Teológiai gondolatok
A kapu és az út

    A Hegyi beszéd hosszú intelmei közül a legismertebbek egyike a „kapura” és az „útra” vonatkozó szimbólum, amely a keresztény ember erkölcsi magatartását vetíti elénk.
    Jézus nyilvános működése során nemcsak arra törekedett, hogy helyes gondolkodásra sarkalja az embereket, hanem mindenekelőtt a helyes cselekvésre. Ebben a kontextusban a bölcs gondolkodás csupán a helyes cselekvés előfeltételeként jelenik meg.
    A keresztény ember legnagyobb értékét a tettei jelentik. Kereszténynek lenni nem azt jelenti, hogy az ember úgy gondolkodik vagy beszél, mint maga Krisztus tette, hanem, hogy hozzá hasonlóan cselekszik. Jézus figyelmeztet, hogy az emberek körében kétféle viselkedésmód (két út) létezik: az egyik az örök életbe, a másik a kárhozatba vezet. A kereszténynek az elsőt kell követnie, a másiktól pedig távol kell tartania magát.
    A gazdagság, az evilági örömök hajhászása, a törtetés, a felszínesség meglepő mód közel áll hozzánk. Ez az út – hangsúlyozza Jézus – nem az Isten országába vezető út. Az ország – amely ugyan nyitott mindenki számára – nehezen elérhető cél. „Szoros kapu” és „keskeny út” vezet oda. Nehézségekkel, kényelmetlenségekkel és fáradozással járó élet az, amely megfelel Jézus követelményeinek. Ennek ellenére itt és most kell e viselkedés mellett döntenünk, ha az üdvösségre vonatkozó isteni meghívásnak akarunk eleget tenni.
    Nem árt elgondolkodnunk azon, hogy melyik úton akarunk tovább menni. A szoros kapu nemcsak a fenti követelményeket támasztja elénk. A „szűk” kapu ugyanis nemcsak arról ismert, hogy kényelmetlen, hanem egyik fontos ismérve az észrevehetetlenség, vagyis ha a kapu szoros, akkor ez azzal a kockázattal is jár, hogy nem vesszük észre, elmegyünk mellette. A keresztény üzenethez azonban a „keresés” is hozzátartozik. Keresni kell Isten akaratát. Keresni kell az örök életre vezető utat.
    Az Isten országába vezető belépéshez olyan személyes döntést kell hozni, amely teljeséggel eltér az emberek általános irányvételétől. A „kényelmes úton” haladóktól eltérően a keresztény ember rejtett ösvényen halad, melyet nem szegélyez pompa, gazdagság és hírnév. Ez a keresztény választás az egész embert veszi igénybe. Nem szólhat csak egy meghatározott időre, nem lehet csak egyes cselekedeteink jellemzője.
    Mindenszentek és halottak napja közeledtével gondoljunk a nagy szent elődökre, akik a „szoros” kapun léptek be, akik egész életükben a „keskeny” utat járták, akik mindannyiunk példaképei kell, hogy legyenek. Imádkozzunk a tisztítótűzben lévő elhunytainkért, hogy bűneik sallangjainak legyőzésével – Isten emberi mércével nem mérhető jóságának és igazságosságának köszönve – üdvözülni tudjanak.

Morvai Matild, MA