FIATALOK ÍRJÁK
MLADI PIŠU
Legszebb gondolataim az anyáról
A moholi Novak Radonić Általános Iskolában május elején anyák napja alkalmából az iskolakönyvtár pályázatot hirdetett Legszebb gondolataim az anyáról (Najlepše misli o majci) címmel.
A versenyen részt vettek iskolánk tanulói az 1-től a 8. osztályig. Gyönyörű, szívet melengető gondolatok születtek az anyáról, az anyai szeretettről, az anyai gondoskodásról.
A zsűri a következő munkákat találta a legszebbeknek:
1. helyezés: Resócki Dianna 7. d
Azt a szeretetet, amit az édesanyánktól kapunk, soha nem fogjuk tudni törleszteni.
2. helyezés: Benedek Csaba 5. d
Nekem az édesanya az életet jelenti, mint fának a gyökér. Tőle kapom azt a sok szeretetet, kedvességet, biztonságot, amire szükségem van.
3. helyezés: Šogoly Edina 6. b
Számomra az anya biztonságot jelent, megvéd minden rossztól. Napocska, amely ha fázom, megmelegít.
1. helyezés a szerb tagozaton: Nenad Obradović 8. a
Majka jeste veliki umetnik,
Umetnik života.
Sve je lako stvoriti, osim od
Deteta čoveka!
2. helyezést: Aleksandra Stanaćev 7. b
Moja mama je plavo nebo koje ispunjava praznina u mom srcu i čini me vedrom.
3. helyezés: Irina Marković 5. b
Majčina ljubav nas greje, štiti, hrabri, pomaže nam da rastemo srećno i bezbrižno!
Az alsós tanulók közül Berec Blanka 1. d osztályos tanuló szép gondolata nyerte el legjobban a zsűri tetszését: Az édesanya egy napsugár, amely mindig simogat.
2. helyezés: Dobrotka Noémi 3. b
Úgy szeretem anyukámat, mint mackó a mézet.
3. helyezés: Kazi Sára 3.b
Úgy szeretem anyukámat, mint galamb a tiszta búzát.
Mindannyian jutalomban részesültek, ezt a könyvtárban vehették át Fehér Mária könyvtárostól néhány dicsérő szó kíséretében.
Fehér Mária
A labda
Száll a labda
magasba, magasba,
majd le a földre,
pattanva, pattanva.
Már kézbe is kapja
Jancsi meg Ferke,
így labdázik vidáman
a két legényke.
Tóth Nóra, 5.c
Novak Radonić Általános Iskola, Mohol
Egy rossz napom
Az életünkben vannak jó és rossz napok, én az egyik rossz esetem mesélem el. Ha visszagondolok erre az eseményre, nem szívesen élném át még egyszer.
Reggel jó kedvvel ébredtem. Úgy éreztem, semmi sem tudja elrontani a kedvemet. A suliban vidáman fogadtak a társaim. Beszélgettünk.
- Tudtátok, hogy ma szerbórán ellenőrzőt írunk? – szólalt meg Erik.
- Igen! – válaszoltak pajtásaim kórusban.
- Én nem – mondtam ijedten.
Mindenki rám nézett nagy szemmel, és én úgy éreztem magam, mintha összedőlt volna körülöttem a világ.
- Úristen, most mit tegyek?! Így is van már egy hármasom, nem hiányzik az egyes…
- Ne félj, majd súgok neked – nyugtatott meg Emil.
Becsöngettek… az első óra szerb volt. Annyira dobogott a szívem, éreztem, hogy majd kiugrik a helyéről. Ahogy beértünk a terembe, füzetemhez kaptam, és írtam puskát. Bejött a tanár, és már diktálta is a kérdéseket. Ideges lettem, de mikor sikerült lemásolnom a papírfecniről az első feleletet, kezdtem megnyugodni.
Csöngetés előtt be is fejeztem a röpdolgozatot. Közben rátekintettem a faliújságokra, melyek szépen sorakoztak egymás mellett. Kinéztem az ablakon, a nap ragyogott, és úgy éreztem, ez a nap jól végződhet. Eszembe jutott, hogy a puskát még nem rejtettem el, de hiába kerestem, nem volt a helyén. Lehajoltam, a padban sem találtam. Ahogy felegyenesedtem, a tanár út állt előttem, kezében pedig a puskám.
- Ez a tied, ugye?!
- Igen – válaszoltam, a hangom remegett.
- Ez egyes, és ezt te jól tudod miért! – jelentette ki szigorúan.
Úgy éreztem, mindjárt sírok, de mégsem tettem. Utolsó órán azon töprengtem, hogy mit mondok szüleimnek. Izgultam. Mikor hazaértem, nem valami vidáman fogadták a hírt.
Lehet, hogy egy rossz nap volt számomra, de legalább megtanultam, hogy nem szabad puskázni.
Hodik Rita, 7. c. osztály,
Cseh Károly Ált. Iskola
Gondolat
Akárcsak a madár az égen,
úgy a hal a vízben.
