85. Zöld levél
REKVIEM A MADARAKÉRT

    Községünk lakóinak túlnyomó többsége tiszta szívből örül az új tiszai híd építésének, ám ezúttal is igaznak bizonyult az a régi szólás-mondás, hogy az örömbe üröm is vegyül. A tavasz utóján (2007. 06. 01.) történt, hogy a csónakkikötőhöz vezető út jobb oldalától délre elterülő, bokros, cserjés hajlaton traktor vontatta zúzógép (tarupp) jelent meg, és egy-két nap alatt letrancsírozta a lapály összes növényzetét, gondolván, hogy ez a terület valamikor is homokbázis volt, így most is le kell simítani a hídépítéshez szükséges homok tárolásához.
    A baj csak ott van, hogy ez az időszak éppen az énekesmadarak költési időszaka volt, így a felfoghatatlan pusztításnak nagyon sok, tojással vagy éppen kikelt fiókákkal telt madárfészek esett áldozatul. Mi, természetvédő ökológusok hiába apelláltunk a községi „erős embereknél”, a két községi környezetvédelmi csoportnál, a Zöld Szigetnél és az EKO-nál, a felelet az volt, hogy mit lehet itt tenni!?

Ezek a néhány napos gébicsek is mind odavesztek!

    Nos, szigorú, szerbiai és EU-s törvények szólnak az énekes- és a ragadozómadarak állandó védelméről, és van is sok olyan ország, ahol a törvényes előírásokat komolyan is veszik, betartják, vagy betartatják. Községünk felségterülete azonban mintha kívül esne ezeknek a természetvédelmi, azaz madárvédelmi jogszabályoknak a hatályán, a hídépítési munkálatok illetékesei az ilyesmiről tudomást sem vesznek.
    Sajnos, nagyon sajnos, nekünk – ki tudja hányadszor – csak a tiltakozó szó marad, hogy ez a szégyenletes tett ne vesszen feledésbe!
    Ezen a területen fészkelt ugyanis a tövisszúró gébics, a karvalyposzáta, a barátposzáta, a sordély, a zöldike, az erdei pinty, az énekes-, a nádi- és a feketerigó, a szürke légykapó, de szülői igyekezetük itt most szörnyű tragédiába torkollt: odavesztek a fészkeik, a tojásaik és a már kikelt fiókáik! Ha csak két hetet, ha csak egy hónapot vártak volna az irtással, akkor nem került volna sor e vandál pusztításra, hisz a mintegy 40 énekesmadár-fészekalj 200 fiókája minden baj nélkül kirepülhetett volna! Az emberi butaságnak, gonoszságnak azonban nincs határa, így csak a pusztulásról adhatunk számot! Hogy a botránkozásunk még nagyobb legyen, el kell mondani, hogy az említett területre mind a mai napig (2007. 07. 14.) még csak egy szem homokot se szállítottak, a tragédia színhelye ott áll üresen, a sarjadó növényzet pedig már újra birtokba kezdi venni a letarolt területet.
    Azok a természetbarátok, akik majd arra járnak, emlékezzenek a 200 halott énekesmadárra!

Király János