Fiatalok tollából

Szeptemberi emlék

    Tegnap előtt, vagyis i. sz. 2005. 09. 10-én tartotta Dani a szülinapját.
    – Mit is vigyek neki? – tanakodtam magamban és már tudtam is a választ: Zsolti!
    Dani ugyanis komputer mániás, úgyhogy mi mást is vihetnék neki, mint CD-t.
    Az ajándék tehát megvolt, és vártam a szombatot. Ide is ért hamarosan, és elindultam a bulira. Már majdnem mindenki ott volt, amikor odaértem. Nem volt valami fergeteges a hangulat, de hát minden szülinap így kezdődik. Ment a zene, mindenki beszélgetett. Aztán Gergő egyszer csak ráunt, és megkérdezte tőlem:
    – Nem jössz ki biciklizni?
    – Eltaláltad! – feleltem , mert nem volt kedvem kimenni.
    De aztán engedtem a nyafogásnak, és kimentem vele kerékpározni. Na, de nem is bántam meg! Daniéknál, tudniillik van egy hátsó udvar. Annak a hátsó udvarnak van közepe. És annak a közepén van egy jó nagy lyuk. Ezen a lyukon lehet ugratni.
    Lassan kijött a többi fiú is, és valamelyik okos kitalálta, hogy miért is ne csinálnánk mi ott egy ugratót?
    Na, vittük is a cserepeket, a fát, törmeléket, téglát, ami a kezünk közé került. De be kellett látnunk, hogy a cserép nem éppen a legjobb eszköz erre a célra. Úgyhogy, kiraktuk az egészet sárga téglából, és így nagyjából estig meg is volt a program. Aztán bementünk a házba, és fergeteges párnacsatákat vívtunk egymással.
    Ezután a megmaradt lufikat megtöltöttük vízzel, és kidobtuk őket a teraszról Zsolti biciklijére, de landolt a kapun is egy pár. Szegény Dani, 100 lufit vett és egy sem maradt belőle.
    Aztán 9-kor mindenki eltűnt. Nem maradt más, csak Ádám, Szabi, Évi meg én, meg egy 8 éves kislány, aki nagyon félt a fiúktól. Ezért a lányka sohasem jutott tovább az 5. lépcsőfoktól. Tervet kovácsoltunk, hogy hogyan csalogassuk föl. Szabi és én bebújtunk a szekrény mögé a jó nagy romhalmazba, ahol nem láthat meg minket. Elég nehéz volt kibírni röhögés nélkül. Helyesebben, egyáltalán nem bírtuk ki röhögés nélkül, aminek következtében észre is vett bennünket, úgyhogy leszaladt a földszintre.
    Hamarosan mi is indultunk haza. Otthon nagy nehezen kimagyarázkodtam az egy óra hosszai késésért.
    Nagyon jól éreztem magam a szülinapon, úgyhogy el lehet mondani, hogy valami jó is van abban, hogy Dani megszületett.

Nagy Norbert, Cseh Károly Általános Iskola, 6/b
Tanárnő: Dobrotka Mária