A FARSANG – VÍZKERESZTTŐL SZÁRAZSZERDÁIG

    A vízkereszt napjától szárazszerdáig terjedő időszak a hagyomány szerint a farsang. Utána – a húsvét bevezetőjeként – következik a negyven napos nagyböjt. Mivel a húsvét nem állandó napra eső, hanem „mozgó” ünnep, a farsang ideje is lehet rövidebb, vagy hosszabb. Idén a húsvét elég korán, március 27-én lesz (tavaly április 11-én volt), a farsang is nagyon rövid lesz. Eredetileg több olyan szokást, szokásrendet foglalt magába, amelyek a tavasz elővarázslására szolgáltak. Ez volt a nagy mulatozások, bálok ideje, a farsang utolsó három napja, a farsang farka pedig az igazi duhajkodásokat jelentette.
    Máig élő (az utóbbi években fokozottan divatba hozott) szokásunk a télkihordó ünnepség, amikor is egy jelmezes sokaság vénasszonnyá formált bábut hordoz végig a falu utcáin, majd leviszik a Tisza partjára, ahol meggyújtják és belevetik a vízbe. Ide tartozik a tuskóhúzás emlékezetes szokása, amikor a legények kötélre, vagy láncra kötött fatuskót húznak maguk után és így kiáltoznak: ijjujú, vén kakas (vén juh), kimaradtam a farsangbú!

Az adai Aranykapu ME tavalyelőtti télűző felvonulása a Tisza parton

    Néha a menet a fatuskóval megállt az eladó lányok házának ablaka előtt és a legények ezt kiáltozták: Kinek van eladó lány, hajtsa ki a szűzgulyába! A lány kinézett az ablakon, és visszakiáltott: Tőkét vontatva szakadj meg, mé nem házasodtá meg! Erre a vicces, suttyó legények szalmatörekkel, pelyvával szórták be a pártában maradt (öreg) lányok ablaka előtt az utcát.
    Ezek a duhajkodások a közeledő tavasznak a téllel való küzdelmét jelképezték, és az emberek igyekeztek kisöpörni a rosszat, helyet adva az újnak, az epedve várt tavasznak. Az egész farsangi népi alakoskodásoknak a koronája, a fináléja, a napjainkban is szokásos bőgőtemetés, aminek különösen Moholon van nagy hagyománya, de apáink korában Adán is majdnem minden valamirevaló vendéglőben eljátszották ezt a tragikomikus jelenetet (igazi temetési szertartást utánozva a nagybőgőt azért temették el, mert a közelgő negyven napos böjt és önmegtartóztatás ideje alatt tilos volt mindenfajta zajos mulatság).
    A farsangi idő jeles egyházi ünnepe február másodika, Gyertyaszentelő Boldogasszony, és február 3-a, Szent Balázs püspök és vértanú napja. Másodikán a templomban megszentelik a gyertyákat, amiket aztán hazavisznek, jobbról, balról a szentképek kerete mellé erősítenek és vihar, vagy tűz esetén, emberi vagy állati betegség űzése, gyógyítása, vagy gonosz szellem kihajtása esetén meggyújtanak. Haldokláskor, az utolsó kenet feladásakor, meggyújtva, a beteg kezébe adják, vagy szorítják.
    Gyertyaszentelő Boldogasszony napja időjósló nap is: a hátralévő téli időszak negyvenes rámutató napja. Ha ezen a napon szép az idő, akkor még negyven napig tart a tél, ha pedig ha pedig az idő csikorgós, hamar kitavaszodik. Ekkor jön ki először a medve is a barlangjából…
    Szent Balázs a gyermekek védőszentje, így ezen a napon történik a balázsolás, amikor is a meggyújtott gyertyákat kézben V-alakban összefogják, a saját, vagy kisgyermekek álla alá fogják, hogy torokfájás (torokgyík) ne érje őket. A balázsolást megboldogult Gere Vince plébánosunk még rendszeresen végezte az adai templomban.
    Szent Balázskor balázsjáró nap volt, és ennek során kultikus játékkal jelképesen is felelevenítették a szelídlelkű, madarakkal társalkodó, a gyermekek torokfájását gyógyító szent emlékét. A tanulók jelmezbe öltözötten vonultak fel: a vitéz piros csákóval, karddal, pántlikával, a generális csákóval, karddal, a püspök fehér süvegben. A menetben volt még a káplár, a zászlótartó, a strázsamester. Az iskolamester zsíros kalapban, karján kosárral gyűjtötte az adományokat.
    Az egész farsangi időszak alkalmat adott arra, hogy az emberek felkerekedjenek, és ki szánkóval, ki szekérrel, később vonaton meglátogassák a falu másik végében, vagy vidéken lakó hozzátartozóikat. A nyugodt, sötét téli estéken van idő elbeszélgetni a múlt évi eseményekről, a termésről, a családi eseményekről, meg arról, hogy ki megy férjhez, ki nősül ebben a farsangban, meg ki marad pártában azok közül, akiknek már ideje lenne férjhez menniük.
    A farsangi bálok a múltban is társadalmi rangok szerint rétegeződtek, így volt iparosbál, sportbál, gazdabál, kereskedőbál, párosbál, batyu(s)bál stb. Vasárnapi napon tartották a nők farsangi bálját (lányok vasárnapja).
    A farsang farkát megelőző időszakban voltak aztán a nagy zabálások: kövércsütörtökre, vagy zabálócsütörtökre sonkát, kocsonyát főztek, kalácsot, csőregét, farsangi fánkot, szalagos fánkot, hájas kiflit sütöttek. Este felé eljött a látogatások ideje, amikor is kötelező volt kóstolót vinni. Aztán pénteken és szombaton szünetet tartottak, majd szombat estétől kedd estig annál nagyobb hévvel folytatták a farsangi evés-ivást.
    Hamvazószerdán, vagy húshagyó szerdán (február 9.) aztán szigorú böjt következik. Van, ahol ezt a napot sonkahagyó napnak is nevezik. Fontos dologtiltó nap a földmunkákra, tilos volt befogni a lovakat, mert az állatok elszáradnának, ezért néhol aszalószerdának is nevezték e napot.
    A hamvazószerda utáni csütörtök (február 10) csonkacsütörtök, vagy zabálócsütörtök, amikor egy napra fölfüggesztik a böjtöt, hogy elfogyaszthassanak minden farsangi maradékot, s helyet adjanak a negyven napig tartó nagyböjtnek. A nagyböjt idején zsírtalan, hústalan ételeket kell fogyasztani, a sonkát, a kolbászt, a szalonnát meg kell tartani a nehéz nyári munkák idejére.

Király János