Fiatalok írják - Mladi piu
Anyám könnyű álmot ígér
Az anya. Nos, az embernek általában a szülei a legfontosabbak. A "szülő" szó által takart két személy közül sok esetben az anyával líraibb a kapcsolat.
Itt van például az én esetem is. Anyuval egyszer összevesztünk egy jelentéktelen kis apróságon. Az eset lényege az, hogy nem akartam otthonról hordani az uzsonnát a suliba, valamint az sem felelt meg, hogy előre megrendeljem. Legszívesebben kérek reggel apától egy ötvenest, és megiszok két Pepsit. Lázadásom abban is megnyilvánult, hogy a gondosan elkészített és becsomagolt szendvicset minden áldott reggel a konyhapulton "felejtettem". Amikor anyu végleg megunta az értelmetlen, felesleges és egyáltalán nem helyénvaló harcot, úgymond "betelt nála a pohár", így szólt:
- Mit gondolsz, fiam, jókedvemből kelek minden reggel fél órával korábban, hogy elkészítsem az uzsonnádat?! Sokkal kényelmesebb lenne annyival is tovább aludnom reggelente!
Itt éreztem: tényleg elvetettem a sulykot. Nagyon rossz érzés fogott el, látva ideges arcvonásait. Sötétbarna szeméből éreztem, igazán sikerült felidegesítenem. A szobámba vonultam. Nem tudtam koncentrálni semmire, csak az járt a fejemben, hogy megbántottam őt, akit a legjobban SZERETEK. Most, ugye, bocsánatot kell kérnem, hisz aki A-t mond, mondjon B-t is. A bocsánatkérés pedig minden esetben kellemetlen, hisz senki sem fogadja örömmel, hogy hibázott, és még nehezebben ismeri el.
Amikor eléálltam, és megtettem a szükséges lépést a családi béke visszaállítása felé, ő vidáman elmosolyodott, és közölte, nem is volt akkora a haragja, mint amit a pillanat hevében mutatott. Ebben a pillanatban nagy kő esett le a szívemről. Anyuval átöleltük egymást, és hosszú percekig álltunk így, boldogan a szoba közepén.
Hát erről van szó. Nem annyira az ügy fontos mivolta ébresztette fel a lelkiismeretemet, mint az anyám iránt érzett mérhetetlen SZERETET. Azt hiszem, nem is lehet egy ember igazán boldog egy szereteten alapuló anya-gyerek kapcsolat nélkül.
Morvai Flórián
Cseh Károly Általános Iskola, 8. c , Ada
Anyám könnyű álmot ígér
Anyának lenni a legnagyobb kihívás és küzdelem: életet adni egy gyermeknek, aki később az élet értelmévé válik. A sors nehézségeit tűrve a legnagyobb cél, hogy emberré nevelje.
Egy kéz, amely mindig vezet, és oltalmat nyújt. A szeretet szó már új értelmet kap: feltétlen önfeláldozás egy életen át.
Arról az anyáról szeretnék szólni, aki az életét áldozta volna értem, csak hogy én a világra jöhessek. Megpróbált mindig a jóra és a szépre tanítani. El akarta takarni a dolgok szürke oldalát. Féltett a csalódásoktól, óvott és oltalmazott minden veszélytől. Megtanított önfeledten kacagni, és olykor kisírni minden bánatot. Tiszteletet tanúsítani az emberek, és értékek iránt, küzdeni a célokért. Becsülni a gyengébbet. Bár az álma talán soha nem volt nyugodt. Minden nap újabb és újabb kihívásokat tartogatott számára. Ez még ma sincs másképp. Igaz, azóta felnőttem, és egyre többet tudok segíteni, de a ma sem könnyű és tudom, a holnap sem lesz az. Érzem, milyen nehéz neki, hogy, lassan felnövök, és el kell engednie a kezem. Önállóvá válok, és elindulok a magam útján. Nem felejtem el, hogy soha senki olyan odaadással és szeretettel nem fog vigyázni rám, ahogyan ezt ő teszi. Persze.vannak köztünk nézeteltérések, már nekem is megvan mindenben a véleményem, és általában nem egyeznek a meglátásaink. Néha azért mégis neki van igaza, még ha ezt képtelen is vagyok beismerni. Szeretném, ha tudná, hogy mindennek ellenére nála senkit sem szeretek jobban, és ez nem fog változni.Egyszer talán én gondoskodhatok majd róla.
