MEZŐGAZDASÁGI ROVAT
A csapadékhiány káros következményei a szőlőtermesztésben
A csapadék hiánya által okozott károk a szőlőtermesztésben az esetek többségében nem jelentkeznek olyan szembetűnően, mint például a szántóföldi vagy a konyhakerti növények termesztése esetében, még a rendszerint rossz vízgazdálkodású talajokon sem. Ilyen helyeken a szőlőtő vegetatív szervei és a környezet között úgynevezett egyensúlyi helyzet alakul ki, és ez gyengébb növekedésben nyilvánul meg. A metszéskor választott megterhelést is ehhez kell alakítani, de ennek következménye alacsonyabb termés, ezt ugyanakkor jobb minőség jellemzi, ebben az esetben ugyanis, ha a szőlőtőkét a metszés alkalmával túlzottan megterhelik, jelentős aszálykár lehet a következménye.
A szőlő öntözve buja lombozatot fejleszt, a gyökere a felszínhez közelebb foglal helyet, és állandó öntözést kíván. Hogyha ezt nem tudjuk a vegetáció alatt biztosítani, az ilyen ültetvény hamarabb megérzi az átmeneti szárazságokat. Még fiatal telepítéseken is hervadás jeleit észlelhetjük, ahol a gyökérzet még nem tudta kellőképpen behálózni a talajt.
Száraz viszonyok között, ha az előző évi csapadék nem volt elégséges, a rügyfakadás egyenetlen és vontatott lesz, különösen akkor, ha a téli csapadék is hiányzik. Ez elsősorban rossz vízgazdálkodású kötött talajon következhet be. Rügyfakadás után a szőlőtőke első reagálása a hosszan tartó szárazságra a hajtások növekedési ütemében nyilvánul meg. A hajtások rövidebbek lesznek, a levelek színe sötét szürkészöldre változik. A hajtáscsúcsok közelében lévő kacsok meg az alsó levelek száradása is ehhez csatlakozik
Hosszan tartó szárazság esetén a bogyókban lévő víz a levelekhez vándorol, és a fürtök fonnyadni kezdenek. Kisebb károsodáskor kényszerérésre utaló jelenségek lépnek fel, a bogyók a szokottnál apróbbak lesznek, lé- és cukortartalmuk is kevesebb lesz az átlagnál. A hosszan tartó nyári szárazság a vesszőérésre és a rügyek differenciálódására is kedvezőtlenül hat , az érés fázisában jelentkező szárazság viszont már nem hat károsan a szőlő vegetációjára, sőt előnyös is a vesszőbeérésre.
Csúzdi István