaszét lerakása, valamint az, hogy a szél a környező földekre és a mellette lévő kiserdőbe szétfújja. Remélhetően ezt a munkát és törekvést a polgárok is majd értékelni fogják, és a jövőben a kivitt szemetet az előre kijelölt szabad területre fogják lerakni, így megőrizzük és védjük a környezetünket, melyben élünk.
    Mindezen kis munkálatok mellett, melyek számunkra hatalmasak, a demokratikus  választások is lebonyolódtak, melyen polgáraink lelkiismeretesen részt vettek, valamint a legjobb belátásuk szerint szavaztak. Igaz, hogy a tömérdek plakát, kampányprogram és szavazópapírok között sokan nem tudtak eligazodni, de remélhetőleg elégedettek a megválasztottak. Az, hogy a választók mit remélnek és várnak el jövőben, még mindig mindenkinek a magányügye és vágyakozása a szebb és jobb „jövőre“, amiről majd a megválasztottak fognak dönteni. Szerény megjegyzésem a választásokhoz csak annyi lenne, hogy a rengeteg plakátból hány óvodás és kisiskolás számára lehetett volna alapeszköz a rajzoláshoz, amivel a szülők lettek volna tehermentesítve, mivel ezeket meg kell vásárolniuk A helyi közösségben már évek óta a kicsinyeknek odaadjuk a rosszul sikerült papírokat, ők ennek nagyon örülnek és szorgalmasan rajzolnak, így fejlesztve szellemi és képzőművészeti adottságaikat. Sokan megemlítették nekem, és szóvá tették a plakátok sokaságát és a kampányokat, melyeket feleslegesnek vélnek, és rámutattak arra, hogy a rájuk költött pénzt fontosabb dolgokra is használhatnák. Demokráciában élünk, ahol mindenkinek van saját véleménye, csakhogy meghallgatják-e?
    Utoljára még meg szeretném említeni, hogy a helyi közösség szakmunkásai továbbra is fáradhatatlanul a földművesek rendelkezésére voltak és vannak támogatás igényléséhez szükséges az űrlapok kitöltésében, hogy ami jár nekik, azt meg is kaphassák.
    Az áldásos csapadékra való várakozás tovább tart, még ha ezen sorok írása alatt meg is érkezett nagy dirrel-dúrral. Ez mindennél fontosabb, hisz a „mindennapi kenyér” nélkül, amit az asztalunkra teszünk, nincs élet, amire a demokrácia sem tud megoldást adni, mivel az elégedetlenséget a korgó gyomor okozza és nemcsak a szép szavak, melyekkel elfeledtetni szeretnénk az igazi problémákat és gyökereiket. Valamint visszatérve a cikk elején taglalt gondolatokhoz, ha tervezünk, akkor szem előtt kellene tartani, hogy a pontot a végén nem mi emberek tesszük, hanem Az, aki mindenek előtt és felett van. Az emberi törekvésekre szükség van, valamint a fejlődésre is, de a végét mi tisztán nem látjuk, csak reménykedünk, bízunk és hiszünk abban, hogy minden jóra fordul.

Molnár József