Anya, aki téged soha nem hagy el, mindig gondja lesz rád. Eldobhatnak hűtlenül azok, akiket szeretsz, és akikben bízol, de addig nem leszel soha árva, amíg ő van neked.
Ha az egész világ ellened fordul, ő még akkor is meg fog érteni, és ott lesz, ha félsz, hogy átöleljen szorosan, úgy mint régen.
Tóth Viktória 8.c
Omladina, droga, alkohol i zdravlje
Mnogo pametniji od mene pisali su o tome, drana su mnoga predavanja, roditelji nam pričaju o tome, svaki dan, i nastavnici. O puenju, drogi i alkoholu izgleda da je rečeno sve. Čuo si sto puta i zna već napamet. E, ja ovo hoću da kaem ba tebi. Izgleda da je ovaj svet izvrnut nekako naopačke. Vie nam nisu dovoljni lep dan, pesma ptica, miris cveća, dobra muzika, drugarstvo, prva ljubav da bi smo bili srećni. I tako gledam televiziju, ba ti neto dosadno, a oni ti lepo obećavaju uz cigaretu u zubima. Ma, kome lakoća ivljenja? Zna kome? Onome ko ti proda cigarete, a tebi katran u plućima, da kripi kao konj. Pa onda pivo "svetsko, a nae". Nije nae, vae je i vaa zarada, a nama pijanstvo, valjanje po jendecima sa pomućenim pogledom i pomućenim razumom. Pa onda sve neka sreća i radost koju moe kupiti u flai, te pelinkova, te vodka. Ne daj svoj deparac, svoje zdravlje i svoj svet za tu la, a tek droga! Kome eli da puni depove unitavajući se? I ne zna. Ne znam ni ja. Ali nemoj! Nije nikakva sreća umreti mlad. Znam, treba ovom svetu da bi bio lepi. Malo nas je, i treba nam da zajedno uivamo u suncu, mirisu cveća, dobroj hrani, kupanju u reci, etnji, dobroj muzici. Hej, pa treba mi kao brat, kao partner za ples. Hoću iz sveg glasa da navijam za tebe na utakmici. Ne veruj lanim obećanjima, o sreći i lakoći ivljenja uz alkohol i drogu. Na daj se, hoću sa tobom da menjam ovaj svet
Cvetković Nada 8.a
Emberek, térjetek észhez!
- Miki, légy szíves fogd az üres vizes ballonokat, és menj le friss forrásvízért! - adta ki a parancsot anyukám.
Fogom a két műanyag volt ecetes kannát, és anyunak szót fogadva kerékpáromra pattanok, majd megindulok a Tisza felé. A hó a napokban tűnt el, és Istenem, mi maradt a helyén!? Ahogy az úton karikázom, akár jobbra, akár balra tekintek, csak szemetet látok. Az árkokban a legkülönfélébb hulladékok hevernek: eldobott cukros, csokis papírok, üres cigarettás dobozok, műanyagpoharak, nejlonzacskók, használt papír zsebkendők, pizza darabok, újságpapír, sörös - boros üvegek és még a csuda tudja, mi nem! - Ezek máskor is itt voltak? - teszem fel magamnak a kérdést - vagy csak nem tűnt ennyire a szemembe! Közben megérkezem a forráshoz. A kútnál egy idős néni tölti tele a vizes edényeit, így a soromra várva szemügyre veszem a mi kis forrásunk környékét. Ám a csodálkozásom továbbra is folytatódik. A Barába csorgó forrásvíz útját követem a szememmel. Döbbentem észlelem a látványt. Újra egy halom szemét. A Barában a vizet szinte nem is látom a műanyag üvegrengetegtől. Szörnyű bűz árad, és hangosan felkiáltok: - Mi ez? Mi történt? Ki teszi ezt? - választ várnék, de kitől? Hirtelen nagyapámat látom magam előtt, amint oly boldogan regél gyermekkoráról, mikor még a Barában fürödtek. - Bizony fiam, - mesélte - az én kiskoromban a Barára jártunk fürödni. Én is ott tanultam meg úszni. Tudod, akkor még gyékényt kötöttünk a hátunkra, és az tartott fenn bennünket a vízen. Az szolgált úszógumiként. Gyönyörű széles volt, a vize tiszta, gazdag élővilággal és sok hallal. Horgászni is rendszeresen jártunk akkortájt. - Én befejeztem! - szól a néni, majd elköszönt, és én újra a valóságban találom magam. Alig tudok felocsúdni a nagyapámtól hallottaktól és az elém táruló kép láttán. Miért kellett ennek így történnie? Ki a hibás, hogy az egykori egészséges, tiszta élővízből egy valóságos nyitott csatorna lett, ami különböző betegségek melegágya? A fejlődés? Az vezethetett idáig? Azt hiszem mindenki vétkes. Nemcsak a "nagy", hanem mi egyszerű emberek is tehetnénk nagyon sokat környezetünkért, ha nem szanaszét dobálnánk a szemetet és a különféle vegyszereket, hanem az arra kijelölt helyre és a megfelelő módon. Nagyon szeretném, ha újra visszajönne az a 60-70 évvel ezelőtti idő a mi kis Baránkra is, amiről nagyapám beszélt. Erre azonban sürgősen meg kell találni a választ, hogy ki és mit tehetne a gyors romlás megfékezése érekében.
