Tündérhazám

Ada az én városom,
Kis község, belátom.
Mégis este hazahív,
Puha ágyba andalít.

Talán nem sok a lakos benne,
Mégis szívem melengetve,
Szemeimet rebegtetve
Fejem hajtom kebleire.

Nálunk minden gyermek álma,
Hogy végre fürödjön a Tiszába,
Felkelünk, mosolyra várva,
Olyan szép az, nekünk drága.

Mint mindenki másnak,
Nekünk is van történetünk.
Ahová minket várnak,
Oda is győztesként kélünk.

Ide mindig visszatérnék,
Reggel misére kelnék.
Katolikus vagy pravoszláv
Barátok is mind igazán.

Kik külföldre települtek,
Már csak integetnek.
De, ha mégis visszatérnek,
Meleg szívvel köszöntenek.

Gyalus Luca, Vámos Viola, Krizsán Szabrina
Cseh Károly Általános Iskola, 8.b, Ada