Mikor a kék ég alatt fekszel,
akkor érzed a szívedben,
hogy önmagad lehetsz.
Kiss Gabriella, 5.d
Novak Radonić Általános Iskola, Mohol
Probléma?
Szeretek fogalmazni, mert így kiírhatom magamból az örömet, a bánatot, vagy netán a butaságot. Esténként általában azon töröm a fejem, hogy milyen témájú fogalmazásokat alkossak. Így találtam rá erre.
Írásom arról fog szólni, hogy az emberek milyen tudatlanok, és nem tudják felfogni a dolgok nehézségét. Erre akkor jöttem rá, mikor a minap egy ifjúsági magazint olvasgattam. Az újságba az olvasók beküldhetik a leveleiket. A feladott borítékban rendszerint egy-egy megoldásra váró probléma lapul. A küldők sűrűn tizenéves lányok, akiknek egy-egy fiú a problémájuk. Ez ellen nincs semmi ellenvetésem, csak az ellen van, ahogyan írják. 95%-ban így kezdődnek a levelek: „Kedves XY! Van egy óriási problémám!… Ezeknek a fiataloknak fogalmuk sincs róla, hogy mi az az óriási probléma!? Nyissák már végre ki a szemüket, hogy mi van odakinn, a nagyvilágban! Ők mind-mind olyan emberek, akiknek tökéletes életük van, és az égvilágon mindent megkapnak! Pedig az élet nem habos torta, és ha ők ezt nem veszik észre, akkor az már szomorú! Hisz havonta, sőt naponta is hány közlekedési balesetről, földrengésről vagy gyilkosságról hallunk. Mert ez a probléma!
De ezek az ifjak nem hibásak a gondolkodásuk miatt. Így nevelték őket. Szerintem ez így nem jó. Meglehet, hogy gyermekkorunkban a legnagyobb problémájuk a szerelem volt, de ha kilépnek a nagybetűs életbe, és szembekerülnek az első megoldásra váró problémával, akkor be fognak pánikolni! Ne értsék félre, nem azt mondom, hogy a szerelem nem fontos dolog, mert nagyon is az. De ha már fiatalként egy két-három hónapos „kapcsolat” miatt összeomlunk, akkor nem lesz edzett a lelkünk. Ezen azt értem, hogy a lélek is olyan, mint a kondíció, az agy vagy számtalan más dolog. Mert ha például időnként nem futunk le egy kisebb távot, akkor utána ne várjuk el magunktól, hogy a maratoni versenyen jeleskedjünk. Vagyis ha időnként nem kapunk egy-két pofont az élettől, és nem kell problémákat megoldanunk, akkor az nem tesz jót a lelkünknek a nagyobb hullámok miatt.
És végső soron azt szeretném még mondani, hogy keressük a kihívásokat, hogy tudjunk bizonyítani!
Prokop Adrienn 7. c.
Földünk
Bolygónk a Föld,
Ezen élünk.
Vigyázunk is rá,
Amíg élünk.
Csakis tőlünk függ
nyílik-e virág?
Hoz-e gyümölcsöt
a faág.
Levegőben sok-sok
madár,
vízben, hogy mennyi
hal úszkál,
Rajtunk múlik ez
emberek,
Védjük hát
együtt környezetünket!
Tóth Nóra 5. c
Novak Radonić Ált. Iskola,
Mohol
XIII. Vajdasági Magyar Óvódás Színjátszó Találkozó
Pünkösd havának 14. napján ismét megrendezésre került az ovis színjátszó találkozó, mégpedig az idén Óbecse volt a házigazdája a magas színvonalú rendezvénynek. Vajdaság minden részéről részt vettek a találkozón Becse, Kishegyes, Szentamás, Muzslya, Törökbecse, Nagykikinda, Temerin, Újvidék, Zenta, Topolya képviselői és mi, adaiak.
Óvodásaink előadás közben
A Čika Jova Zmaj Iskoláskor Előtti Intézményt Nagypál Zsaklina óvónő képviselte a Napraforgó nevet viselő végzős nagycsoportosaival. Csoportunk mesedramatizálással mutatkozott be, mégpedig Az aranyszőrű bárány c. mesével. A vidám, látványos, drámapedagógiai elemekkel átszőtt mese a gyermek-közönséget és a felnőtteket egyaránt elkápráztatta. A Vajdasági Magyar Óvodapedagógus Egyesület rendezvénysorozatának célja az anyanyelvápolás. Fontos, hogy egy közösséget alkotva bemutatkozzunk, és tapasztalatainkat átadjuk, és így a fejlődést szakmai berkekben tudjuk megélni. A szakmai zsűri minden alkalommal tanácsot ad, értékel és rámutat azokra a dolgokra, amelyeken még dolgoznunk kell. Élményekkel és lelkesen tértünk haza a találkozóról.
Barsi Zsuzsanna - vezető óvónő
A diákok tavaszi futóversenye
Készülődés, ügyeskedés, futás, öröm, pihenés
Vastag János