A kannáimat telitöltöttem, de már kételkedem, hogy ilyen környezetben valóban forrásvíz-e a forrásvíz!
Szűgyi Miklós, 6.c.
Cseh Károly Ált. Iskola Ada
A Műszaki Iskola tanulóinak versenyeredményei
Az adai Műszaki Iskolában 2004. március 26-án és 27-én tartottuk meg a végzős tanulók iskolai versenyét. Az eredmények a következők: - Gépésztechnikus - számítógépes tervező: 1. Tokodi Balázs, 2. Sarnyai Renáta, 3. Szabó Bertold. - Fémmarós: 1. Csuzdi Attila. - Fémesztergályos: 1. Poborai Károly, 2. Farkas Sándor, 3. Schumacher Kornél. - Géplakatos: 1. Balog Róbert, 2. Horvát Pál, 3. Milosavljević Mihajlo. - Autószerelő: 1. Fehér Sándor, 2. Balog Dániel, 3. Palatinus Kornél. - Üzemi elektrotechnikus: 1. Kalmár Ákos, 2. Gregus Attila, 3. Harmat Róbert. - Villamos gép- és készülékszerelő: 1. Lajcsák Attila, 2. Csikós Béla, 3. Sebők Roland. - Ruhakészítő - szabó: 1. Bezdán Lili, 2. Dér Dóra, 3. Bezdán Emma. - Ruhaipari munkás - kötő: 1. Kocsis Csaba, 2. Horvát Csaba, 3. Birkás Ildikó.
Az első helyezett tanulók képviselik iskolánkat a további versenyeken. A gépészeti szakközépiskolák regionális versenyét a hároméves oktatási profilok részére 2004. április 3-án Becskereken (Zrenjaninban) tartották. Eredmények: Balog Róbert - géplakatos oktatási profilon I. helyezett lett, és jogot kapott, hogy részt vegyen Paraćinban a köztársasági versenyen. Poborai Károly - fémesztergályos oktatási profilon IV., Fehér Sándor - autószerelő oktatási profilon VIII. lett.
A gépésztechnikusok számára Zomborban volt a regionális verseny, melyen Tokodi Balázs és Sarnyai Renáta vett részt. Eredmények: Tokodi Balázs a megszerzett pontszámai alapján jogot szerzett, hogy részt vegyen a köztársasági versenyen.
A Nemzetközi Komplex Elektrotechnikai Versenyen Budapesten 2004. április 1-én és 2-án rész vett iskolánk csapata négy tanulóval. A csapat tagjai: Pásztor Lajos és Báthory László. Csapatversenyben iskolánk tanulói II. helyezést értek el. Egyéni versenyben László Endre II. helyezett, Berta Viktor IV: helyezett.
A középiskolák körzeti atlétika versenyén csapatversenyben tanulóink az I. helyezést érték el: Tajti Miklós II-4, Csonka Árpád I-1, Ceteli Róbert III-1, Racko Igor I-1, Farkas Sándor III-5, Szuromi Csaba I-2, Táborosi Árpád III-2, Urbán Ádám II-1, Sterbik Endre III-5.
A csapat vezetője: Mátyás Magdolna és Mijić Lazar. Gratulálunk a tanulóknak és a felkészítő tanároknak!
Baranyi Zsuzsanna igazgató
