Aki legyőzte a fiúkat
Nagy Mélykúti Katalin nemrégiben megnyerte az iskolai sakkversenyt

    Nagy Mélykúti Katalin az adai Műszaki Iskola első osztályos tanulója a gépésztechnikus számítógépes szerkesztő szakon, és nemrégiben megnyerte az iskolai sakkversenyt, amelyen tizennyolc fiú mellett egyedüli lányként szerepelt. Sakkozó pályafutásának kezdeteiről és legfontosabb állomásairól, valamint a jövőbeli terveiről beszélgettünk Katalinnal.

    – Hogyan kezdtél el sakkozni?
    – Baráti tárasággal kezdődött el az egész, mivel egyszer az általános iskolában eljöttek sakk-bemutatót tartani. Mi először nem vettük komolyan a játékot, hülyéskedtünk, és lépegettünk össze vissza. Aztán úgy gondoltuk, hogy következő alkalommal elmegyünk a zentai sakk-klubba, mert jó szórakozásnak tűnt. Aztán egyre jobban megkedveltem ezt a játékot, elkezdtem komolyan venni, és felkészítőkre is eljártam Marija Šoklovačkihoz, ő azután az edzőm lett.
    – Mit kedvelsz a sakkban?
    – Akkor tetszett meg igazán, amikor már ismertem a lépéseket, és rájöttem, hogy minden rajtam múlik. Nem olyan játék, mint a foci vagy a kosárlabda, ahol össze kell játszani másokkal. Itt csak magamra számíthatok. Az is tetszik a sakkban, hogy a játék rendkívül nyugodt, nincs nagy hangzavar, tudunk koncentrálni. Ami még tetszik benne, az az, hogy nekem kell elemeznem a játékot, és megfontolni, mit is lépjek, rá kell jönnöm, hogy mit is akar az ellenfél, és ki kell őt játszanom. Fontos számomra, hogy a logikai képességemet is latba kell vetnem a siker érdekében, hiszen ennek nemcsak a sakkban veszem hasznát, hanem az iskolában, valamint az élet egyéb területein is.

Nagy Mélykúti Katalin és Fleisz Zsolt, a Műszaki Iskola legjobb sakkozói

    – Hogyan készülsz fel egy sakkversenyre?
    – Általában már egy héttel előtte eljárok edzésre, és próbálok valami újat tanulni. A verseny előtt nem nagyon sakkozok, mert ha tanulnék valami újat, akkor mindenáron azt szeretném alkalmazni, és ez nem mindig szerencsés dolog. Négy-öt nap pihenőt szoktam tartani, ez alatt az idő alatt kipihenem magam, hogy teljes mértékben oda tudjak figyelni a versenyre.
    – Hány versenyen vettél rész eddig? Milyen gyakran vannak versenyek?
    – Rengeteg versenyen voltam már, ezeken kisebb-nagyobb sikerrel szerepeltem. A korosztályomban sokszor győztem. Most már felkerültem az idősebbek közé, és így sokkal több edzésre van szükség ahhoz, hogy az ő szintjükön is megfeleljek, és tartani tudjam velük az iramot. A versenyek elég gyakoriak, van, amikor havonta 2-3 is van, de az is elfordul, hogy heteken át egy sincs.
    – Naponta hány órát szoktál edzeni ahhoz, hogy folyamatosan fejlődni tudj?
    – Ez változó, mert van, amikor naponta 1-2 órát is játszom. De a tanulnivalót sem szabad elfejtenem, és néha a kettő üti egymást. Ennek ellenére próbálom minél jobban beosztani a napomat, úgy, hogy mindkettőre jusson idő. Ha van időm, akkor elmegyek a sakk-klubba, és ott játszom az idősebbekkel, annak érdekében, hogy minél több tapasztalatot szerezhessek. Olykor az interneten is szoktam játszani, de az nem olyan, mintha élőben játszanánk, éppen ezért nem is tudom teljesen beleélni magam.
    Amikor a terveiről kérdeztem, Katalin elbizonytalanodott, még nem tudja, hogy mihez kezd a sakktudásával, de abban biztos, hogy még nagyon sokat kell tanulnia, fejlődnie ahhoz, hogy egyszer majd igazán jó sakkozó lehessen.