Köszöntsük az édesanyákat!

  "Május legelején, egy hajnalon megjelenik az ablakomban egy vékonyka napsugár, mely olyan, mint egy cérnaszál. Bekúszik a szobába, csukott szemhéja most is simogatja, majd ahogy figyelem a falon táncol."
    Megjött a tavasz. A tavasz melyet fényes ünnepeink kísérnek: nőnap, húsvét, az édesanyák köszöntése. Májust régóta a szerelmesek hónapjaként tartják számon. Nyílnak a gyöngyvirágok, az orgonák bódító illata érződik a levegőben. Az édesanyák ünnepe is ebben a hónapban van: május első vasárnapján köszöntjük őket.
    Még élénken él bennem az emlék, mikor óvodásként izgalommal készültünk anyák napjára. Az apró gyermekkezek közül kissé esetlen ajándékok kerültek ki, de nem ez számított, hanem a lelkesedés hogy örömet szerezzünk édesanyánknak.
    Anyák napja! Egy csokor virág, egy maroknyi szeretet vagy egy fájó emlékezés annak, aki már nem tudja köszönteni az édesanyját. Tulajdonképpen csak akkor vesszük észre mekkora értékük volt, amikor már elérhetetlen. A mindennapok rohanásában nem mindig látjuk meg a szépet, a jót. Tegyük félre örökös, halaszthatatlan dolgainkat, töltsük ezt a napot édesanyánkkal, azzal az emberrel, aki életet adott nekünk, gondoskodott és gondoskodik rólunk, amíg él, aki számára éveinktől függetlenül örökre gyerekek maradunk.
    Vegyünk egy szál virágot, és köszöntsük az édesanyákat vasárnap, hétköznap és MINDENNAP!