Haza a magasban!
Különleges kapcsolat van kibontakozóban

    A debreceni Főnix Gyermek- és Ifjúsági Néptáncegyüttes és az adai Vadvirág Hagyományápoló Kör a kezdetektől fogva igen szoros szakmai kapcsolatot ápol egymással, ez a kapcsolat az elmúlt néhány év alatt egyre bensőségesebb és a két közösséget családi szinten érintő kapoccsá alakult.

    Március idusán a debreceniek egy farsangi hétvégére invitálták a vadvirágos családokat. Ők eleget tettek a meghívásnak, és felejthetetlen élményekkel gazdagodhattak, hiszen megtekintették Álmosdon a Kölcsey-emlékházat és az álmosdi csata emlékművét, ellátogattak a debreceni Déri Múzeumba, sétát tettek a Debreceni Egyetemen és az intézmény körüli szoborparkban, fürdőztek az Aquaticumban, megtekintették a Debreceni Református Kollégiumot és Nagytemplomot, szentmisén vettek részt a Megtestesülés templomában, valamint különféle farsangi programoknak, táncháznak és bálnak is részesei voltak. Debreceni családoknál kaptak szállást az adaiak, ez a bizalom kialakulásának és a közelkerülésnek a lehetőségét kínálta számukra.

Álmosdon, a Kölcsey-emlékháznál

    – Ez a hétvége arról szólt, hogy nincsenek határok – jegyezte meg Törökné Csécs Lenke, Lenke néni, a Főnix Gyermek- és Ifjúsági Néptáncegyüttes művészeti vezetője, a program ötletgazdája és szervezője. – A korábbi években a vajdaságiakkal való találkozás előtt az együttes tagjai és hozzátartozóik többször feltették a kérdést, hogyan, milyen nyelven kell beszélni velük, hiszen szinte nem volt kapcsolatunk a határon túli magyarsággal. Ma már ez a kérdés fel sem merül. Nagyon hálás vagyok a jelenlegi kormánynak, hogy mindenféle népszavazás nélkül törvénybe iktatta, hogy mi egyek vagyunk, és együtt kell, hogy legyünk, mindegy, hány kilométer van közöttünk. Nekem ez a kapcsolat erről szól. Az emberi kapcsolatokról. Mi nagyon sokat tanulunk tőlük, ők nagyon sokat tanulnak tőlünk. Segítjük egymás munkáját, ugyanis akkor haladunk előre, ha egymásba nem a vetélytársat, hanem a barátot, az embert látjuk. A testvért, akinek segíteni kell. Ez a rendezvény arról szólt, hogy a családokat közelebb hozzuk egymáshoz. A gyerekeink már ismerik egymást a rendezvényeink által, a szülők azonban még nem. El kell mondanom, hogy nem volt egyszerű összehozni ezt a találkozót, hiszen nincs iskolaszünet, ugyanakkor szinte mindenki dolgozik, és szabadságot kell kivenni. Mindkét közösség nagy áldozatot hozott azért, hogy együtt lehessünk – magyarázta Törökné Csécs Lenke.
    – Amikor Lenke nénivel először megfogalmazódott bennünk a találkozó gondolata, némiképp tartottunk attól, vajon megfelelő lesz-e a márciusi időjárás, miként tudnak majd befogadni ennyiünket a debreceniek, esetenként 4-6 fős családokat is, de Lenke azt mondta, ne aggódjunk, meg fogják oldani – magyarázta Varga Lívia, a Vadvirág Hagyományápoló Kör elnöke.
    – A farsangi estre egy helyi szokás bemutatásával kellett készülnie az utazó csapat apraja-nagyjának. A helyi bőgőtemetés szokását mutattuk be, nagy sikert aratva vele. Ez a találkozó a korábbi meghívásokhoz képest más jellegű volt. Eddig fesztiválokra mentünk, táncosokkal és zenészekkel, őket családoknál helyezték el, most a vadvirágos családok kaptak lehetőséget az ismerkedésre. Magdi nénivel való ismeretségünk is a fesztiválok következménye, hiszen ezeken a rendezvényeken összeismerkednek az emberek, és azonnal érzik, hogy egyformán gondolkodnak, ugyanazon értékeket tartják fontosnak, aminek folytán kialakul köztük egy olyan szeretetszál, aminek köszönhetően alig várjuk a következő találkozást. Magdi néni folyamatosan gondoskodik rólunk az ott tartózkodásaink ideje alatt, és folyamatosan gondot is visel rólunk, hiszen neki köszönhetően közösségünk néhány tagja ez elmúlt évben egy általa szervezett erdélyi utazásnak is részese lehetett. Maga a program Lenke nénit dicséri, hiszen minden alkalommal olyan kirándulásokat tervez, amilyeneken magánutazóként nem biztos, hogy lehetőségünk nyílna részt venni. A kapcsolatok most bontakoznak. Ez a kezdő lépés volt. Ezek az alkalmak kiváló lehetőséget nyújtanak az ismerkedésre. Ők is hasonló érdeklődésűek, mint mi, hiszen egy olyan civil szervezetnek a tagjai, mint amilyen Vadvirág, mi pedig fontosnak tartjuk, hogy az anyaországiak is tudják azt, hogy a határon túl is élnek magyarok, és azt művelik, amit az anyaországiak. A távolság a kerékkötője kapcsolatunknak, ugyanis nem olcsó mulatság ennyi embernek ilyen messzire eljutni. A mostani utazást egyrészt egy sikeres pályázat tette lehetővé, másrészt az, hogy a Vadvirágon belül mostanra alakult ki az a szülői közösség, amelynek tagjai szívesen vesznek részt ilyen rendezvényeken. Nagy-nagy hálával tartozunk Törökné Csécs Lenkének, amiért lehetővé tette számunkra, hogy részt vegyünk ezen az utazáson, ez óriási ajándék volt a számunkra. Ez a találkozó a kivirágzása volt az egyesületeink közötti kapcsolatnak, amely lassan, apránként teljesedik ki. Haza a magasban! – tette hozzá Varga Lívia, a Vadvirág Hagyományápoló Kör elnöke.