Budapesten jártunk

    Az idén október 9-e emlékezetes nap volt számunkra. Sok tanulás, áldozathozatal árán ezen a napon nyertük meg a történelmi versenyt, melynek megrendezésére Szabadkán került sor. A téma címe: Az I. világháború sorsfordító szerepe a magyarság életében volt. A versenyen általános és középiskolások vettek részt. Különösen büszkék voltunk tanárnőnkre, Solymosi Évára, mivel öt csapatot készített fel, melyek közül négy ért el helyezést. Mi (Girizd Anita, Makra Zsófia, Raffai Anikó és Prokop Ágnes) a Cseh Károly Általános Iskola képviseletében I. helyezettek lettünk. A nyeremény a dicsőségen kívül budapesti kirándulás volt. Mindannyian egész héten a hétvégét vártuk.
    Szombaton hajnali három órakor keltünk, mert fél hatra Szabadkán kellett lennünk, ugyanis onnan indult a busz, amely vitte a nyerteseket Budapestre.
    Útközben sok lánnyal és fiúval ismerkedtünk meg, erre a versenyen sajnos nem volt alkalmunk. A határon elég lassan értünk át, de onnan már viszonylag gyorsan haladtunk. Az első megállóhelyünk Kecskemét volt. Többek között láthattuk a Cifra palotát, egy Kossuth-szobrot és egy templomot.
    Nekem legjobban a Cifra palota tetszett, aminek, ha hiszik, ha nem, tényleg zöld az ablaka.
    Ezután a gödöllői kastély következett. Az épület főleg a XIX. sz. végén és a XX. sz. elején élte fénykorát. Leggyakrabban vadászszezonban látogatták. I. Ferenc József és felesége Erzsébet királynő fordultak meg itt legtöbbször. Tömérdek festmény, szobor és a régi személyes tárgyaik mind-mind előttünk voltak. Számomra mégis a legkülönlegesebb Sissy királynő esküvői ruhája volt. Igaz, hogy nem felel meg a mai kor divatjának, de azért érdekes, esztétikus látványt nyújt. A kastélyban még egy barokk kori színház is található. A színpad érdekessége, hogy a nézőtér felé lejt, hogy nagyobbnak hasson. Meglepő dolog még, hogy ebben a korban minden színháznak volt egy kocsmája, hogyha unalmasnak találná a néző a darabot, akkor átmehessen inni egy jót. A nagyurak számára megengedett viselkedésnek számított a hangos véleménynyilvánítás. Az itt található színpad, egész Magyarországot tekintve, a legnagyobb. A teremben levő aranyozásokhoz 2,5 kg aranyat használtak fel.
    Az Operaház volt a következő állomásunk. Itt is kápráztató látványban volt részünk. Estefelé értünk szálláshelyünkre, a kollégiumba. Egy szobában öten hajthattuk fejünket álomra, de előtte moziba mentünk, a Westend City Centerbe.
    A film, amit megtekintettünk, ezt a címet kapta: Apja lánya. Mikor visszaértünk, gyorsan lezuhanyoztunk és úgy dőltünk ágyba, mint egy darab fa. Másnap reggel már a Terror háza fogadott bennünket. Ez valójában a II. világháború történelmi borzalmainak szentélye. Sok film, fény- és hangeffektus teszi átélhetőbbé a ház szobáit.
    Miután elhagytuk ezt a szomorú helyet, úgy éreztük, mintha átéltük volna a háború borzalmait. Egészen más volt, mint ahogy a történelemkönyvek írják. A következő utunk a Hadtörténeti Múzeumba vezetett. A Bazilikát egy idegenvezető szépen bemutatta. Érdekes történeteket hallottunk Szent István jobb kezének hányattatásáról.
    A buszból a színházra is vettetünk egy pillantást. A társaság nagyon jó volt, sokat beszélgettünk és nevettünk, s ahogy a költő, Petőfi is mondta: „…míg állni látszik az idő, bár a szekér haladt.”
    Egyszer csak Szabadkán találtuk magunkat. Gyorsan telefonszámokat cseréltünk, és elbúcsúztunk új barátainktól.
    Mindannyiunk számára emlékezetes kirándulás marad ez a budapesti út, még ha közben egész idő alatt a felhők könnyeiket hullatták is.